Sherlock eg�sz teste megfesz�lt. A m�sodperc t�rtr�sze alatt lesz�rte a kell� k�vetkeztet�seket. Egy�rtelm�, hogy ebbe a lak�sba senki sem l�phet be rajtuk k�v�l, hiszen a h�z el�tt rend�r�k �csorogtak. A h�ts�kij�ratn�l, ahol ki lehetett jutni a szemetes kont�nerekhez, szint�n k�t rend�r �llt, �s ha valami rendelleness�get �szleltek volna, biztosan sz�ltak volna Lestradenak. Ez a lehet�s�g kiz�rva. L�ssunk egy m�sikat. Ha mondjuk le�t�tt�k volna �ket, esetleg halottak lenn�nek, arr�l is biztosan tudom�sa lenne a t�bbieknek, akik figyelik j�val messzebbr�l a k�t ajt�t, illetve vannak, akik a tet�r�l figyelnek. Nincs olyasvalaki, aki elb�nik egy seregnyi rend�rrel. Vagyis a kintr�l val� bemenetel kiz�rva. M�r csak egy lehet�s�g maradt. Egy bels� emberr�l van sz�, aki a h�zban lakik, vagy bujdokol. � k�nnyed�n fel, vagy lej�hetett a lifttel a negyedikre. Tov�bb is sz�k�teni lehet a lehet�s�geket, hiszen m�g az is elk�pzelhet�, hogy ez a valaki ezen a szinten lakik, �gy mindenf�le felt�n�s n�lk�l j�rk�lhat �t az egyik lak�sb�l a m�sikba. Igen. Ezt kevesebb, mint egy m�sodperc alatt k�vetkeztette le a hatalmas elme. A marad�k egy m�sodpercben, miel�tt az ajt� teljesen kiny�lt volna, m�g volt ideje b�ven elemezni engem �s a fel�gyel�t.

•••

     �n a polc mellett �lltam, a legk�zelebb az ablakhoz mindh�rmunk k�z�l. H�trapillantott. A tekintete biztons�got �s nyugalmat sug�rozott. Mind a ketten tudtuk, hogy semmi vesz�ly nem fenyeget benn�nket. Az, aki megfenyegetett; m�g a leg�r�ltebb ember sem k�vetn� el azt a hib�t, hogy felj�n ebbe a lak�sba. De akkor ki lehet ez? Van egy olyan �rz�sem, hogy Sherlock tudja.

     Azt�n �tpillantott a fel�gyel�re. � meredten az ajt�t b�multa, de nem moccant meg. Egy pillanatra �gy �rezte, hogy vesz�lyben van, hiszen ujjai megfesz�ltek �s alig �szrevehet�en remegtek. Azt�n � is kiz�rta a vesz�lyt, abbamaradt az idegess�g, ink�bb m�r k�v�ncsiv� v�lt, ahogy mi is. Ekkor l�pett egyet el�re. Egy vonalban �llt a kis n�v�nnyel, aminek a f�ldj�b�l Sherlock lesz�rte, hogy valaki nemr�g itt j�rt. Onnan m�r l�thatta a behatol�t, viszont � nem l�thatta Greget.

�s akkor megt�rt�nt. Az ajt� kiny�lt, majd halkan visszacsuk�dott. M�g nem tudja, hogy itt vagyunk. Lestrade visszapillantott az ajt�b�l hozz�nk. B�lintva jelezt�k, hogy mehet a man�ver. Ekkor egy hat�rozott mozdulattal el�re ugrott a k�sz�bre. Odakintr�l, az el�szob�b�l egy sik�t�s t�rt ki. N� a birtokosa. Lestrade egy kis k�zifegyvert szegezett a n�re, aki m�g mindig hangosan zih�lt. M�r annyira k�v�ncsi voltam, hogy el�rel�ptem. Ez b�ztatta Sherlockot is, �gy egyszerre az ajt� el�tt termett�nk. Egy alacsony, harmincas �vei elej�n j�r�, feh�r n� �llt a bej�rat el�tt. Imm�ron felfogta, es�lye sincs menek�lni. Csak ekkor jutott eszembe, hogy m�r j�csk�n hat-h�t perce vagyunk idef�nt, de m�g mindig nem n�zt�k meg az ablakra r�gz�tett pap�r m�sik oldal�t, amit innen lehet l�tni, hiszen erre is �rtak valamit. De az, hogy v�gre v�laszokat kaphatok a k�rd�seimre, megnyugtatott. K�t legyet egy csap�sra. Hamarosan megtudom, hogy val�j�ban ki� volt ez a lak�s, mi�rt volt olyan fontos takar�tani �s hogy egy�ltal�n ki ez a n�. S�t, ezut�n azt a sz�veget is el fogjuk olvasni. Id�vel.

