86. rész
2013.12.25. 18:19
Egy különeleges álom
Az álmok világa különleges. Soha sem tudhatod, éppen miről fogsz álmodni, vagy kiről. Az emberek néha szoktak kapni bizonyos "figyelmeztetéseket" álmukban, de a tudósok nem tudják a mai napig bizonyítani azt a furcsa jelenséget.
London egyik utcáján, pontosabban azon, amelyik a Victoria nevet viseli, egy szépen megtervezett, viszonylag új házban egy különleges, fiatal nő rendkívüli álmot látott ezen az éjszakán. Iviana Seasonnek hívták az írónőt, aki még egy órája hevesen írt naplójába, a varázslatos erejű könyvbe, a Novusba.
Álmodott. A fekete ürességet egy halk moraj szakította félbe. A tenger hangja. Álmában érezte a tenger friss, sós illatát, a homok melegségét, a hullámok zaját. Ez a kép hirtelen eltűnt. Most egy fehér szobát látott, egy pillanatra úgy érezte, hogy meghalt, pedig nagyon is élt.
A tiszta, fehér szobában csak egy ablak volt, ahonnan erős, fehér fény áramlott be. A két szárny azonban kivágódott, s a párkányon egy hófehér galamb jelent meg. Amint még beljebb röppent, a kecses testű, könnyed madárka új alakot öltött: egy emberét. Egy férfi lett, egy idős férfi.
Iviana nyelt egyet. Sűrűbben vette a levegőt, és oldalra fordult a puha matracon.
Az idős férfi egy szeretett családtagja volt, akinek el kellett távoznia ebből a világból a mennybe, ahonnan most megszólította őt.
- Armatusz bácsi - suttogta Iviana, de szeme csukva maradt, mégis úgy érezte, hogy ennél jobban nem bírja kinyitni őket.
A fehér szobában egyszerre csönd lett, a kitárt ablakon gyenge, friss szellő áramlott be. Armatusz bácsi először szólalt meg, ismerős, kedves hangján szeretett Ivianához.
- Figyelj rám most Drága Királylány! Maradj erős, különben mások, a rosszak észreveszik gyengeségedet, és a legrosszabb pillanatban támadnak meg, mint egy kiheverhetetlen betegség. Légy erős, és ne hátrálj meg! Gondolj arra, hogy én mindig vigyázok rád, de ezért neked is tenned kell valamit: erősnek kell maradnod amíg a kórházban leszel. A jövőben két meglepetés is fog érni, de egyelőre nem látom őket tisztán, csak azt, hogy az egyik fehéren tündöklik, a másik pedig szürke felhőket vonz magához. Ezért kérlek, hogy légy erős.
A hang elhalkult, a szoba végtelensége kezdett összeszűkülni, mintha vége lenne valaminek. Vége az álomnak.
Egyszerre a fehér szoba és az integető Armatusz bácsi eltűnt, Iviana előtt másik kép tűnt fel: a hálószoba napsárga plafonja. Felébredt.
|