Annyira csodálatos megnyugvással töltött el az érzés, hogy az idő és a tér egybemosódtak és elfolytak, mint egy örömkönny az ember arcán. A kellemes melegség, a puha és illatos ágy elvarázsoltak, és egyik pillanatról a másikra az álom világába repültem. Mintha pihe-puha narancsszínű vattacukorszerű felhőkön ugrándoznék, olyan könnyűvé vált a testem. Boldog voltam. Talán még el is mosolyodtam álmomban. Békésen aludtam a matracba nyomódva.

Mikor a varázslat elillant, megrázkódtam, és felnyitottam szemeimet. A legelső, ami feltűnt, hogy az Ő mellkasán ébredtem. Először megpróbáltam magamhoz térni, s aztán szaladt fel a tekintetem az arcáig. Mosolygott. Eszeveszett édesen.  Elnevettem volna magam, ha éppen nem lennék abban a kómás állapotban. Szerettem volna megkérdezni, hogy akkor most mi van, de a számon nem jött ki hang, ezért csak visszahajtottam a fejem a mellkasára, és sóhajtottam egy nagyot. Néhány percig csendben feküdtem rajta, ő pedig türelmesen várt. Elszégyelltem magam, amiért elaludtam, mert egészen más terveim voltak, de így összeomlottak, mint egy vár. Ötletem sem volt, hogy mit kéne tennem, aztán, mikor már nagyjából felébredtem, felemeltem a fejem, és újra az arcára néztem.

- Ne haragudj – szólaltam meg, és legurultam mellé.

- Miért is kéne? – kérdezte, és oldalra fordult, felém.

- Mert elaludtam – nevettem el szégyenemben magam.

- Ugyan. Ez egy pozitív visszajelzés arról, hogy szereted, ha masszíroznak – mosolyodott el, és kisimította a rövidebb tincseket az arcomból.

- Egyébként hány óra van?

- Az most mindegy. Gyere velem.

Egy pillanatra lefagytam, aztán a másikban már az ajtónál állt, és engem várt. Kinyújtózkodtam, és odaszaladtam hozzá kíváncsian. Nem szóltam semmit, csak hagytam, hogy elvezessen valahová. A konyhába mentünk, és lám csak! Az asztal megterítve volt, a kaját pedig épp abban a pillanatban vette ki a sütőből, amit már rég lezárt, csak ottmaradt bent, hogy ne hűljön ki. Letette az asztalra, és megállt a hozzám közelebbi széknél, és oldalra biccentett, jelezvén, hogy üljek le.

***

Leültünk mind a ketten az asztalhoz. Megfogta a kanalat és a kést, és szedett nekem egy halat. Imádom a halat! A kedvenc ételem. De leginkább sütve szeretem, pont úgy, ahogy Sherlock elkészítette nekem. Hát ezen ügyködött a konyhában, míg én átöltöztem…

Ő is kiválasztott magának egy szép méretes pisztrángot, és mielőtt hozta volna a köretet, gyorsan lelocsolta egy kis szafttal. A sütőben melegedett a krumpli is, amit gyorsan a halas tál mellé tett. Szedtem magamnak, aztán ő is, és belekortyoltam a vörösborba, ami ott piroslott a pohárban. Most először tudtam megszólalni.

- Ez csodálatos! Annyira hálás vagyok ezért a vacsoráért!

- De még meg sem kóstoltad – mosolygott, és szelt egy falatnyit a halból.

Nem is vártam tovább, gyorsan kivágtam a közepéből egy nagy falatot, és alig vártam, hogy megízlelhessem, amit nekem főzött. Miközben a számba vettem, megrágtam és lenyeltem, végig az arcomat figyelte. Nagyon kíváncsi volt, hogy ízlik-e nekem, vagy sem.

- Isteni. Nagyon finom!

- Tényleg? – lepődött meg láthatóan. -  De örülök! Egy kő esett le a szívemről! - elmosolyodtam, és nekiestem a vacsorának, mert már farkas éhes voltam.

***

Az idő már későre járt, mikor végeztünk az evéssel, és még el is mosogattunk. Semmire sem vágytam jobban, csak egy jó forró fürdőre. Sherlock leült a nappaliba, bekapcsolta a tévét, és unottan nézte a híreket. Addig én elillantam a fürdőbe, és elkezdtem engedni a finom meleg vizet. Mikor már körülbelül félig volt a víz a kádban, kiválasztottam egy tusfürdőt, aminek a legSherlockosabb volt az illata, és abból öntöttem a vízbe. Ahogy az első csepp tusfürdő belecseppent a csapból folyó vízbe, hirtelen felhabosodott, és lassan elért a habtakaró a kád másik végébe.

Amíg megtelt a kád vízzel, megszabadultam a ruháimtól, és becsavartam a testem egy törölközővel. Kimentem a nappaliba, és elé álltam. Kikapcsolta a tévét, látván, hogy jövök. Ledobtam a törölközőt, és a reakcióját figyeltem. Elvigyorodott, és felállt a kanapéról. Kibújt a rövidnadrágjából és az alsónadrágjából is. Gyorsan megszabadult a szürke pólótól is, és a fürdőszoba felé vettük az irányt. Bent csak néhány gyertya égett, amiket még azelőtt gyújtottam meg, mielőtt kimentem volna hozzá a nappaliba. Beléptem a kádba, és hagytam, hogy belepjen a forró fehér hab. Csatlakozott hozzám, de a vigyort az arcáról nem bírta letörölni. Nem bírtam ki, hogy ne nevessem el magam. Elhelyezkedett, aztán odacsusszantam hozzám. Ujjai a csípőmre vándoroltak, én pedig átkaroltam a nyakát. Gyengéden csókolt meg.

Ott feküdtünk a viszonylag kicsi kádban, a forró vízben, és csókolóztunk. Tökéletes csönd lett. A gyertyák pislákoló fényükkel töltötték be a kis szobát. Annyira romantikus volt a hangulat. Már csak a rózsaszirmok hiányoztak. Felhúztam a lábaimat, még közelebb húzódtam hozzá. Nyakát csókolgattam, mellkasát simogattam. Ujjaival rajzolt meztelen hátamra, aztán lejjebb vándorolt: kezei eltűntek a víz alatt. Ajkaim újra az övéire tévedtek. Mikor keze a fenekemet tapintotta, a gyengéd csók átcsapott egy vad csókba. Annyira szenvedélyesen és szerelmesen csókolt, mint soha senki. A boldogság töltötte be szívemet. A vágyam és az álmaim napról napra válnak valóra… 

előző rész>>

következő rész>>