Egy pillanatra felpillantott a plafonra, azt�n egy nagy s�hajjal �jra a szemembe n�zett. Megpr�b�ltam kiolvasni zavaros tekintet�b�l gondolatait, de sajnos sikertelen�l. Nem t�r�dtem vele, lehajtottam a fejem vizes v�ll�ra, �s egy m�lyet s�hajtva teljesen megnyugodtam. �m Sherlock cseppet sem volt nyugodt – gondoltam, hiszen sz�ve l�ktet�se gyorsra v�ltott, zavartnak t�nt, mintha nyomasztan� valami.

- Mi az? – k�rdeztem, de fel sem emeltem a fejem, csak lecsuktam a szemem, �gy hallgattam a v�lasz�t.

- Tudod – kezdte -, ez nekem nem j�…

- Mire akarsz kilyukadni?  - vontam meg a szem�ld�k�m, �s lejjebb cs�sztam, hogy l�ssam az arc�t.

- Gyere – mondta, �s fel�lt.  Nem sz�laltam meg, igaz�b�l k�v�ncsian figyeltem, mire k�sz�l. T�r�k�l�sbe �lve n�ztem a k�db�l, ahogy leveszi az egyik t�r�lk�z�t az akaszt�r�l, �s ahogy a test�n csillog� v�zcseppeket sietve let�r�lgeti. Tekintetem v�gigszaladt csod�latos test�n, �s egyre csak azt fejtegettem magamban, hogy mi lehet a baja.

Miut�n v�gzett, fel�m ny�jtotta kez�t, lassan fel�lltam a k�dban, � pedig �tcsavarta testem k�r�l a t�r�lk�z�t. Kil�ptem a puha kil�p�sz�nyegre. Sherlock let�rdelt, �gy t�r�lgetett meg engem is – persze hatalmas vigyorral az arc�n. G�nd�r f�rtjei belel�gtak a szem�be, folyton megr�zta a fej�t, hogy azok h�tracs�sszanak, �n pedig nevetve figyeltem, ahogy m�rgel�dik.

Fel�llt. K�zel hajolt hozz�m, �s megcs�kolt. A t�r�lk�z�t k�zben ledobta a mos�g�pre, hogy mindk�t kez�vel �tkarolhasson. �vatosan harapd�lta az als� aljkamat, azt�n egy hirtelen mozdulattal felkapott az �l�be! Mire fel�bredtem csod�latos cs�kj�nak var�zs�b�l, m�r az �gyon fek�dtem, � pedig fel�m hajolva sz�vogatta, cs�kolgatta a nyakamat.

Ujjai cs�p�m�n pihentek, azt�n kis kalandra indulva fel a bord�m k�zep�ig v�ndoroltak, onnan pedig vissza, azaz tov�bb a combom fel�. Fel�lt, �s finoman sz�th�zta a l�baimat. Egy pillanatra hajolt vissza, csak az�rt, hogy azt s�gja: ’Te j�ssz’

Ez n�la csak annyit jelentett, hogy most � ker�l alulra, �s nekem kell k�nyeztetnem �t. Sz�pen lefek�dt, a plafont n�zte, �s v�rta, hogy elkezdjem. R��ltem a has�ra, �s arc�t cir�gattam. Finom kezei combomat sim�tott�k ek�zben. Gyeng�den, ujjaim hegy�vel rajzoltam a mellkas�ra, �s felny�g�tt.

- Dr�g�m, tudod mit? – k�rdezte csukott szemekkel.

- Mit?

- Kicsit �rjuk �t a szab�lyzatot – mondta, �n pedig csendbe maradtam, hogy megtudjam a v�laszt. – ne h�zzuk az id�t, nagyon k�v�nlak – erre a k�t sz�ra felnyitotta szemeit, ajkai t�k�letesen teltek voltak, �s csillogtak a v�gyt�l, hogy �jra megcs�kolhassanak.

Hi�ba. Att�l, hogy kimondta kerek perec, amit gondolt, �s ahogy tette azt, nem engedte, hogy megpofozzam. Ez az � st�lusa. Megmondja, amit akar, de azzal mindenki j�l j�r. Nem akartam keresztbe tenni neki, h�tr�bb �ltem, a combj�ra.M�ly hangj�n ny�g�tt egyet. M�r csak ez a pici kellett mindkett�nknek, �s teljesen beindultunk egym�sra. Megt�maszkodtam a mellkas�n, �s lassan el�recs�sztam, �s �vatosan az �gy�k�ra ereszkedtem. Lassan mozgott, am�g teljesen bel�m nem cs�szott, azt�n egyre gyorsabban �s gyorsabban mozogtam az �l�ben. Halkan, piciket ny�g�tt, azt�n amikor felgyorsultam, egyre hangosabb� v�ltak.

