Sherlock kicsiket l�pett, s k�zben az ajt�kra felfestett sz�mokat figyelte.

- 397, 398, 399. Hol van m�r a 420? – gondolta.

N�h�ny pillanattal k�s�bb megl�tt�k a 419-es ajt�t, csakhogy ak�rmerre n�ztek, nem l�tt�k a 420-ast. Sherlock felh�zott szem�ld�kkel fordult �ssze-vissza maga k�r�l, de nem �rtette, hogy mit t�vesztett el, ugyanis 420 ezen a folyos�n nincsen. Len�zett az als� szintekre a korl�tnak t�maszkodva.

- De hiszen itt nincs is 420-as ajt� – �rtetlenkedett John, �s Sherlock arc�t f�rk�szte.

- Igen. Erre m�r �n is r�j�ttem – felelte m�rgesen, �s mintha egy �gy�b�l l�tt�k volna ki, elindult a l�pcs� fel�, ahonnan felj�ttek. John ut�na iramodott. Mire �jra az el�gaz�shoz �rtek, szem�k megszokta a s�t�tet.

- �s most merre?

- Azt hiszem arra – biccentett afel� a folyos� fel�, ami pont szembe esik a l�pcs�vel. Elkanyarodtak jobbra, �s csak a sz�mokat figyelt�k. 380, 379, 378…

Sherlock ism�t meg�llt, esze �g�ba nem jutott volna a folyos� v�g�ig menni.

- Akkor m�r csak egy lehet�s�g�nk maradt. A bal oldali folyos� - amint megl�tt�k az els� ajt�t, hirtelen rem�nytelens�g fogta el �ket. Az els� ajt�n a 300-as sz�m �llt. Ezen a szinten a 419-es el�ad� volt a legnagyobb sz�m�.

- �s ha ez egyel f�ljebb l�v� emeleten van a – m�g be se tudta fejezni, mert Sherlock k�zbesz�lt.

- Nincs f�ljebb.

- Hogyan? – k�rdezte Watson, mintha nem hallotta volna rendesen, amit Sherlock mondott, ami persze lehetetlen volt, hiszen ekkora csendben…

- Nincs negyedik emelet. Ez az egyetem legmagasabb pontja. Nincs tov�bb.

- Akkor biztos f�lremondta a port�s – rem�nykedett John, de hi�ba. Sherlock biztosra vette, hogy egy ilyen id�s ember, mint ez a port�s, �gy ismeri az egyetemet, mint a saj�t tenyer�t.

- L�ttam az pul�ver�t. M�r vagy hatvanszor kimosta. Ez az egyenruh�ja. Nyilv�nval�, hogy m�r t�bbt�z �ve itt dolgozik – gondolkodott hangosan. – F�lreigaz�tott minket. Sz�nd�kosan.

Ahogyan ezt a sz�t kimondta, John h�t�n v�gigfutott a hideg.

- Csak nem gondolja, hogy � b�rmennyire is felel�s a f�rfi hal�l��rt?

- Nem tudom. De abban biztos vagyok, hogy sz�nd�kosan csin�lta, hogy id�t nyerjen.

- Id�t? – ism�telte az orvos, hiszen m�r semmit sem �rtett.

Erre m�r nem v�laszolt a f�rfi. Lassan a korl�thoz l�pett, majd elnevette mag�t. John odal�pett hozz�, �s k�rd�n b�mult r�.

- Mi az?

- Csapda.

- Holmes, avasson m�r be – k�rlelte t�relmetlen�l.

- Ah – s�hajtott egyet, majd belekezdett. – Ez az egyetem m�r nagyon r�g�ta ezen a helyen �ll, Cambridge-ben. Informatikai zsenik tanulnak �s tan�tanak itt. Ezen k�v�l van egy olyan kis csapat, ahol a legnagyobb tud�s� informatikusok dolgoznak. Az �p�letet karbantartj�k, �k felelnek az iskola m�k�d�s��rt is t�bbek k�z�tt. P�r �ve azonban felt�rtek egy igen bizalmas akt�t Amerik�ban. A nyomok erre a helyre utaltak. Hatalmas botr�ny t�rt ki, fel akart�k f�ggeszteni az egyetem m�k�d�s�t, de nem sokkal k�s�bb bebizony�tott�k, hogy t�ves a jelent�s, miszerint az akt�t ebb�l az �p�letb�l t�rt�k fel. Soha nem der�lt ki, hogy hogyan, de bebizony�tott�k, �gy tov�bb folytat�dott a tan�t�s. Egy elvileg hamis hist�ria terjeng vil�gszerte. Amerik�b�l k�mdi�kokat k�ldtek ide, hogy bizony�ts�k be, hogy a CCSU olyan hackereket tan�t ki, akik nemzetk�zi bizalmas akt�kba t�rtnek be.

Sherlock itt abbahagyta, de Johnnak ez nem volt el�g.

- �s? Mi k�ze van ennek ahhoz, hogy mi tulajdonk�ppen itt ragadtunk, vagy, hogy a port�s egy gonosz amerikai? Nem �rtem.

- �, John. Pedig kezdtem rem�nykedni, hogy m�gis van valami esze a ma d�lut�n ut�n.

- Peter Crost egyike volt annak az amerikai csapatnak, akit idek�ldtek nyomozni. Nemcsak fiatalok �rkeztek ide. Eml�kszik? Crost ezel�tt n�h�ny h�nappal Amerik�ban �lt. �s most halott. Mit gondolhat vajon az amerikai titkosszolg�lat? Had�zenetnek vette. Azt gondolj�k Amerik�ban, hogy valaki r�j�tt az � kis csel�kre, �gy meg�lte az egyik leghasznosabb ember�ket, aki val�sz�n�leg r�bukkant valamire. Tal�lhatott valamit. Eg�sznap az egyetem adatb�zis�t kutatta. �s alig dolgozott itt p�r h�napja. Persze hogy r�j�tt valamire – csillant meg a szeme.

- �s mindehhez mi k�ze van a port�snak, �s hogy f�lreigaz�tott?

- John. Elhiszem, hogy s�t�t van, �s a miatt nem tud gondolkodni, de k�rem! K�t nyomoz� �rkezik. Az iskol�ban mindenki tudott err�l az amerikai dologr�l. Az �reg port�s azt hiszi r�lunk, hogy…

- Hogy amerikaiak vagyunk – fejezte be a mondatot John, ezzel megvil�gosodva.

- Mostanra bizony�ra m�r �rtes�tette a rend�rs�get.

- De mi�rt engedett be minket?

- Hogy ne gyanakodjunk.

Most teljes cs�nd t�madt. Legal�bbis John Watson szerint, hiszen Sherlock agy�ban pattogtak a szavak, amiket most elmondott. F�lt, hogy John m�g meghallja, ahogy az agytekerv�nyei forognak. Pr�b�lta minden sz�gb�l alaposan megvizsg�lni a dolgokat. Sherlock minden erej�vel pr�b�lta megfejteni ezt az �gyet. Hi�ba tudta mindezt, amit most John tudt�ra adott, �gy �rezte, ez m�g mindig nem vezet el a gyilkoshoz �s Crost val�di irod�j�ba.

- John! – s�gta, �s �rezte, hogy egy pont bevil�g�tja az eg�sz elm�j�t. A f�rfi Sherlock fel� ford�totta az arc�t, �s egy „hm?-mel” figyelmesen hallgatta.

- Azt hiszem r�j�ttem!