Ivi különösen felfigyelt a kaparászásra, nagyon is kiváncsivá tette őt. Úgy döntött megnézi, mi ez az egész.

Belebújt papucsába, és a széken heverő köntösbe. Lassan kicsoszogott, hogy megnézze mi az. Még mindig hallotta a kaparászást. Mikor az ajtóhoz ért, nem látott árnyékot, s amikor elfordította halkan a kulcsot a zárban, hogyk inyissa az ajtót, lent a küszöbön meglátott egy apró kis kutyát.

Egyből észrevette, hogy ő egy kis kölyök dalmata kutya.

Ivi: Na! Ne kaparászd az ajtót!

A kutya egyből abba hagyta. Mintha már rég a gazdája lenne Ivi.

Ivi: Jó kutya. Most pedig menj el.

Most viszont csak ott ült a küszöb előtt.

Ivi: Gyerünk kiskutya! Menj el.

De a kutya nam tágított. Makacsul ült és felnézett Ivire.

Megsajnálta a kutyát, hogy egyedül kóborol, és 10 másodperc múlva egy kis kosárral jött. Kitette az ajtó elé, hogy feküdjön bele. Mielőtt még a kutya belemászhatott volna, egy kis párnát tett bele. Elfordította, hogy bármikor belemehessen, de el is mehessen.

A kutyus lelkesen mászott bele, majd Ivi becsukta az ajtót.

Másnap reggel fél 8-kor felkelt, nem tudott már tovább aludni. Nem hallotta a kaparászást, azt hitte elment a kutya. Úgy döntött, megnézi, mi van a kosárral.

A kosár ott volt az ajtó előtt, de benne a kutyát nem látta. Bevitte a kosarat a nappaliba. S meghallott valami karmolászást. Rutinszerűen belenézett a kosárba, és 2 kicsiny kis foltos mancs kaparászott. Benne volt a kutya, csak a párna alatt.

Ivi nem tudta mit tegyen: hogy tartsa-e meg, vagy vigye vissza.

Ivi: Olyan érzésem van, hogy neked velem kell maradnod csöppség...

A kis apróság kimászott a párna alól, Ivi pedig óvatosan megsimogatta. Ezután lassan kivette a kosárból, s olyan szelíd és nyugodt lett, mintha tényleg a gazdija lenne.

Ivi: Meg kell, hogy tartsalak, érzem!

A hálószoba ajtaja kinyílt, és Tom jött onnan ki.

Tom: Jó reggelt. Ő meg ki?

Ivi: Jó reggelt. Ő egy kis dalmata. Tegnap este találtam rá, és itt maradt reggelig. Hát nem édes? -nyújtotta oda neki a kutyát.

Tom: De, az, de...ha bolhás, vagy veszett? Vagy valami betegséget hordoz magával?

Ivi: Megfürdetem. Most azonnal.

Tom: De...

Ivi: Nincs vita. Nekem ő kell.

Tom: Rendben...:) -törődött bele sorsába.

Tehát vissza a történethez...

Ivi beletette a kutyát a fürdőkádba. Lassan megnyitotta a vizet, a langyosig csavarta. Majd elővette a tusfürdőjét is és jól megfürdette a dalmatakutyát. Szépen megtörölgette egy törölközővel, és magához ölelte. A kutya mégis nyüszörgött.

Ivi: Áááá! Tudom már! Kaja kell neked.

Letette a kutyát a folyosóra és bement a konyhába, hogy hozzon egy cumisüveget és egy kis tejet melegített meg.

Megfogta a kutyát és a cumisüveget, a nappaliba ment, leült a fotelbe, és az ölébe tette a kutyát. A szájához rakta óvatosan a cumisüveget, amiből egyből szívni kezdte a tejet.

Ivi: Jaj, de aranyos vagy, drágaságom!

Tom: Hű, tényleg az. Szép tisztának látszik...

Ivi: Még jó hogy. Most fürdött.

Miután megszoptatta a kutyát, hálásan odabújt hozzá.

Ivi: Még nincs is neved...hm...nézzük csak...milyen olyan kan kutya név létezik, ami illik rád...?

Tom: Legyen mondjuk Bruno?

Ivi: Nem....Legyen mondjuk Asme. (ejtsd:eszme)

Tom: Hű..illik rá. :)

Ivi: Igen, szerintem is. :) Mától a neved kicsim, Asme.

A kis kölyök kutya az Asme névre figyelmes lett és ugrálni, játszadozni kezdett.

Ivi úgy érezte, nagyon kötődik a kutyához, és hogy nagyon fogja szeretni és védeni.

Kopogtak.

Ivi nyitott ajtót, és a postás állt ott, a kezében egy levéllel.

Postás: Jó reggelt kisasszony.

Ivi: Jó reggelt. Megérkeztek a levelek?

Postás: Igen, parancsoljon.

Ivi: Köszönöm. Viszlát.

Postás: Viszlát.

...

Ivi: Hű...erre a címre...? Ez különös. Ki tudja, hoyg már itt lakom? Csak ma mennénk a hivatalba a lakhelyváltozás miatt...