- Egyszer azt mondta, hogy maga nem h�s. Volt, hogy nem gondoltam embernek, de hadd mondjam �nnek azt, �n volt a legjobb ember, a legemberibb ember, akit ismertem, �s senki nem gy�zhet meg arr�l, hogy hazudott, ennyi. V�ge. Annyira mag�nyos voltam, �s olyan sokkal tartozom. - megfordult, k�sz�lt elmenni, majd m�g mondott valamit. - De volna m�g itt valami. M�g egy utols�, egy utols� csoda a kedvem�rt: ne legyen halott. Megtenn� ezt...a kedvem�rt? Ezt meg hagyja abba! El�g legyen. - mondta neh�zkesen, majd k�nnyek �z�nl�ttek a szemeibe, �s arc�t a kezeibe temette.

John, nagy leveg�t vett, h�tat ford�tott, mint egykori katona, �s elmenetelt a s�rhelyt�l, el a temet�b�l.

M�g v�gign�zte az �sszes s�rt, �gy gondolta, nem lehet Sherlock is egy k�z�tt�k. Nem lehet halott, hisz � t�l �nfej�, hogy meghaljon, hogy �ngyilkos legyen.

- Mrs Hudson! Mrs Hudson! - lihegte, mikor utol�rte a kedves id�s asszonyt.

- John - szepegte s�rva. -, hol fog addig lakni, ha nem akar a 221/B-ben?

- Nem tudom - v�laszolta gyorsan, mert er�sen gondolataiba m�lyedt, �s nem szeretett volna besz�lni senkivel sem -, majd tal�n kib�relem azt a lak�st, amiben egy ideig laktam, m�g meg nem ismertem �t.

Les�t�ltak a dombr�l, amin a temet� volt, mivel oda nem j�tt f�l a taxi. �t k�zben cs�ndben voltak. Nem besz�lgettek. Mind a ketten tudt�k a m�sikr�l, hogy biztosan k�sz idegbajt kapna, ha besz�lne. Egy forgalmas �tkeresztez�d�shez �rtek, itt John k�nnyed�n fogott egy taxit.

- Baker Street 221/B. - mondta hidegen.

Mikor oda�rtek, Mrs Hudson kisz�llt a taxib�l, �s m�g gyorsan �t�lelte Johnt, s annyit mondott:

- Vigy�zzon mag�ra, John.

- Vigy�zok. - v�laszolta egykedv�en, de egy halv�ny mosolyt er�ltetett az arc�ra, hogy Mrs Hudsont megnyugtassa.

Becsukta a taxi ajtaj�t, �s ism�t bemondta a c�met.

***

Meg�llt az ajt� el�tt. Felid�zte azt, amikor ugyan�gy kisz�llt az �t hoz� j�rm�b�l, egy b�r�nddel a kez�ben, �s arra gondolt, biztosan sz�rny� �lete lesz itt Londonban. Pedig megismert egy olyan embert, aki megv�ltoztatta ezt a gondolatot. Hi�ba �rezte sokszor, b�rcsak elt�nne Sherlock az �let�b�l, mert csontig s�rtette �s porig al�zta �t. De az egy�tt megoldott �gyek, a blog, a Baker Street 221/B is mind hozz� k�tik.

V�gre er�t vett mag�n, �s a z�rral matatva kinyitotta a nyikorg� ajt�t, s becsukta lassan maga ut�n. Fell�pcs�z�tt a keskeny l�pcs�n, a sz�k el�szob�n kereszt�l a lak�sba. 

A falnak t�masztotta a b�r�nd�t, �s le�lt az �gyra. Hosszas percekig a falat b�multa, �s �gy l�tta, mintha Sherlock lenne a falra vet�tve. Besz�lt hozz�. Azt mondta: John! �lek! Kereseen meg! �lek!

- �, igen. A sz�vemben. �s �r�kk�. Itt �l. - suttogta a falnak. A borzalom futott v�gig a h�t�n, �s �gy �rezte, musz�j besz�lnie hozz�. - Sherlock. Mondja el, hol van?

Nem kapott v�laszt, csak valami remeg�st hallott. Amikor k�r�ln�zett, egyed�l �rezte mag�t, �s csak annyit l�tott, hogy a t�rde kopog�s�t hallotta. Eg�sz teste remegett a f�lelemt�l, �s az izgatotts�gt�l, a kiv�ncsis�gt�l. V�rta a v�laszt a k�rd�s�re.

- Itt vagyok, �nnel John. - felelte megint a hang. - J�jj�n! Kapja �ssze mag�t, �s k�vessen!

A megelepetts�gt�l, felugrott az �gyon, megragadta a kulcs�t, �s k�vette �t. M�g nem tudta mit, de k�veti, �s ak�rhov�, csak hadd l�ssa Sherlockot.

Mintha l�tta volna el�tte menni, l�tta a s�t�tbaran g�nd�r tincseket, hogy ott lobogtak az orra el�tt. K�vette. Az alak taxit h�vott. John �gy gondolta, mi�rt i �llna megy egy taxi, hisz csak � l�tja! �m t�vedett, mert meg is �llt egy el�tte. Besz�lltak, majd sz� n�lk�l elhajtott.

