Természet
2013.01.24. 18:56
-
Ha ideges vagy, rohanj a természetbe. A madarak, a szél, a táj, az illat, a csend mind mind nyugtató hatásúak. Rájössz, mi is az életed értelme...
-
Ha szomorú vagy, a természet felvidít. Hazamész, és ledobod a cuccaidat, fáradtan, dühösen, nedves szemekkel dőlsz az ágyadra. A Nap fénye pedig megszárítja kisírt szemeidet, meggyógyít. A fák, bokrok zöldje megnyugtat, segít túllépni a problémán. És a virágok színei visszahozzák a napodba a szivárvány frekvenciáját...
-
A természet olyan mint az élet:
-
Ma az életnek vége, a természetnek is. Hisz ki locsolja a virágokat, ki nyírja a füvet, ki sír a pataknak? Eltűnik az élet a természettel együtt...
-
Az ember sose köszöni meg a természetnek, hogy az van, és létezik. Tulajdonképpen az ember tönkreteszi azt, például szemeteléssel, fapusztítással, mérgező anyagok kibocsátásával, és még sorolhatnánk. De a természet mindig óv minket valamitől. Most ő felháborodva sújt minket villámokkal, hóval, és további csapásaival.
-
Igazából a természet mindig jó volt hozzád...
-
A természet és az ember össze vannak kötve:
-
Van úgy, hogy az ember könnye végig csurog az arcán.
-
Van úgy, hogy a levelen lévő esőcsepp végig csorog azon.
-
Azért van eső, mert éppen akkor annyi ember szomorú és sír. De van mikor süt a nap, és szomorú vagyok?!
-
A természet az ember őshazája. De vajon mért romboljuk? Miért bántjuk? Miért pusztítjuk el? Hiszen neki köszönhetünk mindent: nyárom árnyékot. Télen gyönyörűek az ágak. Ősszel lehullajták lombjukat a fák, és az is gyönyörű. Tavasszal is gyönyörű, hisz minden kivirágzik. Termések, látvány, élet. Mind mind a termsézetnek köszönhetőek...
|