Csak teltek a napok. Mindenki várt és várt. Nem akarták, hogy Alice meghaljon. Pedig föl kéne ébrednie...gondolta Juliet. A doktorúr sem értette, miért nem kel föl végre. Annyit imádkoztak érte, de nem hatott.
Bridgit: Doktor úr, mikor kel föl a lányom?
Risto: Nem tudom, Bridgit. Sajnos nem tudom. Nem értem, miért nem ébred föl a kómából...hiszen az állapota megfelelő. A vérében elég oxigén és tápanyag is van. Még egy gond van: túlságosan lefogyott.
Bridgit: Mondjuk, alapból nem egy testes lány.
Risto: Igen...ez a baj.
Hónapokkal késöbb sem változott a helyzet. Pár orvos már javasolta Alice lekapcsolását. De Risto küzdött az igazáért. Hiába, fél évvel késöbb Dr. Risto főnöke azt mondta, sajnos viszlát.
Dr. Johan: Sajnálom, de le kell kapcsolni. Nem tudunk már mit tenni érte.
Ám akkor hirtelen erős csipogásokat hallottak: Alice szíve nagyon hevesen vert.
Christy: Halja, amit beszélgetnek! Nem akar meghalni!
Risto egyből odarohan Alicehoz, megfogja a kezét, és így szól:
Alice, nem enegedem, hogy meghalj.
Christynek valóban igaza volt, ugyanis a szívverés lelassult. Tehát megnyugodt.
Dr. Johan elment, hogy szóljon, a lánynak életjelei vannak. Elsőnek Petra szaladt be, akinek éppen ebédszünete volt. Örömmel fogadta a hírt, hogy Alicenak életjelei vannak.
Másnapra Alice már mosolygott, amikor édesanyja a kezét fogta és beszélt hozzá. Sőt: még pár könnycsepp is csordult a szeméből.
Risto és Petra a többiekkel együtt örültek.
Harmadnap Alice már beszélni próbált. Szavakat próbált mondani, s közben a szemöldökét ráncolta, ha nem értették a többiek. Nehéz volt kislilabizálni, mit szeretne mondani, kifejezni. Ám sokszor hallották tőle ez ''élni'' és a ''felébred'' szavakat.
Bridgit: Tudtam, hogy Isten nem hagyja, hogy meghalj!
Risto: Ez pedig mindenképpen Isten csodája, hogy már ennyit javult az állapota. Megnéztem az utóbbi 3 napban, és láttam, hogy boldog. De egyben elkeseredett is, hogy nem tud felébredni teljesen.
Csodák csodájára Alice a negyedik nap reggelén már a lábujjait, délután a kezét tudta már mozgatni, s Risto amikor azt kérte tőle, hogy próbálja a jobb lábát megemelni, megtette.
Ötödnap Alice a fejét, a nyakát és az egész lábát tudta már mozgatni. Ha valaki megcsikizte, azt érezte. Ám ha Risto megcsípi, vagy megszúrja, nem érzi. A nedvességet a bőrén nem érzékeli. Ám a szellőt, a meleget és a hideget igen.