Ahogy eljött az est, úgy a szomorúság is. Másnap reggel a nővérke keltette volna föl Alicet, de nem tudta. Hívta az orvost ijedten, hogy megtudja, miért nem kel föl.

Eközben a többiek is felkeltek. Mikro meglátták iylen korán az orvost, tudták nagy baj van, mert a vizit csak 8-kor szokott lenni, ezért lepődtek meg, mert 6 óra van.

Risto: Azt hiszem kómába esett.

Bridgit meglepődve és idegesen rohant lányához. Kómába esett?! Ezt meg miért?! Miért???

Nem csak ő, hanem a többiek is kiabálásban törtek ki.

Nem hal bele, ha sikerül vénásan táplálnunk. Ott megkaphatja a szükséges tápanyagokat. Petra, kérlek hozd az irodámból a szükségletfigyelő-eszközt.

Petra: Azonnal jövök.

Nem is telt el fél perc, de Petra már az orvos mellett termedt, majd átadta neki a kis monitoros gépet.

Dr. Risto a hátuljából kihúzott egy csövet, aminek a végén egy kis tű volt. Ám Petra jól tudta, kelleni fog még fásli, vatta, ragasztó és néhány gyógyszer; fájdalomcsillapító, fertőtlenító, jód.

Ezeket is átnyújotta, majd Risto egy gyors mosollyal jelezte köszönetét. Alice csuklójának egyik vénájába szúrta a tűt, majd fertőtlenítővel körülkente és vattát nyomott még oda. A ragasztóval és a fáslival szépen rögzítette a csövet. A monitor bekapcsolt. A polcra tette, ami kb. fejmagasságban volt. Mindenki látta, milyenek a szükségletei Alicenak.

Pár órával késöbb a csövet összedugták egy másikkal. Tulajdonképpen két cső van. Az egyik Alice kezéből kifelé vezet, és egy gyógyszeresállványhoz van rögzítve. A cső közepénél egy másik, vékonyabb cső van a kis monitorhoz kapcsolva. Dél van. Alice megkapta az ebédhez szükséges tápanyagokat a vérébe; a kalciumot, fehérjéket, zsírt, szénhidrátot és rostokat. Risto mosolyogva érkezett meg. Látta, hogy Alice jól van.

Risto: Figyelembe véve, nagyon jól van Alice.

Bridgit: Hál istennek.

A lányok is megkönnyebültek.

Risto: Ha ez így megy, még felébredhet.

Bridgit: Mi ez a feltételes mód?

Risto: Nem biztos hogy felébred. Ezt mi nem tudjuk megakadályozni, hogy ne ébredhessen fel.

Bridgit: Ó, istenem, könyörülj meg rajtam, és ébreszd fel a lányom!

Risto: Hölgyem, tudja én ön mellett állok. Remélem, hogy a lánya épségben és egészségben hagyja el kórházunkat. Tudja...az összes beteg közül talán Alice az, aki igazán a szívemhez nőtt.

Nem szólt senki semmit. Mindenki várt. Csak a nehéz sóhajokat és az óra kattogását lehetett hallani.