Hay mosolyogva nézett Gracera, akiben tényleg megbízott Lauren után. Most pedig így szólt:

- A tervem pedig, hogy...-sutyorgott, hogy még véletlen se hallja meg senki.

Grace pedig ellenkezett egy picit:

- Ööh...nem lesz ez egy kicsit túlságosan gonosz? Ebből még komoly baj is lehet...

- A-a. Gondolj bele! Elvette a pasimat, megrúgdostak és az exem pofon vágott...nem hiszem, hogy...

- Nem! Én ebben nem leszek benne! Hogy gondolod? Nem segítek! Ha lebukunk, nagy baj lesz...egyedül meg tudod oldani, meg amúgy is te haragszol rá, nem én. -taszította el magától a felkérést hevesen.

- Jó. Akkor legyen. Megoldom én egyedül is...

Eközben Christy és Juliet Aliceval beszélgettek. Nem is sejtették, mi vár RÁJUK!

Minden úgy ment, ahogy szokott. Alice hazament, hogy meséljen a furcsán gyerekesen viselkedő anyjának, de ze nem is baj. Hiszen anyuka. Kíváncsi, mi történik gyerekével a suliban...főleg most. Nyugovóra tért az egész város. A csendes utcákon csak egy-egy autó jelent meg ritkán. A szél is fújt egy picit. De a levegő fülledt és száraz volt. Inkább forró. A nyári időszak sajnos ilyen. Tehát mikor Alice felkelt, felöltözött, stb., elindult a suliba. Amikor az iskola előterébe ért, ahol gyülekezik egy csomó diák, mindenki ránézett egyszer-egyszer, és az éppen szembenállóval sutyorogtak, majd nevetni kezdtek. Alicenak rossz előérzete volt. Kezdődtek az órák. Az első történelem volt, Mr. Wistonssal. A tanár rosszalóan nézte Alicet, aki észre is vette ezt. Alice meglepődött, ugyanis a tanárúrral igen jóban volt. Jelentkezett, hogy hadd mondhassa az 1. feladat megoldásait, de őt csak nem szólította fel. Majd Alice így szólt meglepődve:

- Tanár úr. Én szeretném mondani a...

- Nem vágsz az órába értetted? Nem szólítottalak fel. Hailey. Mondd drága. -nézett mosolygóan Haileyre, aki aztán visszamosolyogtt ördögien Alicera, aki láthatóan megijedt.

Minden órán ez ismétlődött. Az összes tanár valamiért berágott rá és mindegyik Haileyt istenítette. Alice erősen gyanakodott, ahogyan támogatói: Rich, Juliet és Christy is. Jól tudták, itt valami bűzlik, de hogy Hay valamit kitervelt, az 100%.

Amikor az óráinak vége lett, Alice szaladt az igazgatóhoz, Mrs. Fallennek.

- Jó napot Mrs. Fallen. Szeretnék valamit kérdezni... -kezdte Alice.

- Nem kérdezel te semmit. Tűnj a szemem elől te hazug. De tüstént! - zavarta el durván. Alice sírva futott a mosdóba, ahol megtalálták barátnői. Vigasztalták. Hazakísérték, hogy valahogyan dűlőre jussanak. Bridgit pedig segítőkészen így szólt lányához:

- Kicsim. Bemegyek a tanárokhoz, hogy megkérdezzem, mi a bajuk veled. De ok nélkül utálnak téged? -kérdezte.

- Igen Bridgit. -válaszolt síró barinője helyett Christy.

- Csak úgy?

- Igen. Egész nap a tanárók lehurrogták őt, és szegénykét még az igazgatónő is elzavarta. -válaszolt most Juliet.

- Na akkor én most rögvest bemegyek. Nem hagyom én ezt a szörnyű barbár viselkedést. -szólt hősiesen Bridgit.

 

...délután 5-kor a suliban...

Bridgit bekopogott az igazgatónő ajtaján. Amint belépett így szólt:

- Jó napot kívánok. Én Alice édesanyja vagyok. És meg szeretnék tudni egy érdekes dolgot.

- Jó napot. Miben segíthetek? -kérdezte ártatlanul.

- Hogy miért utálja a lányom az összes tanár? Csak úgy érdekelne... -szigorodott Bridgit.

- Nos, azt hittem, tud a lánya aljasságáról...

- Miféle aljasság? Milyen alapon vádolja ez én kitűnő lányomat ilyen sületlenséggel?

- Akkor így állunk... elmondom önnek, ha nem tudná, miért is van ön itt...............................................................................................................................................