5. rész
2013.03.23. 14:51
Az út a fény felé
Ivi kiváncsian nézett az uralkodókra.
Piatorre úr megszólalt:
- Sajnos a gonosz erők kiszemelték, hogy nyílik egy új világ. Ebben az a probléma, hogy ugye ekkor még gyengébb a birodalom, ezért könnyebb megtámadni. Nem tudjuk, hogyan védhetnénk meg a zsenge világot.
- Oh...Ez rossz hír... Semmi ötlet?
- Sajnos semmi. -Lamessica.
Joseppe úr pedig felpattant székéből, és így szólt:
- A fő világok istene, Ameszticész istennő!! Ő a megoldás! Hiszen ő...tud rajtunk segíteni.
Ebből Ivi semmit sem értett.
- Iviana. -szólította meg Lamessica úrnő. Elmondok neked mindent, hisz nem tudod, miről beszél Joseppe. Ameszticész istennő a fő-fő-fő világ istene. Nála van egy olyan törvény, ha segítségre van szükséged, ő segít rajtad, de előbb 4 próbát ki kell állnod.
- Ha elmész és sikerül, Ameszticész elsöpri az ide érkező hadakat, és így van időd megteremteni birodalmad.
- Indulok is. Hol van?
- Itt egy térkép. - mutatta neki Piatorre. Át kell kelned a tavasz virágoserdején, majd a nyár sivatagján, az ősz szőlőfürtjein és a tél jégtengerén. Ha a jégtengeren is átjutottál, lesz ott egy kapu. Ott bemész, és meglátsz egy tavasz-nyár-ősz-tél palotát. Ha beértél a kapuján, ott ül a trónon Ameszticész istennő.
- Köszönöm. Elindulok. Mire lesz szükségem?
- Tessék, itt egy zsák. Benne van a térkép, egy narancs, egy körte, egy kivi és egy alma. Ezeket ne edd meg. Szükséged lesz rájuk. A te ételednek a következők fpgják kitenni: 40 pogácsa, 1 kulacs, miből a víz 100 nap után fogy ki. Mágikus zsák, amiben pénz van. 1500 aranypénz. Indulj hát, mindent tudsz. És még valami! Gondold végig, kinek hiszel, mit teszel.
- Köszönök mindent. Viszont látásra!
- Szia! -köszöntek el.
Ivi elindult. Hirtelen meglátott egy csomó madarat, virágos bokrokat és fákat.
- Hmmmm. Ez lesz a Tavasz Virágoserdeje.
Bement, s mindenfelé csak virág, virág, virág. Nem tudta, merre induljon el. Gondolkozott.
- Igen! Áháááá. Előttem van észek, hátam mögött dél, balra a nap nyugszik, jobbra pedig kél. Szóval...
Felnézett az égre, és a térképet nézve, Keletnek indult. El is indult azon az úton. Hirtelen megpillantott egy hidat. Ahogy a hídon átnézett, homokot látott meg.
- Ezaz! -mosolyodott el. Jó úton haladok!
Amint a hídhoz ért, rálépett, és ment volna tovább, de egy madár megijeszettte.
- Ki vagy, betolakodó? -szólította meg a madár.
- Ééén Iviana vagyok.
- Át akarsz kelni a hidamon? -kérdezte.
- Át akarok!
- Ha igen, akkor adj nekem ennivalót. Már 200 éve nem ettem.
Iviana elkezdett gondolkodni.
* Erre kell a gyümölcs! Alma a megfelelő évszak *
- Tessék, itt egy alma.
- Ó. Jó gyümölcs. Köszönöm...(...) Mehetsz tovább.
Elindult a hídon, és megpillantotta a sivatag homokszemeit, dűnéit.
Ám az egyik pillanatban egy nyilaló fájdalmat érzett lábában, és nyomban elesett. Elájult.
...................................................................................................................................................................................................................................
Mi lesz vajon vele? Kiderül hamarosan.
|