Az �jszaka gyorsan elr�ppent. Reggel k�l�n�sen kor�n keltem: negyed hatkor, m�g az �breszt� el�tt. Pr�b�ltam visszaaludni, de ak�rhogy pr�b�ltam, nem siker�lt. Ler�gtam a takar�t magamr�l �s megcsapott a szoba hidege. Nehezen fel�ltem, �s Sherlockra pillantottam. Csendesen szuszogott, s egy hossz� percig csak figyeltem, ahogy megemelkedik a mellkasa, majd leereszkedik. Ezut�n fel�lltam �s megkerestem az eldobott k�nt�st. Ott hevert a f�ld�n, felvettem �s kir�ztam bel�le a port. Mikor beleb�jtam, �gy �reztem, mintha jeges vizet �nt�tt�k volna r�m. A v�kony ruha �tvette az �jszaka alatt a parketta hideg�t. Bementem a f�rd�be, ahol a ruh�im voltak, �s felvettem a nadr�gomat. Mikor r�j�ttem, hogy az a bugyi van rajtam, amit Sherlock vett nekem, �nk�ntelen�l elmosolyodtam �s felid�ztem a tegnap este t�rt�nteket.

R�eszm�ltem, hogy dolgoznom kell ma, leoltottam a villanyt a kis f�rd�szob�ba, leakasztottam Sherlock kab�tj�t, beleb�jtam a cip�mbe �s m�r kint is voltam. Kapkodtam a l�baimat, hogy gyorsan haza�rhessek a p�r h�zt�mbbel arr�bb l�v� lak�somba. Eg�sz �ton a tegnap est�re gondoltam. Mikor egy-egy cs�kja eszembe jutott, mosolyra h�z�dott a sz�m. H�v�s volt kint. Ez akkor t�nt fel, amikor m�r egy j� �t perce s�t�ltam. N�h�ny perccel k�s�bb m�r a liftben �lltam – saj�t meglepet�semre, hiszen f�bi�m van t�le, de mivel nem kock�ztattam meg, hogy megint elk�ssek, ez�rt sajnos a liftet kellett v�lasztanom.

A lak�sban t�rt�ntek felgyorsultak. Lezuhanyoztam, �t�lt�ztem, f�ztem egy k�v�t �s csomagoltam egy szendvicset. Sherlock p�l�j�t ledobtam az �gyamra, �s az ajt�hoz mentem, hogy felvehessem a fekete, hossz� kab�tj�t. Felhajtottam a gall�rj�t, �s beh�ztam a nyakam. Sherlock illata volt. Felvettem a t�sk�mat, �s kil�ptem a lak�sb�l. Bel�ptem a liftbe, �s unottan figyeltem, ahogy az egyik gombr�l a m�sikra ugrik a f�ny lefel�. Le�rve a f�ldszintre kil�ptem a Baker Streetre, �s megcsapott a friss, londoni leveg�. Ez m�r nem volt olyan hideg, mint egy h�romnegyed�r�val ezel�tt.

6:55. Bel�ptem az irod�mba, �s fell�legeztem. Levettem a kab�tot �s beakasztottam a szekr�nyembe. Al��rtam a pap�rokat. K�zben az ajt�ban megjelent a f�n�k�m, �s egy „hm” ut�n el is t�nt. Szerintem csal�dott volt, hogy nem d�rg�lheti az orrom al�, hogy m�r megint elk�stem. Az id� ezut�n sz�rnyen lassan telt el. P�r hulla �rkezett be nyolcig. Folytatnom kellett a m�lt heti projektet: Frederick Gael hal�l�nak ok�nak kider�t�se. Sok�ig szenvedtem vele, de azt�n csak tal�ltam a nyak�n egy apr�cska sz�r�st, �s �r�mmel �rtam meg a jelent�st. Sz�netet tartottam a f�raszt� munka ut�n. Visszamentem a szekr�nyemhez, hogy megehessem a szendvicset, amit f�nt csomagoltam. El�vettem a mobilomat, �s akkor jutott eszembe Anne SMS-e. A fejemhez kaptam, �s gyorsan t�rcs�ztam a sz�m�t. Kics�ng�tt. A harmadik ut�n belesz�lt egy gy�nge hang:

- Hal�?

- Anne? Itt Molly.

- Molly? Jaj, szia.

- Ne haragudj, hogy most h�vlak, csak tudod, el�gg� el voltam foglalva…

- Mes�lj – mondta, s hallottam a hangj�ban, hogy elmosolyodott.

- Sherlock Holmes. Eml�kszel m�g r�?

- Hogyne. Csak nem…

- De! Hivatalosan is a bar�tn�je vagyok!

Azzal sikongat�st hallottam a telefonomb�l, azt�n eltartottam a f�lemt�l �s elnevettem magam.

- Ez nagyszer�! H�t, Molly! Gratul�lok! Igaz�n j�l j�tt ez most neked.

- K�szi. Igen. A legjobbkor. �s, veled mi �js�g?

- Elk�lt�ztem any��kt�l, most k�t bar�tn�mmel lakok egy�tt. Rebecca-val �s Janiss-sel.

- Az t�k j�. Akkor n�lad is minden rendben van, igaz?

- Bizony. Am�gy �ssze k�ne dobnunk valami tal�lkoz�t. Mit gondolsz?

- Igen. Mikor?

- Mondjuk most p�ntek? Londonba kell utaznom egy megb�z�s miatt.

- Ok�. Legyen p�ntek. Addig m�g �gyis besz�l�nk.

- Most viszont mennem kell.

