Mikor izgatottan bel�ptek Lestrade irod�j�ba, sz�rnyen meglep�dtek. A b�torok nem a hely�k�n voltak, �ssze-vissza a kis irod�ban, s rengeteg dobozkupac t�lt�tte ki a marad�k helyet. Sherlock nem tudott megsz�lalni, nem is fogta fel, mi ez az eg�sz, de John, ahogy megpillantotta a fel�gyel� fej�t az egyik doboz m�g�l, azonnal odasz�lt.

- Maga mit m�vel?

- �, itt is vannak? – k�rdezte, �s felegyenesedett. Felny�g�tt egyet, �s tenyer�t a derek�ra kapta. – Megvisel ez a pakol�sz�s.

- Ne j�, de m�gis mi folyik itt?

- �talak�t�s. Dr. Watson, m�r lassan t�z �ve n�zem ugyanazt a falat, �s ugyanolyan unalmasnak tartom m�g most is. Ekkor adta Anderson azt a nagyszer� �tletet, hogy �t lehetne festeni az irod�t, �s a b�torokat is �t lehetne rendezni, meg j�hetne n�h�ny �j is – t�rt bele �sz�l� hajkoron�j�ba, majd elcsendes�lt.

- Milyen lelem�nyes – g�nyol�dott Sherlock, azt�n �tl�pett egy f�ld�n hever� fi�k felett. – Van valami �j?

- Azt hiszem, igen – egyens�lyozva l�pkedett a dobozok �s mindenf�le holmi k�z�tt, el�rve az �r�asztal�hoz. Kinyitotta a m�sodik fi�kot, el�szedett egy nagy mapp�t, �s fellapozta a megfelel� helyen. Tekintet�vel b�ng�szte a sorokat, azt�n vett egy nagy leveg�t.

A nyomoz� l�legzetvisszafojtva figyelte a f�rfit, aki neki is v�gott a mondanival�j�nak.

- El�gg� durva eset t�rt�nt pont tegnap este. Ez a legfrissebb – kezdte, majd belen�zett a halott akt�j�ba. – Az �ldozat Janisse Lieberg.

- N�met – mormolta mag�ban Sherlock, s ez m�r el�g volt ahhoz, hogy elgondolkodjon, vajon mi�rt is halt meg egy n�met n� Angli�ban, a f�v�roshoz k�zel.

- Tess�k? – k�rdezett vissza a fel�gyel�, azt�n valahogyan esz�be jutott, mit is hallott, �s egyb�l reag�lt. – Brit. F�lig. Apja, Eduard Lieberg Hannoverben sz�letett, ott, ahol k�s�bb a l�nya is.

- �s hogy lett brit feles�ge? Hogy ker�lt ide? – k�rdezte t�relmetlen�l Sherlock.

- Lieberg katona volt, azt�n Walesbe telep�tett�k t�bb t�rs�val egy�tt. Itt ismerte meg feles�g�t, Alesha Kinsey-t.  N�h�ny �vvel k�s�bb sz�letett meg k�z�s l�nyuk, Janisse, aki tegnap este, huszonhat �vesen �lt�k meg.

Sherlock hallgat�sa arra k�sztette Lestrade-ot, hogy besz�moljon a tegnapi gyilkoss�gr�l.

- Rendk�v�l furcsa m�d�n �lt�k meg, alaposan megtervezett m�don. Napja eg�sz�t tulajdonk�ppen az aut�j�ban t�lt�tte, nagyon ritk�n �llt meg. Arra a n�h�ny percre, am�g parkolt a kocsi, valaki h�rom bomb�t tett a kocsi csomagtart�j�ba �gy, hogy az s�rtetlen maradt. A t�mad�nak pontosan tudnia kellett, hogy mikor, hol �s mennyi id�re hagyja el az aut�t.

M�g ezt v�gigmondta, Sherlock m�lyen elgondolkodott mag�ban, s minden sz�t pr�b�lt az eml�kezet�be �getni.

- Felrobbant abban a pillanatban, amikor kinyitotta az ajt�t. De nem halt bele a robban�sba.

Ezzel a mondattal mindkettej�ket �sszezavarta, azt�n folytatta.

- Val�sz�n�leg tudta, hogy sz�nd�kosan akart�k meg�lni, �s lehets�ges, hogy ismerte a t�mad�t. Elfutott, �s k�t utc�val arr�bb tal�ltuk meg sz�t�gve, s�lyos m�ly sebbel a fej�n.

- G�pfegyver?

- Nem. Nem tal�ltunk goly�t. Nagyon durva fegyver v�gzett vele, de m�g kutatjuk, hogy mi lehetett az.

- Rendben. Ennyit tudunk? – k�rdezte Sherlock, �s kezdte �sszegombolni kab�tj�t.

- Igen.

- Akkor majd jelentkezem – intett, �s m�r kint is volt a folyos�n, oldal�n Johnnal. Kil�ptek az utc�ra, �s a St. Bartholomew’s Hospital fel� tartottak.

el�z� r�sz>>

k�vetkez� r�sz>>