- De ha nem t�nt el, hol van? – k�rdezte John Watson, a volt katonaorvos, aki h� seg�dje �s j� bar�tja a mellette �ll� egyetlen tan�csad� nyomoz�nak.

- Halott – felelte halkan Greg Lestrade, de persze � nem �rtette, mi�rt hiszik azt, hogy elt�nt volna.

- Hol van? – sz�lalt meg v�gre az ifjabb Holmes, teljesen nyugodtan, nem �gy, mint a mellette l�v� Dr. Watson, aki m�g mindig �rtetlenkedik, hogy hogyan �s mi�rt halt meg a f�rfi.

- A boncteremben, St. Bartholomew’s – azzal Lestrade fel�gyel� kil�pett az �r�asztal m�g�l, �s v�gre megadta a kell� magyar�zatot, amire John Watson v�rt.

Mik�zben visszavonult a fi�kokhoz, hogy a kell� dokumentumokat megadja, �s a legfontosabbakba beavassa �ket, Lestrade elmagyar�zta, tulajdonk�ppen mi t�rt�nt.

- Peter Crost, 24 �ves f�rfi – mutatta a k�peket Sherlocknak �s Johnnak -, informatikus volt egy ideig, de az �llamokba k�lt�z�tt cirka f�l �vig, hogy fejlessze tud�s�t. Azt�n egy h�napja visszaj�tt Angli�ba, �s ma reggel a Temze partj�n a Tower of London el�tt tal�ltuk meg, hal�lra fagyva.

Csend lett. Egyel�re senkinek nem volt k�rd�se. Lestrade a nyomtatv�nyokat lapozgatta, Sherlock csak a semmibe meredve agyalt, John pedig k�rd�en b�multa a fel�gyel�t, h�tha v�laszt ad neki, de � el volt foglalva.

Mik�zben a k�peket mutatta, a tov�bbi fontos dolgokat is elmondta.

- Mr. Crost, �js�g�r� �t �ve h�zas, k�t gyermeke van, a n�gy�ves Jake �s a k�t �ves Emily. Egy�bk�nt a h�g�val, Miss Crosttal r�g�ta j� kapcsolatot �polnak, sokszor adtak egym�snak k�lcs�n, meg egy�b dolgok. A karrierj�ben j�l teljes�tett, �gy tudjuk, p�r hete l�ptett�k el�. Egyszer�en semmi ok az �ngyilkoss�gra. M�g vizsg�ljuk az �gyet.

Sherlocknak ezek az inform�ci�k b�s�gesen elegek voltak, megfordult, biccentett egyet, �s kis�t�lt a fel�gyel� irod�j�b�l. John Watson intett egyet, illetve egy gyors k�sz�n�m-�t mondott, �s k�vette a detekt�vet, kinek m�r volt sejt�se, mit tegyen.

***

Kisz�lltak a taxib�l, ami elhajtott. A sz�l m�g mindig f�jt, de a napsugarak egy kis melegs�ggel cs�kolt�k London f�ldj�t. Mikor egy l�pcs�n kereszt�l John Watson a Temze partj�n tal�lta mag�t.

Az ifjabb Holmes k�rbetekintett, �s keresett valamit, s lefel� szegezte fej�t. Ujjait h�tul �sszekulcsolva f�rk�szte a kavicsokat.

- M�r nincs itt a holttest, Sherlock – eml�keztette �t.

- B�mulatos, John – v�gott vissza.

A nap megcsillant a part �sszes vizes k�v�n, s mint egy arany �t, �gy volt k�vethet� a napsug�r �tja. A detekt�v hunyorogva kereste a test lenyomat�t a f�ld�n, mivel a Westminster hidat tart� k�t l�c k�z�tt a nap �tsz�k�tt, ezzel ideges�tve �t.

Watson m�g�tte �rtetlen�l �csorgott, �gy t�nt neki, mintha az ott nem l�v� testet tanulm�nyozn� a nem mindennapi f�rfi, aki azt�n meg�llt egy pillanatra, �s leguggolt. Megtal�lta.

- Tal�lt valamit? – �rdekl�d�tt a h�tt�rb�l Dr. Watson.

- De m�g mennyire – v�laszolta Sherlock, majd mutat� ujj�t a kavicsok k�z� nyomta.

- �s �n ne…

- De, j�jj�n ide – szak�totta f�lbe a doktort, de � m�gis szerette volna felaj�nlani seg�ts�g�t.

- L�t itt valamit, John?

- Mit k�ne?

- V�rt, emberi sz�vetet – felelte. – Itt fek�dt a hulla, amikor r�tal�ltak – mik�zben ezt v�gigmondta, John �rtetlen arckifejez�se l�tt�n tov�bb folytatta. - Nem a parton halt meg, amikor a v�zbe ugrott, k�t-h�rom perc alatt j�gg� fagyott, �s amikor a v�z kihordta a test�t, m�r egy j� ideje halott volt. B�r a sz�l r�seg�tett, de n�zze a v�z �ll�s�t. M�r r�g�ta nem esett, �s ez m�rciusban nem szok�sos, John.

