John lassan fel�lt az �gy�ban, �s pr�b�lt az ajt�n kisz�r�d� f�nyekb�l t�j�koz�dni, hisz a szoba ajtaj�t mindig r�snyire hagyja nyitva. Nagyon lassan mozdult, pr�b�lt kim�szni a paplan al�l, hogy kileshessen a nappaliba. �m el�gg� neheznem ment, mert az �gyr�cs �nk�ntelen�l recsegett minden apr� mozdulat�n�l. Mikor egy nagyobbat reccsent, a heged�sz� abbamaradt. John ekkor mozdulni sem mert, pr�b�lta betitul�lni egy fordul�snak, hisz az emberek alv�s k�zben forognak az �gyban.

De addig nem, m�g el nem haladt�k a legal�bb f�l �ra alv�st, addig az agy nem �lmodik, �s �gy nem is k�szteti az embert forg�sra - gondolta Sherlock, �s folytatta a m�v�szet�t.

Dr Watson eg�sz egyszer�en leugrott az �gyr�l a puha �s b�rnyos sz�nyegre, azt�n r�l�pett a hideg �s �rdes parkett�ra, s a falnak t�maszkodva l�bujjheyre ereszkedve osont a f�ny forr�s�hoz.

Sherlock elragad� dallamba kezdett, s John nagyon nehezen �llta meg, hogy ne d�dolja mag�ban a dallamot, vagy ne koppintsa az ujj�t a falhoz ritmusra. �vatosan �s lassan nyitotta ki az ajt�t. A kilincs jegess�g�t�l megremegett, �s f�li kezdett - �ri�si gomb�cot �rzett a tork�ban, �s gyomra �sszeszorult. Kicsit maga fel� h�zta a di�fabarna r�gi ajt�t, s a foglalata a friss olajoz�st�l bornzosan f�nylett �s megcsillant rajta minden f�ny, s �gy a sz�pen kidolgozott fadarab nem nyikorgott.

Ekkor megpillantotta az arc�t, a von�sait �s a pof�tlanul vonz� j�romcsontjait - Irene Adler szavait id�zve -, a s�t�t g�nd�r tincseket, a hossz� ujjait a szok�sost�l elt�r� nagy k�zfej�n, �s a sz�les v�ll�n pihen� gy�ny�r�, f�nyes cseresznyefa sz�n� heged�t.

Sherlock a nappaliban, a saj�t fotel�ben �lt, �s nyugodtnak t�nt a mozdulataib�l �s a dallamb�l �t�lve, amit j�tszott. John v�gre elhat�rozta, odamer�szkedik hozz�, �s... Hisz m�g ki sem tal�lta, mit fog mondani neki. Egy hirtelen l�kett�l viszont m�gis csak megindult, bal l�b�t a k�sz�b�n k�v�lre, a nappali padl�sz�nyeg�re emelte, �s lassan odas�t�lt a csod�latos f�rfihez.

M�g meg sem sz�lalt, de Sherlock abbahagyta a dallam j�tsz�s�t, letette a von�t a kart�ml�ra, a heged�t az �l�be emelte, �s m�ly bizserget� hangj�n sz�lalt meg, �s Johnra emelte h�v�s tekintet�t.

- L�tom, finom volt a vacsora - mondta a hatalmas csendben.

- Igen, az volt - ny�gte ki m�g mindig meglepetten �s g�rcsben a gyomr�val John, �vatosan sz�j�ba harapott, de ett�l a nagy fesz�lt�st�l t�lzottan az ajkaiba m�lyesztette a fogait, s pirosl�, remeg� ajk�b�l egy csepp v�r serkent ki -, de honnan tudta, hogy itt leszek, hogy Mrs Hudsonnal vacsor�ztam egy j�t, �s mi�rt nem halott? Hogy csin�lta? - v�gott bele a k�rd�sek feltev�s�be, amire m�r oly r�g�ta v�gyott.

- Nos. Mivel l�tom, hogy hi�nyoztam, sz�vesen v�laszolok minden k�rd�s�re John bar�tom - �gy mondta az orvosnak, hogy az a meglep�d�st�l �s a f�rfi furcsa modor�t�l, �rdekes kedvess�g�t�l megenyh�lt a sz�ve, �s falfeh�r lett -, kezdem is. A sz�ja sz�l�n kis �telmarad�kok vannak, a k�rme alatt is van egy kev�s - tekintett az eml�tett helyekre Johnon -, nem is besz�lve a szem�r�l.

- A szememr�l? - k�rdezett vissza, ezzel f�lbeszak�tva az ismer�s monol�g�t, �s az okfejt�st Sherlockt�l.

- Pontosan. A szeme alatti r�ncok el�rulj�k azt, hogy egy 10 perce tal�n m�g mosolygott, �s b�jos csevelyt folytatott Mrs Hudsonnal. �s - tette a hangs�lyt az -� bet�re, megny�jtva azt -, m�r nem v�reresek a s�r�st�l. Hiszen rengeteget s�rt. Az arca pedig most tiszta �s friss, de nem a zuhanyt�l. 

- �jb�l a r�gi - �mult el az �sszvissz 7 m�sodperces magyar�zatt�l.

