A ruhapróba

Tom a telefonjához nyúlt, és tárcsázott egy számot. Kicsöngött. Hamarosan fel is vette a hívott fél, és egy törékeny női hang hallatszott, Rovena Kingstoné.

- Ide figyelj! Ha még egyszer, de csak egyetlen egyszer a menyasszonyomat bántani mered, esküszöm az élő Istenre, hogy megöllek! Levágom a fejed, és felakasztom egy fára! Világos? -fenyegette meg Tomas a nőt.

- Ó, ugyan Tom, ugyan. Fogd be a csöpp kis szádat, te ne fenyegess engem. Csak élj, és lélegezz, bár ezt annak a nyomorultnak nem kívánom. Te még lehetsz az enyém, és leszel is. Ha józan eszed van, nem veszed feleségül azt a fruskát! - vágott vissza, s a törékeny hangjából egy vad oroszlán alakult ki.

Mivel Tom nem akarta tovább hallgatni ezt a nőt, és nem akarta ezt a bezsélgetést folytatni, lecsapta a kagylót, és mérgelődött magában. Aztán a közelgő esküvőjére gondolt, és arra, mennyire boldogok lesznek Ivianával.

Eközben a Season-lányok az Oxford Streeten sétálgattak, kiegészítőket keresgéltek. Aztán az egyik mellékúton befordultak, és elmentek ahhoz az üzlethez, amiben Lill kinézte a lehetséges esküvői ruhát.

Ennél jobban még sohasem szerették jobban egymást. Most az egyikük szeretett volna segíteni a másiknak, a másik pedig szerette volna meghálálni ezt. Beléptek az üzlet ajtaján, és szemük elé tárult a nagy fehérség: fodros, csipkés, flitteres, csillámos, pillangós, virágos, tündéri, királynős esküvői ruhák tömkelege.

- Jézusom, Lill, ez gyönyörű! - ámult, s bámult az írónő, és szemeiben csillogtak a fehérségek.

- Én megmondtam - ismerte el büszkén, és a recepcióhoz mentek, ahol Lill bejelentekezett, és kérte a 78-as számú esküvői ruhát. A karjaiban tartotta a puha, fehér gyönyörűséget, és átnyújtotta húgának.

- Ó, Lill, ez gyönyörű - s szemébe a gyönyörtől és a boldogságtól könnyek lábadtak.

- Na, gyerünk! Próbáld fel!

- Azonnal!

Egy kis idő eltelte után kilépett a próbafülkéből, és Lill érezte, ez lesz a tökéletes ruha. A dekoltázs nem túl mély, végig apró csipkék díszítették. Válltól lefelé is csipke alkotta a ruhát, A könyökéig ért az ujja. A csipkék között kis virágok voltak, amiknek a közepén kis bizsu volt, körülötte csillám. Deréknál tökéletesen megmutatkozott Ivi karcsúsága, övszerűen fonta körbe derekát egy csipkéből készült anyag. A szoknya része már nem volt csipkés. Egyszerű szabású volt, fátyolként omlott a földre. 

Ivi a varázst úgy alkotta meg, hogy nővérére pillantott, mosolygott, és szemei csillogtak a boldogságtól.

- Gyönyörű vagy! - ámult el Lill, és nagyon is jó érzés töltötte be a szívét, mert tudta, ez a tökéletes ruha, még akkor is, ha nem a húgán látta azelőtt.

- Kérem, ezt vegyék meg! - mondta az eladó is, aki két kezét összetette, és mosolygott a leendő menyasszonyra.

- Úgy teszünk - jegyezte meg Ivi, lelépcsőzött az állványról, hogy átölelhesse Lillt.

A megható pillanatok után Ivi levette nagy nehezen magáról a szépséges ruhát, és kifizették. Az eladó 15 fontot elengedett a ruha árából, kedvezménynek titulálva, s leplezve kis irigységét. Nagyon szépnek látta Ivit, és úgy döntött, megadja ezt a kedvezményt.

A nap további részét egy pizzériában, és jónéhány boltban töltötték el. Míg otthon Tom végre megszervezi azt a romantikus estét, amit a baleset napján tervezett.