Lestrade fel�gyel� az asztal�n�l �lt. Pr�b�lt nyugodtnak t�nni, de nem siker�lt. Johnnak egyb�l felt�nt, m�g Sherlockot nem izgatta t�ls�gosan.

- Enged�lyt k�rn�k, hogy Mr. Crost csal�dj�val besz�ljek – jelentette ki.

- Minek? �ngyilkos lett nem?

- �hm, m�g dolgozom az �gy�n. Sz�val?

- Menjenek – b�kte ki, majd a sz�kkel 180�-os fordulatot vett, �s az ablakon b�mult ki. Ezzel azt hitte, majd elmennek, �s tov�bb agg�dhat saj�t biztons�ga �rdek�ben.

M�g a detekt�v indult volna, Watson nem hagyta annyiban, intett bar�tj�nak, hogy menjen. Miut�n ketten maradtak az irod�ban, hatalmas cs�nd lett. M�gnem Dr. Watson nem b�rta tov�bb, �s megsz�lalt.

- Mi a baj? – Lestrade megrezzent. Visszafordult a sz�kkel, �s a k�rdez�re pillantott.

- Mi�rt gondolja, hogy…

- Ugyan. Ne is pr�b�lja elhitetni velem, hogy nincs semmi baj. Gyer�nk – er�sk�d�tt John.

L�that�an nagyot s�hajtott, �s feladta. Fel�llt az �l�sb�l, �s az asztalhoz l�pett, John el�. M�lyen a szem�be n�zett.

- Tudja, milyen ideges�t�, hogy mindent Sherlock Holmes old meg helyett�nk? – azzal John megingatta fej�t, hogy nem tudja, �s b�lintott, hogy folytathatja. - Az � �rdeme, nem a mi�nk, r�lunk meg csak rossz h�rek j�nnek a sajt� j�volt�b�l. Ezt most nekem kell megoldanom. Egyed�l…

- De mit?

- Fenyeget� levelet kaptam.

- �s mi volt benne? – �rdekl�d�tt tov�bb az orvos.

A f�rfi nem v�laszolt, helyette az �r�asztalhoz l�pett �s az egyik fi�kb�l el�h�zott egy feh�r bor�t�kot. Odany�jtotta a p�pos csomagot Johnnak, aki a zak�j�b�l el�h�zott k�t feh�r nejlonkeszty�t, s csak azt�n vette a kez�be. A fel�gyel� m�r nem is csod�lkozott, ink�bb a reakci�t figyelte. A bor�t�kon nyomtatva volt �rva: Lestrade, Scotland Yard

John Watson kibontotta a bor�t�kot, �s csod�lkozva f�rk�szte a belsej�t. P�r v�res �vegszil�nk volt benne! Egy p�r percig m�g n�m�n �lltak egym�ssal szembe, azt�n v�gre megt�rt a csend.

- Bek�ld�m a laborba.

- Mi�rt? Hogy Sherlock kivizsg�lja?

- �s akkor most t�tlen�l n�zi, hogy megfenyegett�k?

- Tehetek m�st? – vonta meg v�ll�t magatehetetlen�l Lestrade.

- Adja nekem, majd �n kivizsg�lom. Nem sz�lok r�la Sherlocknak – aj�nlotta fel John.

- K�sz�n�m – felelte h�l�san Greg, azzal John Watson t�vozott.

***

Ek�zben Sherlock munk�hoz l�tott, �s el�sz�r Peter Crost h�g�t l�togatta meg. Az utca, amibe Sherlock taxija befordult, nyugodtnak t�nt. T�vol a belv�rost�l, egy nyugodt �s csendes k�lv�rosi utca volt val�j�ban is. Az id� k�d�s �s p�r�s lett London f�l�tt. A f�k lombjait csak a gyenge szell� mozgatta. A napot sz�rk�s felh�k takart�k el, amik hosszan elny�ltak az �gen. A j�rd�n csak n�h�ny ember t�nt fel. A j�rda sz�l�n a lak�k aut�i parkoltak csak. El�tte egy apr� h�z volt. T�gl�b�l. Azt�n a kapuhoz l�pett, �s megnyomta a cseng�t. A kaputelefon hangsz�r�j�b�l egy n�i hang sz�lt:

- Tess�k?

- J� napot. Sherlock Holmes vagyok.

- J�jj�n be – felelte a n�, azt�n egy z�g�s hallatszott, ami azt jelentette, kiny�lt a kapu.

***

A lak�s otthonos volt, ahhoz k�pest, hogy ilyen elhagyatott �s „s�t�t” helyen �p�lt. A n� bevezette a nyomoz�t a nappaliba, �s le�ltek egym�ssal szembe. Egy cs�sze te�t sz�rcs�lt Sherlock, mik�zben Anne Crost elmes�li b�tyj�val val� kapcsolat�t.

- Tudja, amikor �t �ves voltam, a b�ty�m k�l�n�sen sokat vigy�zott r�m. Akkoriban sokat kellett anyu�knak k�zdeni�k a munkahely�k�rt. �gy nyolc �vesen r�b�ztak engem. Egyszer a sz�leinknek el kellett menni�k �jra otthonr�l, �s megint egyed�l maradtunk. �n a konyh�ban voltam, tejet ittam. Az asztal az ablak mellett volt. R�m�sztam az egyik sz�kre, �s onnan az asztalra… nem is tudom mi�rt – megingatta a fej�t, azt�n tov�bb folytatta. – A b�ty�m pont j�tt be a konyh�ba, hogy megn�zze, mit csin�lok egyed�l, �s pont akkor cs�sztam meg a sima fel�let� asztalon, egyenesen a z�rt ablak fel�, amit kit�rtem. Peter a karomat ragadta meg, �gy mentett meg att�l, hogy a nyolcadik emeletr�l kizuhanjak. Megmentette az �letem… Az�ta vigy�z r�m ennyire – pityeredett el a fiatal l�ny.

Sherlock agya er�sen pattogott.

- De ha nagyon szerett�k egym�st, mi�rt halott most? – tette fel a nagy k�rd�st Sherlock.

- Nem tudom. Minden rendben volt n�la. A munkahely�n is. Egyszer�en nem �rtem!

Legsz�vesebben Sherlock is ezt mondta volna, de becs�lete fontosabb volt.

- Mes�ljen a b�tyja feles�g�r�l – emelte a cs�sz�t a sz�j�hoz �jra.

- �, Gina egy szent l�lek.

- N�ha a szentnek t�n� emberek a val�di pokol…

- Nem, � t�nyleg rendes n�. Az egyik legjobb bar�tom. J�sz�v�, a gyerekeket �s a b�ty�mat is szereti. Hozz�m is j�.

- �rtem. De akkor… ki lehet gyan�s?

- Fogalmam sincs – vonta meg a v�ll�t a n�, �s azt�n � is gondolkodni kezdett.

A detekt�v tudta, hogy Annenak semmi k�ze a b�tyja hal�l�hoz, ez�rt azt�n elk�sz�nt, �s Mrs. Crost lak�s�ban folytatta a nyomoz�st. A taxiban pr�b�lt elm�leteket kidolgozni, de sikertelen�l. Volt m�r megoldatlan �gye, de ezt t�l fontosnak �s izgalmasnak tartotta ahhoz, hogy lemondjon r�la. De elm�je m�g mindig a s�t�tben tapogat�zik. Vajon most j� ir�nyba halad?