- �! V�rjon, m�g nem v�laszoltam minden k�rd�s�re - �s egy kicsit �nim�d� mosollyal Johnra pillantott, majd nekil�tott a k�vetkez� k�rd�s megv�laszol�s�hoz -. Azt, hogy itt, a Baker Streeten tart�zkodik, onnan tudom, hogy megk�rdeztem a f�rfit, akivel nemr�giben besz�lt annak kapcs�n, hogy visszak�lt�zik ide, ja �s k�vettem.

- B�mulatos...

- �, most j�n a legjobb r�sz John. Az emberi agy nehezen fogn� fel, hogy t�rt�nt ez az eg�sz. D�lut�n besz�ltem Mollyval, �s megk�rtem, hogy seg�tsen. Besz�ltem neki Irene Adlerr�l, hogy � is meghamis�totta a hal�l�t, ahogy �n is terveztem. � persze �gett a v�gyt�l, hogy beleegyezzen. Sz�pen elint�zte az �vint�zked�seket, beledobtuk egy szemeteskocsiba, aminek a tulaja �ppen b�rt�nben cs�cs�lt. Teh�t - t�rt vissza a f� t�m�hoz -, megbesz�lt�k sz es�st is, hogy hova essek, de ez t�l bonyolult... Kir�ntottam a hull�t, �s �n bem�sztam a zs�kok k�z�, hm f�rtelmes volt - jegyezte meg fintorogva -. Ennyi.

- Tess�k? Komolyan ennyi? - egy�bk�nt nem ezt szerette volna mondani John, csak annyira el�mult, hogy ez�rt k�l�n meg kell dics�rn�nk �t -. De m�g valami, mi�rt tette?

- Hogy mi�rt? - k�rdezte vissza kicsit zavartam Sherlock -. Tudtam, hogy � r� fog k�nyszer�teni arra, hogy �ngyilkos legyek, mert ki akart �getni, be akart feket�teni a m�di�ban, �s erre ez a legalkalmasabb fegyver - magyar�zta ki mag�t, mert nem akarta azt, hogy John megtudja, mi�rt is tette. Hiszen csak is a bar�tai�rt tette: Mrs Hudson�rt, John�rt, Molly�rt �s Lestrade-�rt.

Johnnak nem volt t�bb k�rd�se m�r, le�lt a Sherlockkal szembeni fotelba, �s cs�ndben �ltek, egym�st n�zve, meghitten.

****

M�snap kora reggel John arra �bredt, hogy Sherlock a k�v�f�z�vel bajl�dik, �s szitkoz�dik mag�ban. 

- J� reggelt - jegyezte meg egy hang, John� Sherlock m�g�l.

Nem v�laszolt r�, hanem tov�bb bajl�dott a g�ppel.

- Bocs, tal�n f�l�breszettem? - k�rdezte m�g reggeli, m�ly, kiss� rekedt hangon.

- �, dehogy...

John le�lt az �r�asztalhoz, bekapcsolta a laptopj�t, �s a sz�ml�l�ra n�zett. Ez �llt rajta: 12. Tudta, hogy nem fogj�k l�togatni az oldal�t ezek ut�n, de hogy ennyien! Legal�bb egy sz�zast szeretett volna l�tni a sz�ml�l�n az aznapi l�togatotts�gr�l.

- H�t rendben - jelentette ki csal�dottan.

- T�n valami gond van? - n�zett fel a munk�j�b�l.

- Csak a sz�ml�l�...12.

- ���, az durva - r�ncolta �ssze szem�ld�k�t, �s azt�n odament Johnhoz.

- Hiszen meghaltam, ki lenne kiv�ncsi r�m az �ngyilkoss�gom ut�n? - nevetett k�r�rvend�en.

- A rajong�k.

- A rajong�k? - ism�telte meg, azt�n visszement a konyh�ba, hogy tov�bb b�bel�dj�n.

John nekil�tott egy �j bejegyz�shez, melyben azt k�z�lte az olvas�kkal, mennyire hi�nyzik neki Sherlock. D�lre a l�togatotts�g 257 lett, Joh nagy �r�m�re, de mikor a kommenteket olvasta a mosoly lehervadt az arc�r�l. Mindenki csak sz�dta �t: "Helyes, hogy meghalt; �gy kellett neki; Ez de vicces; Meg�rdemli at ilyen kegyetlen hal�lt; milyen sz�nalmas, k�pes leugrani egy k�rh�z tetej�r�l, megsz�gyen�tve mag�t, �s embereket sokkos �llapotba hozva..." �s m�g hasonl� sz�vegek v�rt�k Johnt.

Sherlock k�zben a h�rad�t n�zte, melyben teli unalmas esem�nyek: lehets�ges korm�nyv�lt�s, gyilkoss�gok - unalmasak -, sporteredm�nyek, �s mindenf�le untat� dolog - gondolta.

Majd egyszerre valami �rdekes sz�n akadt meg a f�le. Sokat hallott m�r a t�v�ben Moriartyr�l is, hogy �k ketten az �ngyilkosp�r...de most valami igaz�n fontos dolgot mondtak be, valamit, ami egy �j kaland kezdet�t jelentette...