A férfi ott állt, és nézett a lányokra rémisztő mosolygó arccal.

- Ideadjátok a könyvet, vagy a drágalátós apuka nem lesz többé! Mu-ha-ha-ha-haaa! -üvöltötte.

Ivi Lillre nézett kérdéses arccal, de ő tudta egyből, mit kell tennie. Ígyhát Lill a férfinek nyújtotta barátnője naplóját, aki nyúlt is volna oda, de abban a minutumban Ivi lépett egyet, és fejberúgta a merénylőt. Egészen egy fél percig csend volt a szobában. 3 ijedt ember, és egy ájult a földön. Majd hallani lehetett, ahogy mindenki fellélegzik.

- Köszönöm lányok! Mostantól a hőseim vagytok! -közben átkarolta a két fiatal, 15 éves lányt.

- Ugyan Apa. Tudod, hogy kötelességünk volt Téged megmenteni. -kezdte Ivi.

- Pontosan George bácsi! -helyeselt Lill.

- Na nekem itt ne George bácsizz! -nevetett George. Szólíts Apának kérlek.

- Igazán? -csillogtak fel Lill nagy kékeszöld szemei.

- Igazán. Tudom, mennyire fontos ez neked. -jelentette ki Apa.

- Igeeeeen!! A világ legszuperebb tesója! -harsogott Ivi, s ezzel magához szorította (mostoha)testvérét, akit nagyon szeretett.

- Én is örülök! -mondta Lill.

- Én hívom a rendörséget, addig csináljatok Lillnek egy alvóhelyet, rendben?

- Oké Apu! -szólt Ivi. Megyünk is.

- Holnap pedig elmegyünk, és vásárolunk Neked új bútorokat, hiszen már a lányom vagy, és a családunkhoz tartozol. -mondta mosolyogva George.

- Nagyszerű! -sikoltott Lill. De miből vesszük meg? -kérdezte.

- Tudod a feleségem Ivire és rám hagyott örökségéből. Ez a ház az egyik. És amikor felgyújtották a házunk, a pótlék is rengeteg pénz. Itt az alkalom, hogy berendezkedésre és új ruhákra költsük. -nézett kérdően a lányok felé.

Lill és Ivi egymásra, majd apjukra néztek és mindketten a nyakába ugrottak.

- Köszii Apuu! -kiáltották szinte kórusban a lányok.

- Nagyon szívesen lányaim! -mosolygott George.

...másnap reggel...

A rendőrség elvitte a merénylőt, és pszihológushoz szállították. A kis család pedig elment vásárolni, hogy megkoronázzák, családuk bővült egy új taggal. Berendezték a szobát egy emeletes ággyal. Ivi régijét lomtalanították, ahogy az összes többi régi bútorát. Vettek új függönyt, szekrényeket, 2 szép új íróasztalt és még a szoba mellett lévő plusz szobát egy saját fürdőszobává alakították. A megígért ruhákat is megvették, Georgenak meg felszereléseket. A kertet felújították, a kerítést és a régi kaput is kicserélték. A ház szebb lett, mint valaha. A nappali, konyha és az étkező is szebb, modernebb lett. Csak a régi könyvtárat hagyták meg, ami 1930-ban épült, immáron 20 éves e hely.  Minden tökéletesen alakult. Annyira, hogy szinte úgy tűnt, valami nincs rendben. Nem is Lillel, Ivivel vagy Georgeval van baj. Nincs szó semmi féle betörésről, lopásról, csalásról. Egyszerűen csak valami nincs rendben.

:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Hogy mi, az kiderül a 15. részben. Olvassátok tovább a történetet továbbra is.