Ivi: Lehetetlen. Nem lehet!

Ugyanis a lev�lben ez �llt:

Iviana!

Ezeket a sorokat a te nagyb�tyj�dt�l olvasod. Tudom, hogy sz�modra

ez most lehetetlennek t�nik, de tudnod kell, hogy {csak testem, de}, a lelkem

nem t�vozott el. Ezt az �zenetet tiszta lelkemb�l �rom neked. Tudnod kell,hogy

nagyon k�sz�n�m azt, hogy megmentetted a lelkem, �s a k�nyveket is.  Most

le�rom azt, amit szerettem volna mondani neked. Vigy�zz az ellens�gekkel!

L�tom a j�v�det. Nagyon vissza�thet a sors a kedvess�ged �s a j�s�gos lelked

miatt. K�rlek! Hogy ne keresd azt a kulcsot! Annyit �rhatok, hogy k�zelebb van,

mint ahogy te gondoln�d! T�l k�zel ahhoz, hogy meg�rintsd, de t�l messze, hogy

l�tsd. Ha megfejted a bet�k m�g�tti sorokat, r�j�ssz az el�z� mondat is.

Aki t�ged nagyon szeret: Armatusz b�csik�d figyel fentr�l.

Ivi el�sz�r nem �rtette nagyb�tyja mondanival�j�t, de ut�na gondolkodni kezdett. R�j�tt arra, hogy a 8. sor k�zep�n kezd�d� mondat egy reg�ny�b�l val� id�zet, m�ghozz� A R�ppen� ifjak c. m�ve. Ez az �n. telenovell�ra alapul� reg�ny. Nem telenovella, hanem egy reg�ny. Szimpl�n reg�ny form�ban.

Az al��r�st figyelte. Hi�nyzott neki az a finom von�s, amit t�le mindig l�tott. Ahogy a finom, gyenge csukl�mozdulat� al��r�st l�tta, hogyan �r�dik. M�gis olyan gyorsan, egy von�ssal �rta. A visszaeml�kez�sei f�jtak, de tudta, hogy er�snek kell lennie, hogy megfejthesse a mondanival�t.

Visszament Walesba, a k�nyv�rt. Mindig az � k�nyveit b�jta, szinte m�st nem is olvasott.

Gyorsan megj�rta az utat, mert nem volt forgalom. Beleolvasva vett �szre valami k�l�n�set.

Amikor lapozott, a sorok elt�ntek, mintha elmos�dn�nak.

Nagyon megijedt. S 10 percen bel�l a k�nyv �ress� v�lt. El�vett egy m�sik k�nyvet, de az is �res lett. A szob�ban, a sz�nyegen �rdelve s�rt. F�lt, hogy Armatusz b�csi elt�vozta miatt t�nnek el az �r�sai. Nem tudta, hogy mit�v� legyen...