A nyomoz� l�legzete elakadt, kellett neki egy kis id�, hogy m�g jobban felspannolja mag�t. Mikor m�r minden sejtj�vel az �j, lehets�ges �gyre koncentr�lt, vett egy nagy leveg�t. Az im�nt hallottak �v�lt�ttek a hall�j�rataiban. Mindent megvizsg�lt az �rtelmez�s m�sik oldal�r�l, a telefon�l�, illetve a k�t halott szempontj�b�l.

     A h�rekre gondolt azt�n. Semmilyen sajt�term�k nem villant f�l az agy�ban, ami esetleg csak egy mondatnyira is, de kit�rt err�l a t�m�r�l, a Pireneusokr�l. Semmi.  S�hajtott egyet, azt�n Johnra pillantott, aki t�relmetlen�l v�rta a fejlem�nyeket.

- Mr. Walksford, hallgasson ide. �n kider�thetem, hogy mi t�rt�nt vel�k, de ehhez mindenk�ppen el kell mes�lnie mindent, amit tud.

Ekkor a fi� elkezdett morfond�rozni, hogy hogyan kezdhetn�, de Sherlock megel�zte �t.

- Szem�lyesen. J�jj�n Westminsterbe, a Baker Street 221B-be. �r�ln�k, ha mindent megbesz�lhetn�nk – felelte gyorsan, hiszen az agya m�r �gett a v�gyt�l, hogy �jra dolgozhasson, mint egy g�p -, ma d�lben?

- �hm, nos… rendben. Igyekszem, Mr. Holmes, �s k�sz�n�m.

Azzal letette. Sherlocknak m�r nem volt ideje v�laszolni, nem is biztos, hogy �rdekelni fogja-e az �gy, vagy, hogy fog-e tudni seg�teni egy�ltal�n. A doktor m�r izgatottan v�rta a h�reket. Kiegyenes�tette a h�t�t �s f�lpillantott a f�rfira, aki �ppen nagyon belemer�lhetett a gondolkod�sba.

- Sherlock.

Semmi v�lasz. Mintha nem is lenne ott John, a nyomoz� szempill�ja sem rebbent meg.

- Sherlock – ism�telte kicsit hangosabban �s t�relmetlen�l.

M�g mindig semmi. Azt�n John egy �ri�sit �v�lt�tt, tal�n m�g a k�t lak�ssal arr�bb lak�k is meghallott�k. Sherlock megh�k�lve l�pett h�tr�bb egyet. Megillet�dve pillantott Johnra, aki m�g f�jt egyet, �s v�gleg elsz�llt a pillanatnyi d�he.

- Nos?

- Egy fi�, Lance Walksford telefon�lt. A nagyb�tyja �s annak bar�tja gyilkoss�g �ldozatai voltak.

A doktor felvonta a szem�ld�k�t, azt�n megpr�b�lta elk�pzelni a szitu�ci�t.

- Ennyit tudunk? �s ez keltette fel az �rdekl�d�sedet?

- Azt hiszem, m�r ennyi is el�g volt. Az a sz�, hogy „Pireneusok”, mit mond neked?

- �hm, hegys�g… hideg, f�k…

- Nagyszer� – szak�totta f�lbe. -  Egy ilyen helyen val� hal�l m�r mag�ban is h�tborzongat�an izgalmasnak �g�rkezik.

- Nem azt mondtad, hogy meggyilkolt�k �ket?

- Sz�z sz�zal�k, hogy �gy t�rt�nt, John. Gondold v�gig! K�t turista, hegym�sz�… k�t bar�t elmegy a hegyekbe, azt�n egy h�nap ut�n megtal�lj�k a holttest�ket. Egy alaposan megtervezett gyilkoss�g ez, k�rem sz�pen.

John Watson m�g mindig �rtetlen�l hallgatta Sherlock furcsa monol�gj�t.

- Hjaj, h�t m�g mindig nem �rted? – A doktor megingatta a fej�t. Sherlock rosszall�an n�zett r�, azt�n s�hajtott egyet, majd folytatta. – Ahogy eml�tettem, k�t turista. Spanyolorsz�got �s Franciaorsz�got elv�laszt� hegyl�nc titokzatos �s rejt�lyes r�szein menetelnek. �m egy h�napig sehol sem tal�lj�k �ket. Mit gondol, John? Ha hegyet m�szni megy, mennyi id�re tervezi azt, �gy nagyj�b�l?

- K�t-h�rom h�t, maximum.

- Igen, nagyj�b�l. �m m�g egy h�napig ott vannak. Nem tal�lj�k. De v�ratlanul el�ker�lnek, vagy mi?

- Azt mondod, hogy valaki meg�lte �ket, egy h�napot v�r, azt�n l�that� helyre viszi a holttesteket, az egy h�napja m�r rothad�snak indult emberi maradv�nyokat, hogy megtal�lja a rend�rs�g?

- Val�sz�n�, igen – b�logatott egyet�rt�en -, de m�r egyvalamit biztosan tudunk a gyilkosr�l. Brut�lis.

Johnt ennek a sz�nak a hallat�n elfogta a borzong�s. Nem szerette azokat az �gyeket, amikr�l a blogj�ban �gy kellett �rnia a kateg�ria megnevez�s�n�l, hogy brut�lis. Ezt az egyet ut�lta. Na meg a hat�r�tl�p�st, csak a nyomoz�s miatt.

     Egy r�vid, mind�ssze �tperces cs�nd vette kezdet�t. Mind a ketten vissza�ltek a hely�kre, �s alaposan v�giggondolt�k a lehet�s�geiket. Sherlock m�r bejutott az „agy-palot�j�ba”, sikeresen f�lm�rve a helyzetet, �s m�r minden �rvet kiz�rt, hogy mi�rt ne l�togass�k meg a gy�ny�r� hegyvonulatot. A hangulatot m�r csak az fokozta, hogy az �gyf�l, Lance Walksford hamarosan �jdons�gokkal �ll�t be a 221/B-be.

Azt�n, megt�rve a csendet, Sherlock m�ly hangja zend�lt a kis szob�ban.

- John, azt hiszem, megy�nk a Pireneusokhoz.

vissza a m�sodik fejezethez

tov�bb a negyedik fejezethez