John mikor �jra r�n�zett volna, nem l�tott semmit. Nem hallotta a hangj�t, sem a szuszog�s�t, ahogy veszi a leveg�t. Csend volt, �s csak az aut� motorj�nak berreg�s�t hallotta. Sherlocknak semmi nyoma. Mire �szbe kapott, m�r a Buckingham palota el�tt parkolt a taxi. Mycrofthoz j�tt. Nem is Sherlock h�vta a taxit, hanem Mycroft k�ldte oda.

Ekkor sz�tfoszlottak a rem�nyei, hogy val�ban �l m�g �, �s m�r k�telkedett az �p esz�ben is.

***

A k�vetkez� pillanatban m�r Mycroft el�tt tal�lta mag�t, ott �lt a sz�kben, kez�ben egy cs�sze te�val. Annyira lekeseredett, hogy azok a percek, m�g fels�t�lt, kiestek.

- John. - kezdte a kommunik�ci�t Mycroft. - Nekem is nagyon f�j. �gy �rzem, �n vagyok a hib�s a hal�l��rt. - v�laszra v�rt, azt v�rta, hogy John is megsz�laljon, de k�ts�gei szertefoszlottak, mint a hamu. - Az �cs�m mindig is egy kedves ember volt. Kedves, de fura. Eml�kszem, mikor megsz�letett, mindenki od�ig volt �rte. A kis Holmes. - a bal kez�ben l�v� te�t a jobb kez�vel �vatosan megkavarta. L�tta, ahogy a cukor, amit felkevert, lassan, egy torn�d� ut�n lecsillapodik, �s le�lepszik. Mikor m�sodj�ra is megkeverte, a cukor elold�dott benne, �s t�bb� nem volt mit keverni. - Rengeteget marakodtunk a j�t�kokon, �s any�k szeretet��rt is. Mindig � volt a jobb, a kedvesebb, az aranyosabb, az okosabb, a tisztelettud�bb. Ut�ltam ezt...

- De hisz m�g most is marakodnak. - adott �letjelet el�sz�r mag�r�l.

- �gy igaz. - felelte komoran, de m�gis �r�lt, hogy besz�lgetni tud egy kicsit. - Persze, az egyetem ut�n megv�ltozott, �rettebb lett, de ugyanolyan makacs. Azt�n j�tt maga, John. Maga mindent megv�ltoztatott. Az�ta nem volt arog�ns velem szemben, ink�bb...

- Ink�bb mi? - k�rdezte kiv�ncsian John, mert szeretett volan t�bbet tudni Sherlockr�l, a kiskor�r�l �s az �let�r�l.

- Ink�bb szeretetteljes.

- Szeretetteljes? - ism�telte �sszeh�zott szem�ld�kkel, �s egy k�r�rvend� kacajt hallatott, mert nem �rtette mi�rt ezt a sz�t haszn�lta Mycroft.

- Igen.

- De hiszen ugyan�gy veszekednek �s s�rtegetik egym�st.

- Lehet. Ha b�rki m�s is ott van. John - ekkor �szrevehet�en felfigyelt a besz�dpartnere -, az �cs�m szeretett engem �s mag�t is.

Ekkor John lehajtotta fej�t, �s kil�pett a b�v�letb�l, ami fogs�gban tartotta. Mycroft szemei pont olyanok, mint Sherlock�i. Azt�n elmosolyodott, mert eddig soha senki sem mondta, hogy Sherlock szerette �t valaha is, �s �gy tekintett r�, mint egy j�bar�t. Felhajtotta a fej�t, �s ism�t komoran �lt. 

Mycroft meg�rezte, hogy John megk�nnyebb�lt, ez�rt t�m�t v�ltott.

- John, tudom, hogy most nem fog lakni a Baker Streeten, nos...

- Mycroft, k�sz�n�m, de nincs sz�ks�gem egy lak�sra. Van m�r.

- Ho-hogy van? - hebegte. - �-�s...mindegy. - feleslegesnek �rezte megk�rdezni, honnan tudta, hogy ezt akarja k�rdezni, mert tudja, hogy annyit �lt az �ccs�vel, hogy valami �r� is r�ragadt.

- Igen, a r�gi lak�som...�s �gy �rzem, nem tudn�k �nnel egy fed�l alatt �lni...k�rem ne vegye s�rt�snek, hogy ezt mondom, de minden r� eml�keztetne.

- Meg�rtem, John. Ne agg�djon, meg�rtem.

V�ratlanul fel�llt, �s kiny�jtotta jobb kez�t, John is fel�llt, �s kezet fogtak.

- Ne b�suljon. �rjon SMS-t, ha szeretne besz�lgetni. �n mindig itt leszek. - ajn�lotta fel John nagy meglepet�s�re, hiszen nem szokta meg ezt a j�indulatot Mycroftt�l.

- K�sz�n�m.

- Viszl�t, John.

V�laszk�nt megd�nt�tte a fej�t, �s elballagott.

Les�t�lt a l�pcs�fokokon k�nnyed�n, azt�n besz�llt a taxiba. Nem mondott semmit, �s a kocsi elindult. John tudta, a sof�r elviszi haza. B�r nem n�zte meg �t. A visszapillant�b�l megn�zte Johnt, �s elfurik�zott Baker Street 221/B-be.