Alice vidáman tette, egy szivárványt festett az új vászonra, annak jeléül, hogy boldog, illetve ki kellett próbálnia minden színt. Délután ötre a ház ismét elcsendesült.

Alice a nappaliban festette, hiszen ott volt a legjobb fény erre az alkalomra. Mikor fordult volna meg, hogy ecsetét ismét a középkékbe mártsa, véletlenül leverte, és a dobozka a parkettára hullott. A festék ugyan nem folyt ki, a doboz nem tört el, de valami begurult az üvegasztal alá. Valami, amiről nem tudta, hoyg mi lehet.

Kiváncsian guggolt le, hogy kivegye azt, s ekkor látta meg: ujjai között egy gyönyörű halványzöld szárú ecsetet tartott, amibe arannyal volt belegravírozva ez a felírat: Rengeteg szép festményt, boldogságot és kitartást kívánok Neked! Christy

Alice szemeibe könnyek gyűltek, és annyira tetszett neki az ecset, hogy szinte káprázott a szeme tőle. Letörölte az arcálól a könnyeket, és izgatottan mártotta bele a vízbe, majd az első színbe, ami kézre esett neki, és aztán gyenkéden a vászonhoz érintette.

AZ eredménytől még a szája is tátva maradt. Tudta, hogy a színek nagyon szépek, de azzal az ecsettel még szebbnek, még fényesebbnek és intenzívebbnek látta a kis festékes paletta összes tégelyében ülő összes színt.

Boldogan festett tovább az új ecsettetl, a halványzölddel. Bridgit befejezte a kiteregetett ruhák összepakolását, és leült a kanapéra, hogy megnézze, mit alkotott a lánya.