Másnap reggel, amikor felkeltek, mindenki rendbetette magát. Nyugodtan húzhatták az időt, egy pasi se jött velük :D

Alice: Öhm...Juliet odaadod nekem  szempillaspirálod?

Juliet: Christy, odaadod a szempillaspirálom? Ott van melletted a kis fehér táskában.

Christy: Persze. :) -nézett rájuk pajkosan nevetve.

Mayáék is készen álltak, így lementek reggelizni.

Ismét a gyönyörű étterem fogadta őket, s ahogy beléptek a hatalmas helyiségbe, palacsinta, és frissen sült péksüteméynek illata csapták meg orrukat. Újabbnál újabb ételek és ötletes díszítés fogadta őket. Ismét mindenki választott magának a saját ízlésének valót. A reggeli után Keyla így szólt nyájasan:

Keyla: Na...nem próbáljuk ki a medencét...és a kertet? -tette hozzá.

Juliet: Hm...nem is rossz ötlet...

Christy: Még hogy rossz, kit áltatunk, irány a medence.

Maya: Had csatlakozzak hozzátok.

Alice: Én is. :)

Felvették fürdőrucijukat. Majd mikor felvették sajátjaikat, sűrűn dicsérték a másikét. Volt kék, lila, sárga, zöld és piros is. Mindenféle neonos, virágos, csíkos, pöttyös, sima...na mindegy térjünk vissza a történethez.

Becsavarták magukat a törcsikkel és Maya Keylával összecsomagolt pár cuccot. Amikor megtalálták a medencét, elámultak. hatalmas volt. Medence, de benne szigetekkel, és azokon pálmafák és virágok voltak. A látvány lenyűgöző volt. Kerestek egy árnyékos helyet, ahova letehették a cuccaikat, meg a pokrócot. Juliet, Christy és Alice a medencét választották, míg a két felnőtt lány a napozást. Hiszen ha már itt, Buenos Airesben vannak, lássák hát, hogy a nap városába voltak.

Az egész a tengerparttól 100 méterre volt. A teraszon bárpultok, napernyők asztalokkal és székkekkel voltak teli. a és egy csomó cserepes virággal; iszonyú szép volt ez mind, de mikor a lányok megunták a medencézést, persze 2 és fél óra után...,

Christy: Hé csajok! Fedezzük fel a kertet! Mit szóltok?

Alice: Szuper. Menjünk! -egyezett bele lelkesen.

Juliet: Oké. Hív a természet...:D -nevetett végül vele a másik két tinilány is.

A kertben a fák formára voltak nyírva. Az összes lombos fa lombja kockaalakú volt. A bokrok gömbre voltak nyírva. Viszont a pálmafák több métereskre voltak megnőve. Volt egy-két 1 méteres, azokat nemrégiben ültették. A kis kőút mellet végig virágbokrok voltak. Színesek, mind. Fehér, rózsaszín minden árnyalatban, vörös, sárga; rikító és halovány...és mindenféle szivárványszín. A kék ég alatt mindne nagyon nagyszerű volt. Az égen csak nézány fátyolfelhő jelent meg. Délben forró, 39 fokos levegő tombolt. Keyla és Maya visszahúzodtak az árnyékba, nem akartak leégni, sem napszúrást kapni. Ők is felfedezték a csodálatosan nagy kertet. Ebéd után lepihentek a lakásban. Christy és Keyla olvasták kedvenc könyveiket, Alice naplót vezetett, hogy eddig mi is történt. Ugyanis anyja kérte, hogy ebbe írja le a történteket, mert minden betűre kiváncsi. Juliet a teraszon rajzolta, amit látott. A terasz felét árnyék boította. Legubaszkodott a kényelmes, párnás fonott karoszsékbe, és művészien rajzologatott. Maya pedig fotózott. Szerelmese volt a fényképezésnek. Az összes fűszálat megörökíti. :)

Később, délután kettőkor befonták egymás haját, majd elhatározták, hogy kipróbálják a tengert. Az egyik tinilány sem fürdött még tengerben, így már nagyon várták az alkalmat. A tengerpart egy része még a szállodához tartozott, ott napágyak voltak a homokban és ernyők a forró, finom, sima fehér homokban. De bárpultokból és pálmafákból itt sem szenvedtek hiányt. Élvezték a kilátást, és a horizontot. Nagyon élvezték a nyaralást, és Alice az égre nézve így szólt Istenhez:

- Köszönöm, hogy ilyen alkalmat adtál az életben. Nagyon hálás vagyok Neked, Istenem. Ámen. -felsóhajtott és ismét a sós és hűs tengerbe dugta a fejét, és búvárkodott tovább.