- Sherlock, kifejten� b�vebben? – k�rdezte Molly t�relmetlen�l.

- �, persze. De el�bb ezt meg kell vizsg�lnom… - ekkor oldalra ny�lt, az asztal fel�, hogy egy �ra�vegre csepegtethesse Louise Stamford ny�l�t a nyelve al�l.

Azt�n a sz�khez �lt, a mikroszk�pj�hoz - amihez m�r egy j� ideje nem ny�lt. Hosszas vizsg�l�s ut�n v�gre megtal�lta a ny�l�ban l�v� rejtett szert, ami nem m�s, mint az…

- Izokinolin-alkaloid!  A gyilkos furfangos volt, John! K�zponti idegrendszert b�n�t� hat�s� szert adott be neki, ami nyugtat�kban van! A nyelv�be sz�rta, gyan�tlan helyre – csapott az asztalra a detekt�v, aminek hat�s�ra az irod�ban l�v� Molly felugrott a sz�k�r�l ijedt�ben.

- �hm… John? Nem John vagyok… - lep�d�tt meg a fiatal l�ny.

- Hm? – k�rdezett vissza Sherlock, mik�zben tenyereit �sszetette, �s �gy pr�b�lt r�j�nni a rejt�lyre.

- Amikor besz�lt, Johnt sz�l�totta meg… - v�laszolt Molly a k�rd�sek soraira.

- Bocs�nat, csak…

- Nem kell magyar�zkodnia – azzal Molly kiment a szob�b�l, �s becsukta maga m�g�tt az ajt�t, mert �lete szerelme ism�t megs�rtette.

Sherlock abban a pillanatban nem �rtette ezt a Johnos t�m�t, de azt�n tov�bb agyalt az �gy�n �s azon is, hogy honnan fog tal�lni valakit, akinek elmondhatja a megfejt�st. A koponya, akit m�g a katonaorvosunk el�tt haszn�lt, nem volt k�zn�l, ez�rt elment Louise hull�j�hoz, �s a r�gi m�dszerre hagyatkozott: megpr�b�lta a halott n�t kifaggatni. De � Sherlock Holmes, fura ember, fur�bbn�l fur�bb dolgokat tesz, mindenki megszokta m�r, vagyis nem mindenki. Sally Donovan sosem fogja �t elfogadni.

A Scotland Yardon Greg Lestrade fel�gyel� p�r perce fejezte be besz�mol�j�t Dr. John Watsonnak, a blog�r� orvosnak. Azt�n Donovan �rmester l�pett be az irod�ba, felh�zott szem�ld�kkel n�zve f�n�k�re.

- Mit keresett itt?

- Watson? Ja, csak a lefejez�s �gyben �rdekl�d�tt – mondta egyhang�an Lestrade.

- �, �s ha a Hangy�s nem �l, akkor minek? – faggatta tov�bb.

- Ugyan Sally, ne legyen m�r ilyen sz�rny� ember. Fogja fel, hogy Dr. Watson nagyon nagyra tartotta Sherlock Holmesot, �s mindig is nagyra fogja. � nem ak�rmilyen ember volt, ezt maga is bel�tja – felelte a fel�gyel�. A kez�ben l�v� tollat letette, megnyomta a tetej�n l�v� kupakot, s azzal a pattint�ssal lez�rva az �r�szert.

- De ez kicsit sem gyan�s �nnek? – folytatta a makacskod�s�t Sally.

- Nem! K�rem, menjen ki, ir�ny dolgozni! –utas�totta az alkalmazottj�t Lestrade fel�gyel�, �s az ajt�ra n�zett.

Majd Sally Donovan sz� n�lk�l elhagyta a helys�get, �s m�g forrongott mag�ban kicsit, azt�n folytatta a munk�j�t.

Ek�zben Dr. Watson haza�rt a Baker Street 221/B-be, �s csendben le�lt a sz�kre, a laptopj�hoz, �s elkezdte �rni a kis �let�t, s pr�b�lta fedezni mag�t �s bar�tj�t azzal, hogy f�jdalmasan �rt Sherlockr�l, �s a hi�nyr�l.

A boncteremben Sherlock azt�n mindenre r�j�tt, megvillant az agy�ban a cselekm�ny, a gondolatok, tettek hossz� sora, �s azt�n mindent otthagyva taxiba sz�llt, �s hazafurik�zott. Meglepet�s�re John v�rta otthon, aki a tv-t n�zte. Vagyis csak a csatorn�k k�z�tt v�ltogatott.

