Most megfizetsz!

- Most pedig megkéred a kezem, vagy ha nem, most azonnal elvágom a torkodat! - fenyegette Tomast Rovena.

Ivi teljesen meglepődött, és azonnal megdermedt a félelemtől. Homlokán jeges verejtékcseppek csillogtak, ereiben a vér megfagyott.

- Ugyan! Nem ölnél meg úgysem. Engem akarsz, és ha meghalok...

- Bebizonyítsam? - s közben beült a férfi ölébe, s közel hajolt hozzá, hogy megcsókolja, amikor valaki leugrott a lépcsőről, és egyenesen Rovenához szaladt. Ez a valaki egy nagyon erős nő volt, aki már sok fájdalmat túlélt. Iviana harciasan Kapaszkodott bele ellensége hosszú lófarkába, és rántotta hátra azt.

- Ne merészelj hozzányúlni te liba! - kiabált Iviana.

- Engedd el a hajam te r****c!

Iviana addig pofozta, míg el nem ájult. Mikor lesett a székről, egy pillanatra megdermedt, és mikor meglátta vőlegényét ismét, boldogság költözött a szívébe, és azonnal odalépett hozzá.

- Jól vagy ugye?

- Persze édesem. Nagyon ügyes voltál - dicsérte menyasszonyát, aki közben kioldozta a csomókat, és a székbe az ájult nőt ültette és kötözte oda. A férfi aztán szorosan magához húzta a mindennél jobban szeretett nőt, és percekig csókolóztak. Szerelmesen túrt Iviana hajába, s aztán kapott észhez, hogy Rovena még felébredhet, ezért egy puszit nyomott menyasszonya homlokára, aki csodálkozva nézte szerelmét.

Hívták a rendőrséget, akik percekkel később meg is érkeztek a helyszínre, és leszaladtak a pincébe. Kioldották a köteleket, amiket bilics váltott fel. Beültették a szirénázó autóba, és a rendőrörsig meg sem álltak. De nemcsak Rovenát vitték be, hanem a fiatal párt is, akiknek tanúskodni is kellett. De nem sokáig volt ám Rovena szabad, ugyanis a rendőrkapitány azonnali hatállyal elítélte őt hatvan év szabadságvesztésre emberölés, sikksztás, rablás, kínzás és még néhány vádjával.

- Azt a nőt már négy éve körözzük, de mindig megszökött előlünk. Na most intézkedünk arról, hogy ne meneküljön. De vizsgáljuk tovább az ügyet, hogy még mit tett - zárta le a nő sorsát a rendőrkapitány, és elengedte két fiatalt, akik boldogan hívtak taxit, és mentek haza.

Már hajnali két óra is elmúlt, de nem zavarta őket. Sőt! Mindkettejük szívéről óriási kő esett le, hogy rosszakarójuk és legnagyobb ellenségüknek végre ott a helye, ahol mindig is kellett volna lennie.