Ami menthető volt

Bianca nem tudott hinni a szemének!

Bianca: Jézusom! Hogyan? Hogyan? -ismételgette.

Lill rámosolygott kislányára, majd ölébe vette.

James egy puszit nyomott a csöppség homlokára, majd váratlanul így szólt:

- Valahova mennünk kell.

Lill kénytelen volt egyetérteni.

- Igen. De hova menjünk?

- Na azt még nem tudom.

- Menjünk apámhoz. Nem akarok megint a húgomnál zavarni.

- Igaz, jó ötlet.

A házban lakók mind ezen töprengtek, hogy hova mehetnének. Bianca és anyja, Sally megköszönték a  csodát, amit tettek értük, majd elsétáltak.

Az összes lakó szétszéledt, és London utcáin keresett magának menedéket.

A tűzoltók is ugyanúgy ledermedtek a csodától, amit láttak, majd néhány embert, akik rosszul érezték magukat, bevitték a kórházba kivisgálásra.

Eközben Morrisonék Georgehoz értek, a Victoria Embankmentre.

Lill: Szia apa.

George: Sziasztok...hát ti?

Lill: Leégett a házunk, és...

James: Valaki elvágott egy gázcsövet, és robbant az egész. -egészítette ki feleségét.

Lill: Maradhatnánk itt, nálad apa?

George: Ó, hát persze, gyertek beljebb.

Óriási szerencséjük volt, mivel Iviéknél laktak, maradt rengeteg ruhájuk a kocsiban, és sok fontos dolog.

Persze a családi album megmentése Lillnek köszönhető, ugyanis ő mindig magával viszi (egy kisebb kirándulásra is) a képesalbumokat és fényképeket is.

Hála égnek ez egy nagyszerű adottság.