Ivi feküdt a homokban, mikor egyszercsak felkelt, de felállni nem tudott. Egy sivatagi kígyó marta meg.

- A francba! Nem tudok felállni. Te jó ég...

Hirtelen egy fekete lyuk nyílt meg az égen. Lehunyta a szemét, majd hirtelen a könyvtárban termedt.

- Mi...mi ez? Azt hiszem ez olyan mint a Super Márió játék. Ha elfogy egy élet, megpbálhatom mégegyszer...Hogy mehetnék vissza?

Armatusz bácsi odament hozzá.

- Milyen volt az utazás? -kérdezte.

- Őőő...jó volt, csak...-

- Vissza kellett jönnöd, mert baleseted volt?

- Ho---Honnan tudta?

- Akkor térsz vissza, ha valami halálos baleseted volt.

- Mikor mehetek vissza?

- A következő éjjel, pontosan 24 óra múlva jön a követ.

- *Fessia* -gondolkodott el rajta Ivi.

- Most viszont menned kell. Irány haza.

- Köszönöm Armatusz bácsi a segítséget, Jó éjt.

- Neked is. -búcsúzott el.

Hazasietett, 8 órára otthon is volt. Nevelő anyja is ekörül szokott hazaérni a bálból. Ivi sietett a házit befejezni, úgy tűnjüön, mintha régóta itthon lenne. Alig 5 perc múlva megérkezett az anyja.

- Itthon vagy Iviana?

- Igen, anya. Szia. -ölelte meg. Milyen volt a bál?

- Szia kicsim. Kellemes volt. Bár fárasztó is...Hmm....kész vagy a feladataiddal?

- Már nincs sok.

- Remek. Van egy jó hírem a számodra.

- Igen? -nyílt nagyra a szeme.

- Igen. Hazajön az apukád az USÁ-ból.

- Komolyan? Juhéééééééééééééééééééééééééééééééééééééééééééééj! -sikítozott az örömtől. Ezt nem hiszem el! Igeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeen!

- Na, na ne ugrálj!

- Bocsánat, csak izgatott vagyok...

- Tudom. Na irány a lecke, és utána készülj a vacsorához. Elmegyünk egy elegáns étterembe, ahol apád és én összeismerkedtünk.

- Remekül hangzik.

- Na. Gyerünk. Jó tanulást. -mondta Mrs. Avinghy.

- Oké. Köszi anyu.

Bement a szobájába, és olyan gyorsan írta, hogy az  hihetetlen. Sietett befejezni, majd felöltözött szépruhába, és megcsinálta a haját is. Kiment az előtérbe, és anyja is szép volt.

- Csinos vagy! -dicsérte lányát Mrs. Avinghy.

- Köszönöm. Hol találkozunk?

- Itt nálunk. Feljön ide, majd együtt megyünk az étterembe.

- Rendben. -egyezett bele Ivi.

Mikor Ivi meghallotta, hogy kinyílik a rács, rohant a kapuhoz és szorosan átölelte apját.

- Kislányom! -szinte sírt az örömtől Mr. Season.

- Apuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuu. Úgy hiányoztál!

- Te is nekem. Milyen nagyra nőttél... Figyelj! Tudom, hogy megtaláltad az álmaid történetét, novuszát.

- Honnan?

- Én is ilyen voltam mint te. De nem érünk rá beszélgetni. Elakadtál valaminél, érzem. Itt egy amulett, és egy lánc, hogy a nyakadba köthesd.

- Köszönöm.

- Szívesen. Ez megvéd mindentől.

Ekkor hirtelen Mrs. Avinghy sikítása, és segítségkérése hangzott. Apa és lánya egymásra néztek, majd egy robbanás történt az épületben. Valaki felrobbantotta azt...

...................................................................................................................................................................................................................................

Mi lesz vajon? Kiderül a következő részeben... o.O