- Louise hi�ba pr�b�lt j� kapcsolatot ki�p�teni a f�rj�vel, nem siker�lt neki. De a kisfia el�l eltitkolta - v�laszolta Sherlock, �s elkezdte r�vezetni kiss� tomp�bb felfog�s� bar�tj�nak.

- De mit? - k�rdezte John, �s Sherlockhoz fordult, hisz azel�tt csak b�k�sen n�zel�d�tt ki az ablakon.

- H�t a viszony�t - mondta egy�rtelm�en a fantasztikus elm�j� fiatalember -. John! A f�rj�nek viszonya volt egy n�vel, sikeres titkolt�k tal�n t�bb �vig is, de nyilv�nval�, hogy egy rossz alkalommal rajtakapta �ket.

- Nyilv�nval�?

- Jaj, John, k�rem. Pr�b�lja haszn�lni az esz�t! Nem j�hetett r�, mert azt mindig sikeresen titkolt�k, nyomok n�lk�l, de az m�g val�sz�n�bb, hogy el�bb elj�tt, mondjuk, hogy t�bbet lehessen a csal�dj�val. De a f�rje…

- A f�rje ezt nem tudta, �s aznap kaphatta rajta Louise Stamford �ket - fejezte be Sherlock mondat�t, ezzel egy halv�ny mosolyt csalva a nyomoz� arc�ra.

- Br�v�! B�mulatos. Na, l�tja, nem is olyan neh�z - ismerte el John k�pess�g�t.

- Teh�t… k�rem, avasson be – adta be a derek�t nehezen Dr Watson.

- Miut�n Louise Stamford megl�tta �ket, kiakadt, �s azonnal a v�l�son gondolkodott, azt�n esz�be jutott a kisfia, hogy nem akar neki rossz sorsot, mivel az � sz�lei is elv�ltak… k�sz�nj�k az inf�t Mrs Wellsnek. Teh�t nem v�ltak el, elt�rte, hogy tov�bb is tal�lkozgatnak. Ezt pedig honnan tudja Sherlock? – mondta g�nyol�dva elv�konyodott hanggal, Watsonra n�zett, �s azt�n ism�t komolyra vette a hangv�tel�t �s a modor�t -. Mindig �szrevette, hogy nem olyan illat� a p�rn�ja, mint szokott. Tudja, a szagok �s illatok igen �rulkod�ak tudnak lenni.

- �rtem. �s mi�rt kellett olyan kor�n hazamennie? – tette fel a k�rd�st, amire azt hitte, Sherlock nem fogja megv�laszolni.

- Mert �szrevette, hogy a f�rje t�l sokat k�lt a n�re, elszeg�nyedtek. Ism�t nem akart a kisfi�nak rosszat, �gy d�nt�tt, kor�n hazamegy, �s megv�rja a f�rj�t, hogy megbesz�lj�k a dolgot. Teh�t az a k�rd�s, hogy ki �lte meg �s mi�rt.

M�r egyikk�j�knek sem volt mondanival�ja, ez�rt az �t h�tral�v� r�sz�ben csak csendben n�ztek ki az ablakon, �s er�sen gondolkodtak az �gy�n.

***

Mikor a taxi meg�llt a Baker Streeten a 221/B el�tt, kisz�lltak, �s m�r rohantak is be a lak�sba. Elkezdett cseperegni az es�, �s a leveg� is p�r�sabb lett. Kor�n is s�t�tedett, okt�ber v�g�n mindig �gy szokott, b�r az es� hirtelen j�tt, azel�tt t�bb mint h�rom h�tig semmi csapad�k nem volt.

