Másnap Ivi egy kicsit gondolkodott el azon, ami történt tegnap este.

Ivi: *Atya ég! Lehet, hogy terhes vagyok!?*

Nem is vacakolt, elment a nőgyógyászhoz, hogy megtudja, terhes-e.

Tom még nem ébredt fel, tehát ő nem is tudott erről az egészről.

A sok várakozás után végre ő is sorra került. Behívta az orvos, akit Dr Mensonnak hívtak.

Dr Menson: Jöjjön be kérem. Hogy hívják?

Ivi: Iviana Season.

Dr Menson: Mi a gond?

Ivi: Lehetek terhes a tegnap éjszaka után?

Dr Menson: Még biztos nem fogant meg a baba, ne aggódjon. De megvizsgálni nincs értelme magát. Jöjjön vissza 2 hét múlva, akkor már tudok mondani valamit.

Ivi: Rendben, köszönöm. Viszlát.

Dr Menson: Viszlát.

Szerencsére még időben hazaért, mert vőlegénye nem ébredt fel.

Ő csak kiült a kertbe, és elgondolkodott azon, hoyg lehet, anya lesz belőle.

Még csak a gondolatától is rosszul érezte magát. Fiatalnak érezte testét és lelkét az anyaságra.

Nővére igaz, csak 1 évvel idősebb, mint ő, de Lill is 26 évesen szült.

A következő 1 hét várakozással és sok tűnődéssel telt el Iviana Seasonnál és Tom Bakerynél. De a Morrison családban máshogy alakultak a dolgok.

A kis Aira már olyan képességekkel rendelkezik, mint egy 3 éves, pedig még 1 éves sincs. Skillaként 1 év alatt 5 évet öregszik. Beszélni, játszani, sétálni már tud. Az utcán tényleg mindenki idősebbnek nézi őt.

Már vállig érő egyenes világos barna haja van, és már az ujját sem szopja. Anyatejre nincs már nagyon szüksége, Lillnek már nincsen annyi, de még 1-2 hónapig kitart.

Lillből a színház egy tökéletes színésznőt faragott. Péntek volt, James nem dolgozott aznap, mert munkahelyén csőtörés volt.

Egy darabot adtak elő a Crown színházban, és a mondat közepén egy stáb toppant be a nagyterembe.

A rendező, Steven Merill így szólt:

- Jó napot. Maguk kik?

- Jó napot. A nevem Gerard Elson a...

- Maga Gerard Elson? Mit parancsol itt, nálunk?

- Lillana Morrisont.

- Őt?

- Bizony ám. Egy új filmet rendezek, amibe ő, mint főszereplő, nagyon szükséges lenne.

Mint valami hatás szünet, majd Lill megszólalt, mivel addig a fülének, sem a szemének nem tudott hinni.

- Éééééén? Steven...

- Tudom. Te vagy a legtehetségesebb színésznőnk, de túlfejlődtél már. Nagyobb vászon, nagyobb tér, nagyobb szint szükséges neked. És én azt gondolom...hogy alkalmas vagy rá.

Lill odaszaladt a színpadról a szövegét a földre dobva, s átölelte főnökét, Stevent, a rendezőt.

- Igazán gondolod?

- Igen.

- Köszönöm!!!

- Ne nekem köszönd...-s a híres rendezőre pillantott oldalvást.

- Igaz is...én vagyok Lillana Morrison.

- Üdvözlöm. Készen állna tehát erre a nagy feladatra?

- Azt hiszem, képes vagyok rá.

- Önbizalom! Igen! Ez kell nekünk! Egy időpontot beszéljünk meg.

- Rendben.

- Jó lenne mondjuk 11-e, vasárnap? 9 óra?

- Tökéletesen megfelel.

- Nagyszerű. Akkor holnapután ekkor?

- Rendben. Köszönöm. Viszont látásra.

- Viszont látásra.

- Viszlát -mondta kórusban az ősszes színész.

Ez egy hatalmas lehetőség Lill számára. Talán a legnagyobb, hogy az legyen belőle, akiről mindig is álmodott: egy híres, elismert színésznő...