M�r egy j� ideje els�t�tedett a v�ros, az este k�d�s leple takarta be az utc�kat. �m a f�ld alatt, Cambridge m�ly�n egy nyolc kilom�teres sz�k k�alag�tban halk csoszog�st lehetett hallani, aminek okoz�ja k�t f�rfi volt, akik csendben meneteltek a meridi�n pontot keresve. A nyomoz� hossz� kab�tja halkan susogott m�g�tte, s k�zben visszaeml�kezett j� bar�tj�ra, akit nemr�giben, n�h�ny �ve gyilkoltak meg brut�lisan. Visszaeml�kezett, hogy � fogta el a gyilkost, akit majdnem k�t h�napig hajszolt. Miut�n lecsillapodtak a ked�lyek, elment Jason temet�s�re.

     �m most egy �rdekes feltev�s jutott esz�be, ami az elm�lt �vekben fel sem t�nt neki. A megvil�gosod�s itt, a CCSU alatt �rte el, amikor elhunyt bar�tj�ra gondolt, �s a gyilkoss�gra, ami nyilv�nval�v� v�lt ebben a pillanatban. Jason Paterson egy h�nappal azut�n halt meg, miut�n elmondta Sherlocknak azon a bizonyos est�n a titkos alag�t mes�j�t, miut�n bej�rt�k a hatalmas irod�t. Akkor m�g nem az�rt, hogy meg�ll�ts�k a terrorista szervezetet, mind�ssze k�v�ncsis�gb�l. Jasont az�rt �lt�k meg, mert a tudtomra jutotta a terrorista szervezet sejtj�nek tart�zkod�s�t. De mi�rt nem engem �ltek meg helyette?

     Sherlock hi�ba fogta fel, hogy a bar�tja miatta halt meg, nem �rtette, hogy mi�rt nem v�geztek vele is, hiszen most m�r nem lehetne… Abban a hal�los minutumban eljutott az agy�ig a dolgok mi�rtje. Eg�szen addig v�rtak, hogy ism�t megjelenjek itt… ismer�s az a f�rfi! Egek!

- John! – Ki�ltott fel. – �ri�si bajban vagyunk!

Szem�ben aggodalom �s f�lelem l�tszott a gy�r f�nyben. John Watson meg�llt �s egy pillanatra � is megijedt.

- Mi�rt? Mi a baj, Sherlock?

- Tudj�k, hogy itt vagyunk – suttog�sra v�ltott, �s kikapcsolta a zsebl�mp�t. Hirtelen els�t�t�lt el�tt�k a vil�g. Azt�n l�pteket hallottak bal fel�l, amerr�l elindultak. M�r mind a ketten a torkukban �rezt�k a sz�v�ket dobogni, John azt se tudta, hogy mire gondoljon. Ekkor egy er�s kar ragadta meg a karj�t bevonszolva egy kis �regszer� helyre, b�r nem tudta pontosan, hogy hol van, a s�t�tben teljesen elvesztette t�j�koz�d�si k�pess�g�t. Egyre fesz�ltebb� v�lt. Ki�ltani akart, de halk, szinte hallhatatlan suttog�st hallott egy ismer�s, m�ly hangot.

- Nyugodjon, meg �s ne sz�ljon semmit.

A doktor engedelmeskedett, b�r ujjai �nk�nytelen�l �s meg�ll�s n�lk�l remegtek.

     A csoszog�s hangja feler�s�d�tt, szinte biztosak voltak abban, hogy �szrevett�k �ket. A hang tulajdonosa m�r t�z m�terre se volt t�l�k. Sherlock m�g beljebb h�zta Johnt. Egy apr�, mind�ssze egy egy n�gyzetm�teres kis �regben tal�lt�k magukat. M�g Watson mit sem sejtett, Sherlock pontosan tudta, hogy hol, �s milyen messze vannak a meridi�nt�l.

***

     �jra eltelt egy csendes perc zaj n�lk�l. A k�vetkez�ben sikoltoz�st lehetett hallani a fel�gyel� irod�j�b�l. Sally Donovan ajkai remegtek, tekintete f�lelemmel volt teli, m�gis hat�rozott maradt.  �lni akart m�g, esz�be sem jutott olyasmi, hogy ezen az est�n meghalhat. S�hajtott egy m�lyet, a rend�rsz�ve legy�zte a retteg�st, ami eluralkodott rajta.

- Greg, tudom, mit kell tenn�nk – �rintette meg l�that�an lesokkolt f�n�k�t, aki azonnal felpillantott r� -, el kell b�jnunk.

- Ez… ez eg�sz biztosan j� �tlet, Sally?

- Csak ezt az egy dolgot tehetj�k. A t�bbieket nem menthetj�k m�r meg, �k is hallott�k a fegyverd�rren�st. Itt egyvalaki �lete a fontos, az �n�, Greg.

A f�rfi nagyot n�zett, hogy honnan tudhatja a n�, de Donovan b�lintott, l�tsz�lag egyre er�sebb� �s biztosabb� v�lt a terv�ben.

- Tudom, hogy tudja, �n�rt j�ttek. Ezt m�g a vak is l�tja. Most viszont menn�nk kell. Hozzon mag�val mindent, amire m�g sz�ks�ge lesz, �s nem akarja, hogy megsemmis�lj�n.

Lestrade fel�gyel� �rtetlen�l b�mult a n�re, azt�n amikor megl�tta, hogy teljesen komolyan besz�l, megragadta a telefonj�t, �s egy apr�, teny�rnyi f�zetk�t kotort el� a biztons�gi fi�kb�l. Az apr� t�rgyat zak�ja zseb�be cs�sztatta, �s vett egy nagy leveg�t, felk�sz�lve a menek�l�sre.

     Kil�ptek az iroda ajtaj�n. El�l Donovan ment. Odakint megvadult mindenki. Volt, aki s�rva telefon�lt, volt, aki az utat torlaszolta el, amin kereszt�l f�l lehet j�nni erre a szintre. Donovan �s Lestrade az asztallabirintusban hat�rozottan haladt el�re. A f�ld�n minden�tt pap�rok hevertek, a sz�kek felbor�tva fek�dtek oldalukon. Egy feh�r falsor m�g�tt �lltak, �ppen a lifthez mentek volna, de megtorpantak. K�r�l�tt�k mindenki megveszve rohang�lt �s kiab�lt. A zavar kell�s k�zep�n csak �k �lltak. A kis kijelz� azt jelezte, hogy a liftakna �ppen f�lfel� tart. Fogalmuk sem volt, hogy mi lesz, ha az alum�niumajt�k kiny�lnak, hogy mi v�r r�juk. Mindenesetre a fal m�g�tt biztons�gban voltak. P�rhuzamosan az �ket elrejt� feh�r fallal egy m�sik �llt, ahonnan h�rom kis iroda ajtaja ny�lt. A fel�gyel� tudta, ha valaki kisz�ll a liftb�l, lesz m�g annyi idej�k, hogy bemenjenek abba, ahonnan a v�szkij�rat ny�lik, amir�l csak � tudott id�ig. A kijelz� azt mutatta, hogy a kabin egyenesen az alattuk l�v� szinten van, m�r csak pillanatok v�lasztj�k el �ket att�l, hogy megl�ss�k, ki a t�mad�. Egy halk pityeg�s hangzott el. Egyszerre a zavar feloszlott, mindenkit elfogott a r�m�let. A kijelz�n l�tszott egy kis t�glalap, ami k�r�l kis f�nyek villantak ki, ami azt jelezte, meg�rkezett a lift. Az ajt�k sziszegve ny�ltak, �s szembes�ltek a felfoghatatlannal.