Sherlock �s John a nappaliban tart�zkodtak, j�l beizz�tott�k a t�zet is, a h�v�s id� miatt. M�g John a laptopja f�l�tt olvasgatta az unalmas h�reket, Sherlock hasznosan t�lt�tte el az id�t: gondolkod�ssal. A fotel�ben �cs�rg�tt, g�rnyedt h�ttal, k�t l�b�t k�zben kis terpeszben, k�nyelmesen hagyta, k�ny�keit a t�rd�re nyomta, �s tenyereit �sszeillesztette. Hisz � mindig �gy gondolkodik. John azt�n r�t�rt a g�pel�sre. Elkezdte �rni a blogj�ban az �jabb �gyet, A f�rj viszonya c�mmel. Ezen a napon kellemes meglepet�sben r�szes�lt, mert a sz�ml�l�n 448 �llt. V�gre visszat�rtek az olvas�i, gondolta.

- Csak �vatosan – jegyezte meg monoton hangj�n Sherlock.

- Rendben. Ne agg�djon. Nem fognak r�j�nni – v�laszolta b�szk�n, azt�n ism�t a kis g�p apr� �s lapos billenty�inek pattog�s�t lehetett hallani.

A k�vetkez� nesz m�smilyen volt. R�vid �s halk koppan�sokat hallottak, erre a zajra m�g Sherlock is felfigyelt. M�r nem a semmire meredt, hanem kih�zta mag�t, kezeit a t�rd�re cs�sztatta, fej�t a magasba emelte. � persze pontosan tudta, hogy ki �rkezik meg hamarosan, �s igenis sz�m�tott r�.

Az ajt�n egy magas ember l�pett be. Arca komor volt, homloka r�ncos, szemeit �sszeh�zta. Tekintete sz�r�s volt, de amikor megl�tta Johnt, arca minden apr� r�nca elt�nt, �s egy halv�ny mosolyt er�ltetett mag�ra – felt�n�en. A kez�ben l�v� eserny� b�rb�l fedett, fekete foganty�j�ra t�maszkodott, �s azt�n meg�llt az ajt�ban.

- � Mycroft! – �dv�z�lte a v�ratlan vend�get -. Mi j�ratban van itt?

- Csak j�ttem, hogy megl�togassam – felelte az � saj�t, m�ly hangj�n, ami egy k�z�s g�n volt Sherlockkal, eg�sz biztosan �desapjukt�l �r�k�lt�k ezt a csod�s hangot.

Tudta, hogy Dr Watson sz�vesen l�tja abban a mag�nyban, amiben jelenleg �l. Enn�l t�bb m�r Mycroftnak sem kellett, beljebb l�pett, �s tekintete azonnal �ccse fotelj�re ugrott, s ekkor l�tta meg mindenn�l jobban szeretett testv�r�t, s pont olyan volt az �br�zata, mint amilyen John� volt, ugyanebben a helyzetben.

Arca lefagyott, grimasza, a f�lmosoly �gy cs�szott le az arc�r�l, mint az es�cseppek az ablakon. Nyugodt, b�k�s tekintete elt�nt, �s ism�t �sszer�ncolta a szem�ld�k�t, �s fej�t kicsit megingatta jobbra �s balra, azt gondolv�n, nem lehet, ez nem lehet igaz. Azt�n ism�t �j arcot �lt�tt mag�ra, a b�k�s �s nyugodt Mycroft�t, �s mivel meg�rteni nem tudta, pr�b�lta elviselni az esem�nyeket. A testv�rp�r egym�s szemeibe meresztette tekintet�t, m�g John hol Sherlockra, hol Mycroftra n�zett.

