Mikor Juliet, Christy és Alice megbeszélték gondjaikat ebéd közben, azért egyszer-egyszer nevettek is. Utána indultak volna hazafelé, amikor...
- Sziasztok. -szólt egy nő a 3 lányhoz.
Ekkor a 3 lány összenevetett és mindhárman erre gondoltak:
*Úúristen, ez Maya Windstone, a híres újságíró New Yorkból*
- Heló, én Alice Vean vagyok, és ők itt a barátnőim, Christy Grey... -eközben Christyre mutatott, aki úgyszintén köszönt. És ő pedig Juliet Cavane.
- Üdv. - mosolygott Juliet.
- Akkor mondom, miért is vagyok itt. Amikor felfigyeltem erre a különös kis esetre, hogy egy lányt kirúgattatok, nagyon megtetszet, mert megérdemelte, ahogy olvastam..az igazgatónővel már beszéltem arról, hogy miért is vagyok itt pontosan.
- És miért is van itt pontosan? -kérdezte Christy.
- Mert mindhármótok számára egy újságírói szakmát ajánlanék. A jegyeitek alapján ítélve...nem akadály. Na mit szóltok?
- Ööh...és a szüleink...egyáltalán hol és mikor? -aggodalmaskodott Alice.
- Akkor kezdem. Három tagot keresek a világkörüli utamra, hol megfigyelhetjük biológiailag, földrajzilag, idegennyelvileg és persze újságírói szak,ából is a Földünket. Ezzel az úttal az egész 8.-os tananyagot végigvehetitek, csak kicsit érdekesebben...ugye így van? -mosolyodott el kissé bátortalanul.
- Bizony. -felelt Juliet.
- Na...és akkor nektek hogy tetszik az ötlet?
- Szerintem jó... - szólt Alice.
- Nekem is tetszik...de szerintem Christynek is...
- Igen, valóban érdekesen hangzik.
- Szuper. Beszélek a szüleitekkel.
...később...
A lányok nagyon örültek a lehetőségnek. Mr és Mrs Greynek tetszett az ötlet, ahogy a Cavane szülőknek is. Ám az egyetlen elégedetlen, az Bridgit volt. Csak ő neki nem tetszett. Nem akarta elengedni lányát. Hisz akkor egyedül maradna a lakásban egész évben. Egy évig egyedül...az azért tényleg sok.
Örült neki, hogy a lánya örül a lehetőségnek, de nem akarta elengedni az élete értelmét. Félt. Egy szülő rettegése, ha a gyermekét nem láthatja.
...otthon, Alicéknél...
- Kislányom! Százszor megmondtam, hogy nem nem nem és kész. Nem mehetsz el. Nem akarom!
- De...de anya. Ez az álmom. Újságíró szerettem volna lenni világéletemben. Szeretném a Földet is körbejárni, tanulni, tapasztalni, felnőtté válni.
- Nem akarlak elengedni. Túlásgosan sok idő...
- És amikor azért panaszkodsz, mikor kikészítelek?
- Az más...akkor csak szimplán veszekszünk. Most viszont egy fontos döntésről van szó.
- Anya! Nagyon szeretném!
- Látom, neked ez nagyon fontos...most mit mondjak...hadd gondolkozzak kérlek rajta.
- Igen? Igen? Ez...ez...oké. De jó alaposan gondold át!
- Jó jó. Alaposan átgondolom. Csak neked szeretnék jót, hidd el kicsim.
- Tudom anya, tudom. -s egy szeretetteljes öleléssel megpecséltelték az anya-lánya köteléket.
Másnap reggel Alice anyját faggatta végig, hogy döntött-e már.
- Lécci...lécci mondd el a döntésed!
- Jó. Elmondom.
Vajon elengedi-e a félős szülő gyermekét, vagy sem? Hamarosan kiderül.