Egy�tt mozogtunk, a v�g�re egyre gyorsabban, �s azt�n egy m�lyr�l j�v� s�hajt k�vetett egy hangos ny�g�st, az utols�t engedte kiszaladni tork�b�l. Kicsivel k�s�bb �n is meg�reztem azt, amit �: a t�k�letes kiel�g�l�st, a szerelmet, a boldogs�got, a m�mort �s ezeknek az �rz�seknek megnevezhetetlen kavalk�dj�t, amit sem a magyar �s semmilyen sz�kincs nem tartalmaz (m�g).

***

A kimeleged�s ut�n f�zni kezdtem, �s �jabb �rvet tal�ltam, hogy hozz� b�jhassak. Beb�jtunk a takar� al�, �s �gy fek�dt�nk �sszeb�jva, szerelmesen �s sz�rnyen boldogan. Szemeimet csukva tartottam, pr�b�ltam elk�pzelni magunkat egy k�ls� szemmel, �s hihetetlen�l meghat�dtam, ahogy l�ttam lelki szemeim el�tt ezt a m�sodpercet.

- Ez isteni j� volt Molly – s�gta a f�lembe, �s elmosolyodott, olyan tipikus Sherlock-mosollyal, azzal, amivel megh�d�tott.

- Akkor nem csak �n gondolom �gy.

- �s most mit csin�ljunk? – k�rdezte, �s mint valami �giekt�l sz�rmaz� jel, kintr�l kopog�s hallatszott.

Egy ideig fel sem t�nt egyik�nknek sem, csak miut�n a kopogtat�s d�r�mb�l�ss� v�lt. Tipp�nk sem volt, hogy ki �s mi lehet ez, �s persze hogy mi�rt. De azt�n Sherlock kim�szott az �gyb�l, �s beleb�jt k�k k�nt�s�be, amit laz�n �sszek�t�tt. A finom anyag test�nek minden r�sz�t engedte �tl�tszani, �s amikor �szrevettem, hogy lent domborodik valami, nevetve mutattam a k�rd�ses helyre, amire � persze elpirult, �s odakapta a kez�t, majd pillanatokkal k�s�bb m�r kit�rt bel�l�nk a nevet�s.

- �g�rd meg, hogy gyorsan lekevered, �s visszaj�ssz – biccentettem az �gy fel�, �s m�g odafutottam hozz�, hogy megcs�kolhassam.

- �g�rem szerelmem – mosolyogta ajkaim k�z�, azt�n nagy nehezen elv�ltunk egym�st�l, �s siet� l�ptekkel jutott el az ajt�ig. Elindultam az �gy fel�, de a k�v�ncsis�g er�sebb volt n�lam, ez�rt odal�ptem az ajt�f�lf�hoz, �s �gy pr�b�ltam hallgat�zni – b�r ne tettem volna…

Csak az ajt� nyikorg�s�t hallottam egyed�l, ahogy Sherlock kinyitotta, de ut�na m�g sutyorg�st sem. Nem mertem odamenni, mert valami azt s�gta, jobb, ha nem teszem. De ahogy telt az id�, az �ra kattog�sa t�nt a leghangosabbnak a k�rnyezetemben. Azt�n az aut�k f�kez�se �s a motorok b�g�sa is behallatszott m�r. Hogy �szinte legyek, a kib*szottul ideges voltam, a v�r majd’ megfagyott az ereimben. Ut�lag tudom, n�gy perc ut�n m�r nem b�rtam.

 Megindultam, �s ami az agyamban t�rt�nt, amikor l�ttam AZT, az k�b� egy h�bor� kezdet�nek felelt meg. A sz�vem annyira hevesen vert, hogy f�ltem, hogy vagy �tt�ri a bord�m �s �tj�ra indul, vagy ott hely�ben el�julok �s a kem�ny f�ldre zuhanok. Nem b�rtam feldolgozni azt, amit l�ttam, megfagytam, �s csak azt k�v�ntam, hogy a metr� kerekei alatt heverjek jelent�ktelen�l, mint az a t�r�lk�z�, amit Sherlock a mos�g�pre dobott, de az j�t�kosan a f�ldre esett.

K�ba lettem �s f�radt. A szemem egy j� t�z percig biztosan nem pislogott. Elf�radtam a n�z�sbe, az �ll�sba �s f�jt, ahogy a k�l�nb�z� negat�v �rz�sek �tszaladnak rajtam, �s addig tipornak, m�g a hal�lba nem m�lyedek el. �n csak csendben �lltam, �s az ajt� ir�ny�ba meredtem. Lepergett el�ttem az �letem minden mozzanata, �s �gy sz�molt vissza, mint amikor a homok�ra egyik fel�b�l a m�sikba homokszemr�l homokszemre telik az id�. A dr�ga id�. Az ilyen dolgokra elpazarolt id�. Tal�n sohasem fogom meg�rteni, hogy akkor mi�rt hagytam el a szob�t…

B�rcsak ne tettem volna, �s akkor nem esek sz�t ennyi darabra, mint a kaviccsal bedobott t�k�r minden apr�, v�res szil�nkja, amik azt hiszem most mind a sz�vembe f�r�dtak.

el�z� r�sz>>

k�vetkez� r�sz>>