Tom Bakery nem éppen volt elérhető. A menyasszonya a Viktoria Streeten a gyönyörű házukban próbált nyugodtan gondolkodni, merre lehet a vőlegénye. A hosszas percek után - melyek óráknak tűntek, már tizedjére csörgette meg Tom telefonját. Lassan jkezdte feladni, és arra gondolt, hátha tényleg nagyon fontos dolga van. Ekkor valami zajra lett figyelmes.

A hálóba ment, hogy elővegye a hálóingjét, de felfedezte, hogy a zaj, a rezgés onnan jött. Abban a másodpercben, amikor felkapcsolta a villanyt, Tom éjjeliszekrényén megpillantotta a mobiltelefonját. A helyén volt.

Elkezdett remegni a félelemtől, mert tudta, hogy valami baj biztos történt.

Abban az időben a mobiltelefonok nagyon drágák voltak, és Tom anélkül sehova sem megy...

Ivi úgy döntött, azt az embert kérdezi, aki biztosan fog tudni segítséget nyújtani neki. Bement a dolgozószobájába, és leemelte a polcról a Novust, és azzal a kezében leült a nappaliba, a fotelbe törökülésben. Becsukta a szemeit, és egyvalakire koncentrált.

- Drága Armatusz bácsikám! Félelemtől remegve kérlek téged, hogy segíts nekem! - gondolta Ivi. - Tudom, hogy Te segítesz. Kérlek mondd meg, hoyg hol van Tom, a vőlegényem, kérlek mondd meg, hoyg mit csinál és miért van bajban! Segíts!

Majd pár perc múlva óvakodva, s lassan nyitotta ki szemét, és vele szembe egy galamb ült. Egy gyönyörű, tündöklő fehér galamb.

Mikor a kis csőrét kinyitotta, Armatusz bácsi hangján szólalt meg.

- Iviana! Tudod mennyire szeretlek Téged, és hogy nem hagylak cserben soha? Mert tudnod kell. A leendő férjed óriási bajban van, ezt sajnos jól megérezted. Meg kell mentened őt! Kingstone kezei vannak benne, ismét. Menj el a régi könyvtár melletti épületbe, a raktárba. Az alagsorban vannak. Nem tudok többet mondani, de most menj! - utasította a galamb személyében Armatusz bácsi, s azzal a fehér fénylő madár ködszerűen eltűnt.