2013 �prilisa, London

A Baker Streetre emberek t�mkelege nyomult be szombat reggel.  A friss keny�r�rt �lni tudott volna a n�ps�g.  A magasod� h�zt�mb�k ablakait musk�tlik sokas�ga d�sz�tette. Egy n� kihajolt az egyik ablakon �s b�josan mosolygott a szemben l�v� h�z egyik ablak�b�l a neki integet� f�rfinak.  Valamilyen csoda folyt�n a Speedy’s-be ezen a reggelen �hes vend�gek rengetege l�togatott el reggelizni, ami egy�ltal�n nem volt szok�s ezen a szombaton.  

     Az utcai morajl�st a 221/B-b�l t�k�letesen lehetett hallani, f�leg, hogy odabent kiv�teles cs�nd uralkodott. A reggeli puha f�ny a vil�gos f�gg�ny�n �thatolva t�rt be a kis nappaliba. A konyh�b�l idegesen l�pett ki egy k�k k�nt�s�s f�rfi egy cs�sze fekete k�v�val a kez�ben, �s meg�llt az ablak el�tt. Elh�zta a f�gg�nyt, hogy megn�zze, mi ez a hangzavar az egy�bk�nt mindig csendes utc�n. Az �t sz�l�n hegy�n-h�t�n parkoltak az aut�k. A j�rd�n k�gy�z� sor �llt keny�rre �s reggelire v�rva, a f�rfi az ablakban csak �ppen azt nem �rtette, hogy mi olyan k�l�nleges ezen a szombaton.

     A kis h�l�szob�b�l a hossz� folyos�n v�gigs�t�lt egy sz�ke, katonast�lus� frizur�j� f�rfi, aki lehuppant a kanap�ra �s megigaz�totta kock�s ingj�t. K�k szem�ben megcsillant a kintr�l beiraml� reggeli f�ny, tekintete a magas f�rfire t�vedt, aki azt�n egy hirtelen mozdulattal megr�ntotta a f�gg�nyt, hogy elh�zza, de egy v�ratlan reccsen�s hallatszott, amit egy koppan�s k�vetett a padl�n.

- Sherlock – s�hajtott a sz�ke haj� orvos �s azt�n k�t tenyer�be temette arc�t.

- Most mi van? – Lehajolt, hogy megkeresse az elt�rt akaszt�t. Sikertelen�l. Felegyenesedett f�jt egyet �s sz�les mosoly jelent meg az arc�n. – Majd veszel m�sikat, John.

- Hogy �n? De te t�rted el – panaszkodott a doktor -, ma d�lel�tt sz�pen lem�sz, �s veszel m�sikat. Az utc�ban van egy kis b�torbolt, n�zd meg ott. negyed �ra oda-vissza.

- Akkor mi�rt nem ink�bb te m�sz? – h�borgott Sherlock -, �n nyomoz� vagyok, nem holmi… blogol�.

Ez v�gk�pp t�ltett mindenen John Watson fej�ben, f�lpattant a k�nyelmes, b�r �reg kanap�r�l �s an�lk�l, hogy a nyomoz�ra n�zett volna, a konyh�ba ment, �s pakol�szni kezdett.

- Mindig k�v�t csin�lsz, amikor ideges vagy?

- Maradj cs�ndbe, miel�tt r�d bor�tom az eg�szet – fenyegette a k�r�l�tte s�t�lgat�, nevet� f�rfit mutat� ujj�val.

- �n m�r ittam egy…

- Nem �rdekel. Megiszod ezt is. Rem�lem, kapunk egy �gyet.

N�h�ny perccel k�s�bb a kandall� mellett �ltek a b�rfotelekben, kez�kben egy-egy cs�sze k�v�val. Sherlock Holmes megigaz�totta homlok�ba oml� s�t�t, g�nd�r tincseit, megkeverte a k�v�j�t, azt�n beletette a k�t cukrot. Ez a k�t k�l�nb�z� jellem� f�rfi m�r �vek �ta egy�tt lakik, �s m�r r�g�ta oldanak meg egy�tt b�n�gyeket. Sherlock nyomoz, John beseg�t �s blogol. Ebben a t�k�letes harm�ni�ban �lnek egy�tt. A legjobb bar�tok. B�r a doktort egy ideig zavarta, hogy az emberek egy�tt l�tj�k �ket, azt�n v�g�l megszokta.  

***

Mikor mind a ketten v�geztek a k�v�jukkal, az �r�asztalon pityegett �s rezgett egy fekete telefon. Sherlock �s John �sszen�ztek, hiszen tudt�k, ez csakis egyvalamit jelenthet: �j �gyfelet. Mind�ssze egy pillanat telt el, a d�lceg f�rfi felpattant a pamlagr�l �s a rezg� mobilj��rt ny�lt. Felegyenesedett, egy halv�ny mosolyt lejtett, vett egy nagy leveg�t.

- Sherlock Holmes – sz�lt bele a kis k�sz�l�kbe, sz�ve dobban�sai felgyorsultak, alig v�rta, hogy hallja az �gyf�l hangj�t, �s az esetet.

- �, Mr. Holmes. – A vonal t�ls� fel�n egy fiatal fi� elcsuklott hangja hallatszott, a Sherlock h�sz�vesnek saccolta meg �t. – Itt Lance Walksford. S�lyos bejelent�sem van.

Sherlock v�laszk�nt csendben v�rt, hagyta, hogy a fi� befejezze.

- A nagyb�ty�m, Anthony Graves �s Peter Geek, a bar�tja… egy h�napja elt�nt a Pireneusokban – a fi� hangja elcsuklott, nagyot s�hajtott, szipogott egyet, azt�n folytatta -, n�h�ny napja ker�ltek el�… a helyi rend�rs�g… bejelentette, hogy mind a ketten… halottak.

vissza az els� fejezethez

tov�bb a harmadik fejezethez