Mikor besétáltak a gépbe, a három lány a bal oldali 6. sorba ült, míg a két felnőtt a mögöttük lévő sorba. Mindannyian nagyon izgatottak voltak. Kiváncsiak voltak, milyen lesz a hajóút Buenos Airesből a Falkland-szigetekre. Ráadásul még egy egy hetes kiruccanásról is volt szó, hogy pihenjenek a jó levegő jelentésű híres-neves városban. Egyszercsak megszólalt ismét egy másik női hang:
- Figyelem, figyelem! Mindenkit kérünk, hogy öveiket csatolják be!
1 perc múlva ismét megszólalt:
- Figyelem, figyelem! Mindenkit kérünk, hogy öveiket csatolják be!
Egy fél percen belül egy stuardess lépett elő a kék színű vászon függöny mögül, és leellenőrizte, hogy mindenki eleget tett a figyelmeztetésnek. Mikor visszasétált, ismét megszólalt egy hang:
- A pilóta megkezdi a felszállást.
Ezzel a gép megmozdult, elindult és amikor már kb. 300-zal ment, emelkedni kezdett, majd hirtelen már a levegőben voltak. Az orr meredeken állt, s mikor elérték a kellő magasságot, a gép egyenesbe váltott. Már szabadon lehetett mozogni a repülőgép egész testében. A hosszú, 8 és fél órás úton aznapra reggelit és ebédet is kapnak. Nagyjából délután fél 6-ra érnek Buenos Airesbe, ahol valóban jó a levegő.
Christy: Wow, nézzetek ki, milyen szép fentről New York!
Alice: Igen az. Bár innen a 2. helyről nézve elég nehéz kinézegetni. Mivel te ülsz az ablak mellet...
Juliet: Akkor én mit mondjak? -mosolyodott el.
Erre minhárman nevetésben törtek ki. Keyla Brown is a második helyen ült, de ő tanulmányozta földrajzilag, ami éppen alattuk van. De megzavarta őt, hogy a sok felhő miatt már nem is lehet kilátni. Csak a nagy, fehér, csillogó felhőhegyeket. Bár a kilátás még így is szép volt, csak ő mérgelődött. Az ablak mellett ülő Maya Windstone élvezte az utat. Tetszettek neki a felhők, bár ez nem volt új neki. Ő Angliából repült New Yorkba, mert épp ott szaladt a hírek után.
Az elöl ülő három lány viszont csak nevetett és nevetett. Annyira jól mulattak, hogy Mayáékat megnyugtatta. Félt, hogy nem fog nekik tetszeni a repülőgép varázsa, de szerencsére tévedett. Fél egy volt. Már majdnem megtették az út felét. Mivel 9-kor indult a járat. A 3 és fél óra alatt egyszer sem panaszkodott senki sem, hogy már nem akar repülni. Sőt. Annyira tetszett nekik, hogy nem is akartak leszállni. Keyla elszenderült. Már Maya szeme és fáradtan rebegett, gondolta, valakinek felügyelni kell a lányokat. Nem akarta lehunyni szemeit, de Keyla így szólt:
- Aludj csak. Én majd figyelem őket.
- Köszönöm. -s épphogy kimondta, máris elaludt.
Christy zenét hallgatott. A fülében szóló nyugattó zene őt is alvásra késztette. A mellette ülő Alice kedvenc könyvét bújta. Nem volt unalmas könyv, de ő is annyira álmos volt, így hát ő is elaludt. A szélen ülő Juliet kivette a könyvet a kezéből és belecsúsztatta Alice táskájába.
*Csak én nem alszom?! Najó...mit csinálhatnék itt? Áh, innivalót kérek, szomjas lettem. Kicsatolta övét, a sztyuárdeszhez lépegetett, nehézkesen. Majdnem elesett, annyira elmacskásodtak lábai.
Juliet: Heló. Szeretnék kérni egy pohár innivalót.
Sztyuárdesz: Milyet szeretnél? Van almalé, víz, buborékos és mentes, narancslé, Fanta,...
Juliet: Köszönöm, egy Fanta jó lesz.
Megfordult, kivett a hölgy egy műanyagpoharat a csúcsozó pohároszlopból, kinyitotta a Fantát és beletöltött egy pár kortynyit.
Sztyuárdesz: Tessék.
Juliet: Köszönöm.
Átvette a hűs innivalót, visszasétált a helyére. Az elötte ülő székének háttámlájából kinyitható műanyag tálcát kinyitotta, rátette a poharat, bekapcsolta az övét, és nyugodtan iszogatott.
Ám egy hirtelen percben a gép remegni kezdett. Juliet megijedt. Erre mind a 4 alvó lány felkelt, és álmos szemekkel ijedten néztek egymásra, mindenkire.