•••

A nappali egy elszepar�lt r�sz volt a lak�s t�bbi r�sz�t�l. A folyos� v�g�n egy kis fabolt�v k�pezte a bej�ratot. Kellemes kis helyis�g. K�t ablaka volt mind�ssze, de a keleti fekv�s miatt t�k�letesen elegend� f�ny jutott be. A k�ls� sarokban egy �l�garnit�ra hevert. L�tsz�lag t�bbt�z �vvel ezel�tti divatb�l sz�rmazott. A falat polcok sorai �s felakasztott vir�gok �kes�tett�k. Oldalt volt egy sz�les �s plafonig �r� k�nyvespolc, tele sz�pirodalmi k�tetekkel. Oldalt n�h�ny �p�t�szet �s restaur�l�s t�m�j� k�nyvet pillantottam meg. De volt p�r szak�csk�nyv, k�t-h�rom mesek�nyv �s j� n�h�ny krimi is. Sokoldal� n� volt. Im�dott olvasni. �rdekelte a restaur�l�s. Akkor ez�rt lehettek abban a kis szob�ban azok a hatalmas �rt�k� szobrok…

     Le�lt�nk az �l�garnit�r�ra, a harmincas n� m�r kev�sb� t�nt f�l�nknek. A fel�gyel� �lt hozz� legk�zelebb, mellette Sherlock �lt, �n pedig �mellette. K�sz kihallgat� bizotts�g. Frizur�ja egyszer� volt. Hull�mos, vil�gosbarna, �lettel teli f�rtjei meghazudtolt�k val�di kor�t. Arca finom, n�ies von�sai k�l�nlegess� tett�k �t. Szeme �l�nk k�kben ragyogott. �lt�zete visszafogott volt. Mintha t�nyleg takar�tani j�tt volna ide. Egy tunik�t �s egy pamutnadr�got viselt. L�bait keresztbe fonta, �s magabiztosan h�trad�lt elk�nyelmesedve. Biztosan j�l ismerte m�r ezt a lak�st. Otthon �rezte mag�t, k�ts�gtelen�l.

Az els� k�rd�st a fel�gyel� tette fel.

- Ki maga �s mi�rt van itt?

A n� egy ideig habozott, hogyan is kezdhetn�.

- Ez a lak�s nagyon fontos nekem. Semmik�ppen sem hagyn�m, hogy megrohadjon.

- Sajn�lom, de nem ezt k�rdeztem, v�laszoljon! Ki maga �s mi�rt van itt? – Ism�telte felemelt hanggal.

- Julia a nevem. Ez a lak�s pedig a nagyany�m� volt.

- Az id�s n�nek, aki itt lakott t�z �ve m�g, kider�tett�k, hogy nincs �s nem is volt semmilyen hozz�tartoz�ja. Mag�r�l mi�rt nem tudtunk?

- Mert nem a v�rszerinti nagyany�m. Igaz�b�l sohasem ismertem. Sohasem besz�lgett�nk.

- Akkor mi�rt vigy�z ennyire erre a lak�sra?

- Mert fontos nekem �s k�sz.

- Ne sz�rakozzon, nem hiszem, hogy be akar menni a rend�rs�gre. Vagy igen?

- Hagyjon b�k�n! Semmi k�ze sincs Anne n�nihez, se hozz�m, se ehhez a lak�shoz. Be sem j�hetnek ide, ez mag�nter�let, egy mag�nlak�s! – T�rt kis d�h�sen a n�.

- T�ved – sz�lalt meg el�sz�r Sherlock. – A n� t�z �ve halott. Senki� sem ez a lak�s. M�r �vek �ta ki akarj�k belezni, de valami�rt sohasem ker�lt r� sor. Van valami befoly�sa. �s nem engedi, hogy ezek a t�rgyak megsemmis�ljenek. De maga m�gis itt van, hetente takar�t �s vir�got locsol. Nem igaz�n �rtem a felfog�sm�dj�t.

A n� egy pillanatra elk�pedt, azt�n �jra visszat�rt a m�r megszokott arckifejez�se.

- Ugye tudja, hogy maga az els�sz�m� gyan�s�tott egy �gyben?

- Tess�k?

- �letvesz�lyesen megfenyegette Molly Hoopert.

- Hogy mondja?

- Jaj, ne tettesse mag�t – f�rmedtem r� -, nem tudja �gysem levakarni mag�r�l!

�gy t�nt, hogy Julia v�gk�pp nem �rt semmit. Valami�rt t�nyleg �gy t�nt, hogy nem tudja, mir�l van sz�, b�r lehet, hogy csak kiv�l� sz�n�szn�.

Ekkor �rkezett el az az id�, hogy v�gre megn�zz�k azt a bizonyos sz�veget. Fel�lltunk az �l�garnit�r�r�l, �s elindultunk s�rga szoba fel�. Sz�rnyen izgatott voltam.

el�z� r�sz>>

k�vetkez� r�sz>>