Az �g felh�s, borult id�j�r�st hoz Wales f�l�. Az utc�k meg vannak telve emberekkel. N�hol gyerekek indulnak az iskol�ba, vagy a dolgoz�k, munk�suk, munkahely�kre. A di�kok be�rnek az iskol�ba. Mindenki j�tszik. Valaki ugr�l�k�telezik, valaki focizik, valaki besz�lget, valaki fog�csk�zik, valaki kosarazik. �m a sarokban �l egy l�ny, aki nem csin�l semmit, csak n�zi az egyneruh�ban j�tszadoz� mosolyg� t�rsait. � Iviana. �ri csal�db�l sz�rmaz� nevel�anyja arra nevelte, ne nevessen, ne j�tszon, ne rohang�ljon, �s egy�b sz�rny� dolgok. Iviana ut�lta ezt. Apja Amerik�ban dolgozik, ez�rt csak n�ha n�ha j�n haza. El kell viselnie ezeket a viszontags�gokat. Nem ny�lhatott meg m�sok el�tt, de m�gis az oszt�ly egyik legjobb tanul�j�nak vallhatta mag�t.

F�l�llt, �s bement az �p�letbe. K�r�lbel�l 1 perc m�lva megsz�lalt a cseng�. A gyerekek szaladtak be �r�jaikra. D�lut�n a tan�t�s ut�n le�lt az egyik padra. Odament hozz� a legjobb bar�tn�je.

- Ivi. Mi�rt engedelmeskedsz annak a szipirty�nak?

- Nem is tudom...nem szeretem �t. Nem is �rtem, apa hogy vehette feles�g�l ezt a n�szem�lyt. Anyut semmi �s senki nem p�tolhatja.

- Meg�rtem. De te egy nagyon sz�nes egy�nis�g vagy. Ha kibontakozn�l, �s megmutatn�d a val�di �ned, megl�tod, az �leted sz�nesebb �s naposabb lesz.

- Loretta, n�zd.  Meg�rtem, hogy seg�teni szeretn�l, �s ezt nagyon k�sz�n�m. De...

- Nem. Nem ellenkezel. Nem teheted! Nem b�rom elviselni, ilyen nyomorba kell valakinek �lni. �n ezt nem b�rn�m ki.

- Igazad van. K�sz�n�m! Most meg kell tal�lnunk a tehets�gemet.

- Nincs mit. Nem kell azt megtal�lni, hagyd, hogy � tal�ljon r�d!

- �s ha nem tal�l meg?

- Ne agg�dj, egy ilyen sokoldal� l�nyra gyorsan r�tal�l a tehets�g.

Ivi azt gondolta, hogy Loretta mindig azt l�tja emberekben, amit m�s nem. Benne l�tja a sz�neket, mik�zben nem is mutatja meg ezt az oldal�t. Szerette a bar�tn�j�t.

- Azt hiszem elmegyek a Librumba, meg�rom a h�zim.

- Ok�. Most bocsi, de nem tudok menni. Sok sok dolgom van. Nem haragszol?

- R�d? Hogy is haragudhatn�k? :)

Meg�lelt�k egym�st, majd mindketten m�sfel� indultak. Ivi a k�nyvt�rba igyekezett. Bel�pett, mint minden nap. K�sz�nt a k�nyvt�rsonak, majd le�lt. Armatusz b�csi is �dv�z�lte a t�nem�nyt.

Az asztaln�l, ahova letelepedett, egy �res k�nyv, toll �s tinta n�zett r� b�josan. Ivi meredt szemmel n�zte azokat, majd elindultm k�rben�zni. Az �ra hirtelen elkezdett p�r�gni. A gondolatai kavarogtak. Szemei d�lledve n�zt�k a sorokat, mik�zben egyre ink�bb enyh�lt a n�z�se. Hirtelen le-le mozgott szemh�ja, s v�g�l lehunyta szem�t, �s elszender�lt. P�r perc m�lva f�lugrott a hely�r�l, vissza�lt az asztalhoz, �s ism�t az �r�szerekt n�zte. Csak egy gongolat j�rt az agy�ban. 'Vajon nekil�ssak -e?' Tal�n ezt k�ne tennem?' Ez a helyes megold�s?'

V�g�l f�lkapta a tollat, a tint�ba m�rtotta �s hevesen �rni kezdett.