- Na, jutott valamire? – k�rdezte Sherlock �rdekl�dve.

- Ezt �n is k�rdezhetn�m… mondja el�bb maga – v�laszolta az orvos.

- Louise-�rt a f�n�ke od�ig volt, �s sokszor h�vta el – kezdte egy leveg�v�tellel a b�mulatos nyomoz�. – A f�rje teljesen kik�sz�tette a folytonos megcsal�s�val, ez�rt az orvosa nyugtat�t �rt fel neki. Azt�n g�rcs�k l�ptek fel, fel�rt neki egy gy�gyn�v�nyes nyugtat�t. Azt�n egy nap a f�n�ke, Steven Stewart ism�t eb�delni h�vta, de � elk�rezkedett, mert a fia �ll�t�lag rosszul lett, de ezt, mint m�r tudjuk, nem igaz. Stewart k�vette a n�t, azt�n amikor megl�tta, hogy nem az �vod�ba megy, azonnal gyanakodni kezdett. Louise azt�n haza�rt. A f�n�ke kisz�llt a kocsij�b�l, �s bevonszolta Louiset oda.

- De nem azt mondta, hogy… - k�rdezte John, mik�zben �szrevette, valami nem stimmel, hiszen nem voltak nyomok a karj�n.

- Nem! Mert feltehet�en fegyvert fogott a fej�hez. Tudta, hogy nyugtat�t szed, de mivel azt csak az orvos �rhatja fel, m�shonnan kellet beszereznie. Louise nyelv�ben egy t�sz�r�s volt, a ny�la tele volt izokinolid-alkaloiddal. Telenyugtat�zta, hogy meger�szakolja. De azzal nem sz�molt, hogy a szervezete sz�vle�ll�ssal reag�l, �s m�g miel�tt megronthatta volna a n�t, meghalt.

- �s ezt honnan tudja? – k�rdezte v�g�l John.

- Amikor Stamford�k lak�s�ban voltam, rengeteg nyomot tal�ltam. Egy v�res leped�t t�bbek k�z�tt, amin a f�rje szeret�je, Julia Batterfield v�re volt. Louise meggyilkolta �t. A f�rje elmenek�lt, �s az�ta senki sem l�tta. A szob�ban m�g volt n�mi utal� jel Bennett Stamford �s Steven Stewart rivaliz�l�s�ra. Vagyis a r�gi bar�ts�gukra. Sok k�p volt a falon kettej�kr�l, rajtuk �rulkod� id�zetekkel. Feltehet�en Stamford kapta meg Louise kegyeit, de a f�n�ke ezt nem b�rta sok�ig, felt�telezem, bossz�b�l szerette volna meger�szakolni Louise Stamfordot.

- �, �rtem! – s azzal m�r John is ott j�rt, ahol Sherlock.

- Megijedt, mert nem akarta meg�lni a l�nyt. �r�kig agyalt a kocsij�ban a hull�val, hogy mit tegyen. Azt�n akkor villant be a piszkos kis �tlet: bevonszolja a saj�t irod�j�ba Louiset, hogy mindenki azt higgye, �ngyilkoss�g t�rt�nt. A rend�rs�g ezt felt�telezi, teh�t siker�lt neki, vagyis most m�r � a b�n�s!

- B�mulatos! – fejezte ki teljes tisztelet�t �s al�zatoss�g�t bar�tj�nak.

- Ugyan, mindenki r�j�hetett volna – mondta b�szk�n a detekt�v.

De John megvonta a szem�ld�k�t, �s azt�n Sherlock Holmes beismerte:

- J�l van, igaza van. B�mulatos vagyok! – s egy vigyorral v�laszolt Watson grimasz�ra.

Sherlock mindenn�l jobban �rezte mag�t, �s szerette volna ezt Lestradenak is elmondani, de nem teheti, mert halott…

- Akkor most maga j�n. Mi �js�g azzal az �ggyel? – s k�zben a konyh�ba ment, hogy elfogyassza eb�dj�t, egy fas�rtot.

A besz�mol� ut�n �tbesz�lt�k a helyzetet, hogy hogyan l�phetne vissza Sherlock a val�di �let�be…