Carly beletaposott a gázpedálba, ahogy tudott, a férfit le is hagyták...de a férfi NEM vesztette a lányok nyomát. Sőt, inkább "követte" őket. Mikor ismét Carly házába értek, kifújták magukat, és amint levegőt tudtak kapni, Carly azon nyomban faggatni kezdte Angelát.

Carly: Mégis ki volt ez az alak?

Angela: Hosszú ezt elmesélnem...csak annyit róla, hogy közös rémisztően szörnyű múltunk volt.

Carly: Kérlek mondd el. Ennyivel tartozol!

Angela: Na jó...de nagyon hosszú lesz.

Carly: Nem baj. Csak mondd el!

Angela: Hát rendben...-vett nagy levegőt kezdésnek. Szóval...mikor 16 éves voltam, a középiskolánkban volt egy tanár. Ki nem állhatott engem. Folyton piszkált és idegesített. Mindig engem szivatott.

Carly: Igen, és?...-sürgette.

Angela: Volt egy fia. Belészerettem. 2 hónapig tudtunk járni, hogy ne vegye észre az apja. De amikor rajtakapott hogy beszélgetünk és megölelem,...

Carly: Mi történt?

Angela: Megütött. Pofon vágott. Börtönbe került. 2 évet kapott. Majd, pont aznap este, amikor 18 lettem, felhívott a fia. Újra összejöttünk. Egy évig jártunk, anélkül, hogy bárki zaklatott volna minket. Megölte az apját...-szipogott.

Carly: Hogy mi?

Angela: Igen...-sírt. A fiú bérgyilkos lett. Mert az apjával annyira összeveszett, hogy engem nem láthat. Én akkor éjjel kidobtam...szakítottunk és soha többé nem akartam látni.

Carly: Értem... tehát ez ő volt?

Angela: Igen.

Carly: De miért akar megölni?

Angela: Nem tudom..túl depressziós...

Carly: Tudod mit? Erről soha a büdös életbe ne beszéljünk! Nem akarlak így látni. És a szüleidnek és senkinek egy szót se!

Angela: Renben...-próbált mosolyogni.

Carly finomat főzött. A vacsi után lefeküdtek aludni, hogy kipihenhessék ezt a nehéz napot. De éjjel...

A férfi ézrevételnül a lányok autójára egy nyomkövetőt dobott, ami elvezette hozzájuk. A házat éjjel szalmával körbeborította és lelocsolta benzinnel.

Hajnali 2-kor Angela felébredt, mert nem tudott aludni. Úgy érezte, valami rossz dolog történik vele. A biológiai órája ébren tartotta. Csak kíváncsiságból kinézett az ablakon, hogy megnézhesse a csillagokat. De hirtelen meglátta a férfit, ahogy a ház előtt sétál. De visszafeküdt. Azt hitte halucinál. *Áh...nem hiszem el...megőrültem. Már rémeket látok. Minél előbb visszafekszem, hogy kipihenjem magam. Az álmosság ezt hozza ki belőlem...*

A férfi felgyújtotta a házat, majd azzal a fekete autóval, amit lopott, s amivel érkezett, elhajtott, majd így szólt magában:

- Viszlát a pokolban Angeli... Angeli, Angeli, Angeli...tudd, én mindig szerettelek. De azóta már, mióta ilyen lettem, nem tudok szeretni. Hááháá!

Fél óra múlva Carly és Angela arra ébredt, hogy nem tud lélegezni. Köhögtek. Szinte megfulladtak. Carly kiszaladt. Várta, hogy Angela is jöjjön, de amikor benézett a házba, és látta a szembe szaladó lányt, ráesett egy lángoló tetőt tartó gerenda, ami agyoncsapta. Carly megijedt. Azonnal hívta a tűzoltókat és a mentőket. A tűzoltók kimentették a füstmérgezett lányt, a mentők pedig azonnal a kórházba szállították. Viszont az ijedt Carly ott maradt. Folyton az járt az eszében, hogy a férfi meg akarta ölni őket. Hisz csakis ő lehetett az, aki ezt a szörnyűséget tehette velük. Észrevette a földön heverő szalma-maradványokat, és egyből összeforrt a kép. Carly bement a kórházba, hogy megtudja, mi történt barátnőjével. Az egyik orvos csak ennyit szólt:

- Életveszélyes állapotban van Angelina Cooper. Ön ismerőse, vagy hozzátartozója?

- Én a barátnője vagyok. Most hol van?

- A műtőben. Az operáció órákig is eltarthat. Van egy betegszoba, ahol aludhat. De ha szertné, Önt is megvizsgálhatja egy munkatársam, nem kapott-e füstmérgezést...

- Igen, szeretnék egy vizsgálatot.

- Rendben.

- Köszönöm.

A vizsgálat után, reggel 6-kor az egyik műtőből egy férfi rohant ki.

- Ön Angelina Cooper barátnője?

- Igen, én vagyok...mi történt? Mondja kérem!

- Tudja, a barátnője.................................................................................

Vajon mi történt Angelinával? Kiderül hamarosan.