- J�, j�. Szia.

- Szia.

Elemeltem a f�lemt�l a telefont, �s elmosolyodtam. Olyan j� volt hallani a hangj�t. Visszaraktam a t�sk�mba, �s azt�n pont Sherlockra gondoltam, amikor meghallottam a hangj�t a h�tam m�g�l. Megfordultam, �s r�m mosolygott. Meg�llt az ajt�ban, �s a szekr�nyemet f�rk�szte. Nem �rtettem, mit n�z annyira, amikor r�j�ttem. Megfordultam �s leakasztottam a kab�tj�t. Odamentem hozz�, �s egy puszit nyomtam az arc�ra. Odaadtam neki a kab�tj�t �s felvette. �gy lett t�k�letes az �lt�z�ke: k�k s�la a nyak�ban l�gott, alatta egy halv�nyk�k inget pillantottam meg. S�t�t tincsei �ssze-vissza �lltak. Elaludta. Megsim�tottam az arc�t, majd megsz�lalt.

- Kor�n elment�l.

- Igen. M�g haza is kellett mennem. Bement�l m�r a Scotland Yardra? – v�ltottam t�m�t.

- Most megyek. M�g Johnt is fel kell h�vnom – n�zett r� az �r�j�ra.

- Mikor megy haza?

- Ha minden igaz, akkor ma.

Elszomorodtam. Ha John Watson visszamegy a 221/B-be, az azt jelenti, hogy nem lehet�nk t�bbet kettesben Sherlockkal abban a lak�sban. Minden olyan lesz, mint volt. Watson a h�tv�g�re Brixtonba utazott a bar�tn�j�hez. Elhessegettem a gondolataimat Dr. Watsonr�l, azt�n az jutott eszembe, hogy Sherlock most megint indulni k�sz�l. Megigaz�totta a s�lj�t, �s s�hajtott egyet.

- Molly, mennem kell, d�lben visszaj�v�k, ha…

- Ne is fejezd be. Tudom, hogy kapsz egy �gyet, �s legal�bb d�lut�n �tig nem l�tlak – keseredtem el.

V�lasz helyett s�hajtott, mert � is tudta, hogy igazat mondok.

- �g�rem, hogy visszaj�v�k egy �r�ra – tette a mellkas�ra a kez�t, �s tekintet�b�l �szintes�g �radt.

- Rendben. De t�nyleg – vontam fel a szem�ld�k�met, azt�n odahajoltam hozz�, hogy megcs�koljam. Kil�pett az irod�b�l, �s elindult kifel�. �tk�zben m�g visszafordult, �s elmosolyodott, majd tov�bbment.

Megint egyed�l vagyok - futott �t az agyamon. Elszontyolodtam �s megn�ztem azokat a pap�rokat.

***

A Scotland Yardon. Sherlock k�s�bb besz�molt r�la, hogy mi t�rt�nt, innen tudom. A bej�rat el�tt tal�lkozott Johnnal. Egyb�l meg�llap�totta r�la, hogy a kapcsolata rendben van, a k�t �s f�l nap alatt k�tszer borotv�lkozott �s hogy nem � k�t�tte a nyakkend�j�t. Nem l�tott be John fej�be, �gy azt sem tudhatta, hogy vajon � vett-e �szre valami felt�n�t rajta. P�ld�ul, hogy t�g a pupill�ja, hogy megv�ltozott a j�r�sa �s m�s lelki�llapota van.

- Sherlock – mosolygott �s a kez�t ny�jtotta.

- John! L�tom j�l t�lt�tte a h�tv�g�t – jegyezte meg, ezzel John r�j�tt, hogy Sherlock tudja, mi van k�zte �s Sarah k�z�tt.

- Bizony�ra.

Azzal elindultak a bej�rat fel�.  

- Gondolom maga eg�sz nap a t�v� el�tt �lt leped�ben.

- T�ved.

John felh�zta a szem�ld�k�t, �s m�r gyan�tani kezdte, hogy t�rt�nt valami �rdekes vele is ez alatt a k�t nap alatt.

- Leped� n�lk�l – jav�totta ki Johnt, aki ennek hallat�ra elsz�rnyedt, � pedig kinevette. Az � bar�ts�guk ilyen.

Felmentek Lestrade irod�j�ba, de �tk�zben �sszefutottak Donovannel. A g�nd�r n� megigaz�totta a bl�zer�t, �s lesajn�l� tekintettel n�zte a k�t f�rfit, de ink�bb Sherlockot.

- Sally. L�tom tegnap este Andersonnal megint kir�gtak a h�mb�l – jegyezte meg, �s g�nyosan elvigyorodott.

- Ja, persze. �s maga? �, mag�val m�g a szomsz�d Mrs. Bell se fek�dne le – v�gott vissza.

Sherlock nem akart egy�ltal�n Donovannel veszekedni, semmi �rtelme nem lett volna, hogy b�rmit is mondjon, hiszen azzal el�rulhatta volna mag�t. Ink�bb minden sz� n�lk�l el�re indult, John pedig kis k�s�ssel ut�na. A h�ta m�g�tt hallotta a n� g�nyos kacaj�t, de nem izgatta. Mintha elfelejtette volna az el�bb t�rt�nteket, lenyomta a kilincset. Nehezen terelte el a figyelm�t Mollyr�l. F�lt, hogy ez a szerelem a munk�ja rov�s�ra fog menni, vagy ford�tva. Lenyelte a gomb�cot a tork�ban �s tiszta lappal l�pett be az ajt�n.

el�z� r�sz>>

k�vetkez� r�sz>>