Csenben ült, és mosolygott, hogy mekkora szenvedéllyel és gyönyörrel fest Alice. Miközben alkotott, észre sem vette, hogy anyja elment vásárolni, és azóta vissza is jött már. Előkészítette a hozzávalókat a vacsorához, miközben a szakácskönyvet olvasgatta. Az ajtón mindekettejük meglepetésére kopogás hallatszott. Alice hátranézett a festésből, kezében az ecsettel, hogy lássa, ki jött.

Bridgit lenyomta a kilincset, hogy beengedje az ajtó túlsó oldalán lévő félt. A küszöbön Dr. Juan Risto lépett be, s az ajtó becsukódott. Alice a menyország után a végtelen haragban érezte magát, s már nem volt kedve festeni, csak figyelte az eseményeket.

- Szervusztok - köszönt illedelmesen az orvos.

- Szia, mi járatban vagy? - kérdezte meglepetten Bridgit.

Hogy szavak nélkül megválaszolja a kérdést, letérdelt a földre, felnézett az előtte kötényben álló szeretett nőre, kabátja zsebéből egy piros bársonyos dobozt húzott ki, amit másik kezével kinyitott. Benne egy gyönyörűséges gyűrű díszelgett, s csak ennyit mondott, amivel a házban tartózkodó két nőt teljesen elámította, két különböző értelemben:

- Bridgit Vean, megtisztelnél azzal, hogy a felesgéem leszel?