H�v�s id� volt odakint. �szi. A sz�rke, unalmas felh�k eltakart�k a gyenge napf�nyt, az igazi londoni �ghajlat uralkodott. A Scotland Yardr�l kil�pett k�t kab�tos f�rfi. Az egyik hossz�, fekete kab�tj�t �sszeh�zta, �s felemelte a karj�t, hogy leinthesse a k�zeled� taxit. Mikor mind a ketten besz�lltak, az es� azon nyomban szemerk�lni kezdett. Perceken bel�l meg�llt a fekete aut�, amib�l azt�n kisz�lltak, �s onnant�l rohantak a St. Bart’s bej�rat�ig.  Mikor v�gre fedett helyre �rtek �jb�l, Sherlock nekit�maszkodott a feh�r falnak, hogy kif�jja mag�t.

- Kiad�s z�por. J�n az �sz – jegyezte meg lihegve, �s els�p�rte es�t�l vizes tincseit.

- Bizony – felelte John, aki kiegyenesedve figyelte t�rs�t, illetve megh�kkent, hiszen mindig azt hitte, Sherlock j� form�ban van az�ta, mi�ta gyilkosokat kerget sz� szerint. Ujjaival belet�rt ritk�s haj�ba, �s megborzolta egy kicsit, hogy az es�t kir�zza hajsz�lai k�z�l.

Lassacsk�n elindultak a lift fel�. Fekete keszty�j�ben nyomta meg a h�v�gombot, s feln�zett a kijelz�re, ami pontosan jelezte, hogy �ppen melyik emeletr�l j�n le a liftkabin. Halk cseng� ut�n kiny�lt el�tt�k az alum�nium ajt�, �s bel�ptek a liftbe.

Kisz�lltak a harmadik emeleten. V�gigmentek a folyos�n. John az ablakon b�mult ki menetk�zben. Figyelte a szemben l�v� h�zat. Egy pillanatra �gy �rezte, mintha valaki kin�zett volna onnan. �gyet sem vetve el�ren�zett, s mindenf�le megeml�t�s helyett csendben maradt. Meg�lltak egy sz�rke leng�ajt� el�tt. Mind a ketten j�l ismert�k m�r ezt a helyet. Sherlock k�t k�zzel megl�kte a k�t oldal�t �s bel�pett, John pedig m�g�tte.

Az egyik �res asztaln�l �gett csak a f�ny, ahol �n �ltem csendben. K�t k�ny�k�met az asztallapnak t�masztva tartottam meg a fejemet. Sherlock bizony�ra egy pillanatra azt hihette, valami izgalmas k�nyvet olvasok, de ahogy egyre k�zelebb j�ttek, �szrevette, hogy alszom.

John meg�llt egyhelyben, m�g t�rsa halkan k�zel�tett az asztalhoz. A sz�k m�g� l�pett, amin �ltem, s finoman sim�totta meg a h�tamat. Megrezzentem, azt�n lassan felnyitottam a szemeimet. Mivel nem tudtam, �ppen hol vagyok, egyenesen el�re n�ztem, Johnt pillantva meg. Megsz�lalni sem tudtam, amikor Sherlock m�g egyszer megsim�totta a h�tamat. Megfordultam, �s ahogy megl�ttam �t, elmosolyodtam. Kib�jtattam a k�zfej�t fekete b�rkeszty�b�l, �s finoman k�rbefoglaltam k�t kezemmel Sherlock�t. John nem �rtette ezt a gesztust, hogy �ppen mi folyik itt, felny�g�tt egyet, de senki nem reag�lt r�. Sherlock lehajolt, �s egy puszit nyomott a homlokomra.  

Ebben a pillanatban John Watson m�r v�gk�pp nem �rtett semmit. Kiad�s magyar�zatra v�rt, de bizony�ra hi�ba. Sherlock �gy gondolta, van el�g okos ahhoz, hogy kital�lja, egy�tt vagyunk. Azt�n mintha mi sem t�rt�nt volna, felegyenesedett, �s egy picit h�tr�bb l�pett.

- Mi�rt j�ttetek? - Janisse Lieberg �rdekelne minket. Van b�rmi maradv�nya, vagy akt�ja a hal�l�r�l?

- N�zem – feleltem, �s el�szedtem egy pap�rt, ami b�ng�szni kezdtem. John lassacsk�n ment k�zelebb, s mikor �jra r�pillantottam volna a doktorra, hirtelen ott termett az asztal el�tt.

Mikor megl�ttam az eml�tett n� nev�t, oldalra pillantottam az azonos�t�ja miatt. A mellette l�v� rublik�ban a hal�l r�vid jellemz�se volt le�rva k�zzel. Miut�n elolvastam a gyors k�ziratot, felny�gtem, hiszen sz�rnyen meglep�dtem �s elundorodtam.

- Felrobbantott�k? – n�ztem fel k�rd�en Sherlockhoz.

- Igen. Tegnap este – felelte.

- N�zem is a t�bbit – egy j� n�h�ny percbe telt, m�g megtal�ltam a n� akt�j�t. Azt�n el�szedtem egy �jabb A4-es pap�rt, amire nagy bet�m�rettel volt leg�pelve a n� hal�l-azonos�t�sz�ma.

El�szedtem egy tollat, amivel egy x-et rajzoltam a lap bal fels� sark�ba, illetve hat sz�mot �rtam, a d�tumot, jelezve, hogy ekkor hozom ki a rakt�rb�l.

- A ruh�j�b�l alig maradt valami, nagyon meg�gett – olvastam a jelent�st. – Nem egy sz�p �ldozat, hiszen az eg�sz teste alaposan meg�gett, harmadfok� �g�si s�r�l�st szenvedett el. �lve.

Teljesen elsz�rnyedtem. Meg�llap�tott�k, hogy a n� m�g �lt akkor, amikor felrobbantott�k.

- �s az a m�ly seb? Ha nem l�fegyver volt, akkor mi?

- Tal�n valami sav? – k�rdeztem, azt�n l�ttam a szem�ben azt a hirtelen hangulatv�ltoz�st. Esz�be jutott valami.

- Nem pont sav, de valami olyasmi. L�tnom kell a hull�t – hadarta.

- De Sherlock, nagyon sz�t�gett, alig lehet felismerni a…

- Nem baj. Vigy�l oda.

Mivel nyomoznak, nem mondhattam nemet, �s k�v�ncsi voltam, hogy mire gondolhat. Elvezettem �ket a m�sik szob�ba, �s el�gur�tottam a n� test�t. Kicipz�raztam, �s m�g miel�tt leh�ztam volna a fekete fed�t, megcsapott az a bizonyos „�gett szag”. Mind a h�rman sz� n�lk�l meredt�nk a minden�tt h�lyagos �s piros b�r� n�re, akinek a hal�nt�k�val egyvonalban, a f�le f�l�tt egy 6 centi �tm�r�j� seb t�tongott. Elsz�rnyedt�nk.

- Igazam volt. Tudom mi �lte meg – jegyezte meg, �s a feh�r falra b�mult, mert nem b�rt sok�ig s visszatasz�t� holttestre n�zni.

el�z� r�sz>>

k�vetkez� r�sz>>