- J�zusom Juan! - kapta kezeit a sz�ja el� Bridgit, �s k�nnyekbe l�badtak szemei. Egy pillanatra mind a ketten Alicera n�ztek, aki t�tott sz�jjal �s csal�dottan figyelte az esem�nyeket.

Egy p�r perc alatt lepergett el�tte az �lete, az is, ahogy Buenos Airesben majdnem meghalt, hogy az anyja el�tt p�r m�terrel t�rdel� f�rfi m�r t�bbsz�r is megmentette az �let�t. De �desapj�ra is gondolt, �s az �zvegy �desanyj�ra. Les�t�tte szemeit sz�gyen�ben, hogy Dr. Ristonak ezzekkel a kamasz kiborul�saival k�sz�nte meg munk�j�t, �s azt, hogy visszahozta a hal�lb�l.

Lehajtotta fej�t, ezzel Bridgit ki is mondta az igent. Juan kivette a dobozb�l a jeggy�r�t, �s kedvese ujj�ra h�zta azt, majd mosolyogva fel�llt, hogy karjaiba z�rja szerelm�t, Bridgitet, aki ezut�n lassan kib�jt - imm�ron - v�leg�nye �lel�s�b�l, �s a tizen�t�ves l�ny�hoz l�pett, hogy szorosan �t�lelje. Most mindenn�l b�szk�bb �s h�l�sabb volt.

- Jaj, dr�ga kicsi Alic�m! K�sz�n�m kincsem!

- Ugyan anya! - mosolygott vissza �desanyj�ra.

Alice gratul�lt nekik, majd lel�ltek a nappaliba, �s Risto kibontott egy �veg pezsg�t, azt, amit hozott. Alic�nak m�g mindig k�nos volt a f�rfi szem�be n�znie, de ezt Risto t�k�letesen meg�rtette, �gy igyekezte elker�lni a k�nos helyzetet, �s m�sfel� terelte a t�m�t.

A fiatal Vean r�j�tt, hogy butas�g volt ezt az eg�sz ellens�gesked�st csin�lnia, s b�rmennyire is szerette �desapj�t, pr�b�lt megb�k�lni a gondolattal, hogy Juan a nevel�apja lesz...