A leveg� izzott. Senki sem b�rt megsz�lalni. Egym�sra v�rtak. Hisz ha John kezdte volna el, biztosan elcsit�tj�k. Ha Mycroft, az biztosan nem � lenne. �s Sherlock v�gk�pp nem sz�lalna meg, � alapj�raton nem besz�l, csak ha ki kell fejtenie az elm�let�t, vagy meg kell magyar�znia valamit. Teh�t Mycroft Johnra v�rt, hogy v�gre megsz�laljon, de ez nem t�rt�nt meg. A k�nosan �ri�si csendben m�g az es� pattog�sa az ereszen is hangosabb volt, mint b�rmikor. Mikor a f�l�k hozz� szokott az alapzajhoz, a besz�d helyett az ablakokon egy pillanatra vak�t� f�ny sz�r�d�tt be, s p�r m�sodperccel k�s�bb, az �g haragosat d�rg�tt. Ez kell� b�tors�got adott Mycroftnak, hogy el�r�bb l�pjen a k�sz�br�l, s eg�szen �ccse el� s�t�lt. B�mulatos volt, ahogy Sherlock �sszez�rja a t�rd�t, Mycroft h�tr�bb l�p, azt�n Sherlock lassan fel�ll k�nyelmes �l�s�b�l. Tulajdonk�ppen a tekintet�kkel besz�lgettek, �s Sherlock m�r milli� k�rd�st megv�laszolt neki.

�m a legfontosabb ekkor t�rt�nt. A kandall�ban egy fadarab sz�tpattant, a t�z tov�bb ropogott. Egyszerre ir�ny�tott mozdulataikkal �lelt�k �t egym�st. John a meghat� pillanat esem�nyeit t�tott sz�jjal figyelte, mintha egy moziban �lt volna. A hosszas �lel�sben Mycroft mag�ba sz�vta �ccse zak�j�nak f�stmentes illat�t. Ebb�l lesz�rte azt a k�vetkeztet�st is, hogy Sherlock „hal�la ut�n” nem doh�nyzott, na persze meg j�l esett neki �ccse �lel�se, �s illata, a meghitts�g �s a szeretet, amit tal�n m�r t�bb mint t�z �ve hi�nyolt.

Azt�n elengedt�k egym�st, mindkettej�k �br�zata angyali volt, s igaz hogy egy kicsit is, de mosolyogtak egym�sra. Elm�j�k tiszta volt, Sherlock nem az �gyre koncentr�lt – azt el is felejtette -, hanem az �rzelem hat�st m�rt r�. Szem�k sark�ban szarkal�bak k�z�lt�k egym�ssal, hogy �r�lnek ennek a tal�lkoz�snak. De egy t�nyez� zavarta �ket: John. �neki egy�ltal�n nem kellett volna l�tnia ezt a szeretet megnyilv�nul�st, �s k�nosan �rezt�k magukat, s mind a ketten meglep�dtek saj�t magukon, de ink�bb Sherlock �rezte ezt �gy.

- Hi�nyozt�l dr�ga �cs�m – t�rte meg t�bb percig tart� csendet meleg hangj�n, �s megveregette Sherlock v�ll�t.

- Te is Mycroft, b�r mind�ssze h�rom nap telt el – jegyezte meg Sherlock, de Mycroft ezt kedves megjegyz�snek k�nyvelte el.

Rendk�v�l b�josak voltak egy�tt, �s ezt m�g �k sem akart�k elhinni, de John megtette helyett�k is. Mintha semmi sem t�rt�nt volna, Watson visszafordult a sz�ken a laptopj�hoz, megnyitott egy �jabb dokumentumot, �s sz�llt az ihlete, �gy �rt, hogy szinte f�st�lg�tt a billenty�zet.

Sherlock elhelyezkedett k�nyelmesen a fotel�ben, h�trad�lt, �s megragadta a k�nyvet, amib�l azel�tt olvasott, hogy ne kelljen m�r tov�bb fiv�re szem�be n�znie, mert m�r roppant k�nosnak �rezte a helyzetet. A hang, amit hallottak, ugyanaz lett, a billenty�zet �s az es� szinkronban pattogtak. Azt�n halk kulcscs�r�mp�l�sre akadt figyelm�k, az ajt� kinyit�dik, azt�n az er�s sz�l becsapja huzat gyan�nt azt. Szatyrok cs�rg�se v�ltotta fel az el�z� zajokat, azt�n valamif�le k�romkod�s hallatszik egy id�s asszony hangj�n.

Meg�rkezett Mrs. Hudson.