7. rész I.
2013.11.23. 18:01
Egy új szereplő lép be a nyomozásba, bár gyorsan ki is lép belőle. Sherlock már nem is tudja, mit higgyen, meg azt sem, hogy hogyan találják meg a szökevényt.
Csend támadt, de a hatalmas fény nem nyugtatta meg őket, sőt, ellenkezőképp, idegesebbek lettek. A székben egy ismeretlen alak ücsörgött, és felvont szemöldökkel nézte a két jövevényt az ajtóban. Arca hibátlan volt, szeme zöldesen csillogott, tincsei elöl egy picit belelógtak tökéletesnek tűnő arcába. Letette a könyvet a kezéből, és lassan felállt a székből. Sherlocknak egy kissé ismerősnek tűntek a férfi vonásai, de nem tudta hova tenni, hogy kire emlékezteti. A férfi előrelépett, a másfél méter magasságú könyvespolc-labirintus között lépkedett, le nem véve a szemét a két nyomozóról. Nevetségesen lassan haladt előre, John érezte, ahogy homlokán egy apró csepp verejték végigcsorog, de nem mert megmozdulni, hogy letörölhesse. A szemben lévő falon két ablak tárva-nyitva volt, s a beáramló hűvös levegő lassacskán, de odaért hozzájuk. Míg Sherlockot kijózanította, John saját arcát jegesnek érezte. Ahogy a férfi eltűnt a magasabb polcok között, szinte kalapáltak a fejükben az eltelt másodpercek. A húrt még jobban feszítette az, hogy nem hallották a padlószőnyegen a halk lépteket, mintha megállt volna! Egyre nagyobbakat nyeltek, sejtelmük sem volt, hogy ki ez, és hogy mi történik itt.
Mozgás történt. Sherlock előre lépett mindössze egy pár centit, de nem látott a polcok mögé. Az asztalt böngészte. Próbált belelátni az idegen férfi fejébe. Tudta, hogy egyre beljebb vannak az ügyben, és hogy nagyon közel járnak a megoldáshoz, de az, hogy nem tudják, ki ő, futóhomok-csapdába kerültek.
Újra visszanézett az asztalra. Mindenféle papírterméket látott. Könyveket, címkéket, sokféle nyomtatványt. Színben gazdag asztal volt: a borítók, lapok színesek voltak, de mégis megpillantott egy ismerős logót, egy olyan mintát, ami egy pillanatra is, de elgondolkodtatta hatalmas elméjét. Ez a logó egy piros kör volt, benne egy tárt szárnyú madárral (talán egy sassal), s lábai egy újságot tartottak. Ennyit látott, mellette egy tisztán kiolvasható szöveget: THE INDEPENDENT
Ám ami még érdekesebbnek tűnt a számára, hogy a H betűn egy kis barna foltot fedezett fel. Szabályos pötty alakja volt, és látszott rajta, hogy mindössze fél órája csöppent rá. Kávé. Sherlock elmosolyodott, hiszen a portás asztalán is a napi Independentet fedezte fel, egy kis kávéfolttal a H betűn. Ugyanaz az újság. Lehetetlen, hogy két különböző helyen két különböző ember ugyanazon a helyen ugyanakkora csöppet csöppent az újságjára. Bár Sherlock nem értette, miért lehet ezen az asztalon az az újság, de nem ez volt a legfontosabb ebben a pillanatban. Mikor újra végiggondolta a helyzetüket, akkor igazolódott ki: a titokzatos férfi megszökött.
|