- �rtem �n –felelte, majd � is a test lenyomat�t vizsg�lta.

P�r perccel k�s�bb Watson megmeredt, �sszer�ncolta szem�ld�k�t, �s a mellette gubbaszt� f�rfit sz�longatta.

- �hm, Sherlock.

- Hm? – k�rdezte, majd abba az ir�nyba n�zett, amerre Watson mutatott.

Egy gomb pihent p�r kavics alatt, a doktor k�t ujj�val kiemelte azt, �s forgatgatva a m�rka is l�tszott rajta.

- Ebb�l nem j�v�nk r� semmire – �llap�totta meg John. – Az sem biztos, hogy az �v� volt.

- Viszont kider�thetj�k – v�laszolta, s k�zben fel�llt, a l�b�t megr�zta, �s a l�pcs�n, amin lej�ttek, fell�pcs�z�tt a j�rd�ra, hogy taxit foghasson.

***

Reggel 10:08, St. Bartholomew’s K�rh�z

Peter Crost holttest�t m�r bevitt�k a k�rh�zba, a rend�rs�gnek a holttest semmit nem mond. Sherlock �s John bel�ptek a k�rh�z bej�rat�n, �s a boncterem fel� menet sz� szerint �sszefutottak Molly Hooperrel. A k�t f�rfi a sarkon befordult volna, m�g Molly r�gcs��rt indult.

- �, Molly! – fogta meg a l�ny karj�t Sherlock.

- �dv – virult Sherlock �rint�s�t�l. – �pp indultam egy kis…

- Maga vel�nk j�n – s azzal l�ny k�t v�ll�ra t�ve a kez�t ford�totta ellenkez� ir�nyba Miss Hoopert.

A teremben Sherlock kigombolta kab�tj�t, �s a s�lat a nyak�ban meglaz�totta, hogy gyeng�den k�t ujj�val sz�th�zta puha, k�k anyagot. John is leh�zta dzsekije cipz�rj�t, mert az eg�sz k�rh�zat f�t�tt�k, bele�rtve ezt a termet is, kiv�ve a bels�t, ahol a halottaknak megfelel� h�m�rs�kletet biztos�tj�k.

- Sz�val, kit keresnek? – k�rdezte a fiatal l�ny, mik�zben haj�t h�tulr�l el�re sim�totta, �s b�josan pillantott Sherlockra.

- Peter Crostot – felelte a detekt�v, �s visszamosolygott.

- Hm… - n�zett a pap�rra a kez�ben, s az eml�tett nevet kereste. – Itt van.

Sherlock kiss� t�relmetlen�l ism�t visszamosolygott, �s a halottakat t�rol� terem fel� pillantott, amit Miss Hooper egyb�l meg�rtett, �s m�r indult is.

Egy kis id� m�lva kigur�totta a f�rfi test�t, �s a fekete takar�t leh�zta az arc�r�l.

- Ma reggel �pphogy egy �r�ja se hozt�k be. �ngyilkos lett – mondta, �s h�tr�bb h�z�dott, hagyta nyomozni a detekt�vet.

Sherlock nem v�laszolt, a f�rfi arc�t f�rk�szte. Egyb�l meg�llap�tott nagyon sok mindent r�la. A borotv�lkoz�si �s fogmos�si szok�sair�l, hogy gyenge a l�t�sa, ez�rt kontaklencs�t hordott. Az arca el�rulta, hogy �let�ben sok f�jdalma volt. Ennyit kezdetnek.

- A ruh�t megn�zhetn�nk? – fordult Mollyhoz, ism�t mosollyal.

- A ruh�it? – ism�telte a l�ny, majd mikor l�tta a f�rfi arc�n, hogy komolyan besz�l, elment, �s hamarosan egy nagy zacsk�val jelent meg, a halott f�rfi ruh�ival, ami hal�lakor is rajta volt.

Mivel eddig nem ny�lt egy�ltal�n a hull�hoz – beleb�jt keszty�j�be, meg am�gy sem akart m�s ruh�j�ban csupasz k�zzel turk�lni. Undorodott t�le. Kibontotta a zacsk�t, �s kivette a farmernadr�gj�t. A slicc�re pillantott, ahonnan hi�nyzott a gomb. Egy halv�ny mosoly jelezte, az �gy elindult, s azt�n pr�b�lta elrejteni azt.

- John, akarja l�tni? – k�rdezte, �s hangj�ban az izgalmat �s k�v�ncsis�got lehetett hallani.

- Hm? �, persze – motyogta, mert �ppen elgondolkodott valamin.

A doktor szem�gyre vette a farmernadr�got, �s l�tta, a gomb hi�nyzik.

- Hassal lefel� �rt partot, vagyis �gy m�g t�bb jel utal az �ngyilkoss�gra. Senki nem veti le mag�t egy h�dr�l h�ttal – s a szemreh�ny�s ut�n egy ’k�sz�n�m’-�t mondott Mollynak, �s Johnnal t�voztak is.