A dolgok Reichenbach után gyökerestül megváltoztak. John Watson két évig legjobb barátja, Sherlock Holmes elvesztésének tudatában élt. Aztán egy bizonyos estén, mikor egy egyszerű, londoni étteremben ült, várakozva barátnőjére, Mary Morstanra, aki valójában az asszisztense, egy idegesítő pincér zaklatta. Mikor megérkezett a nő, és leült, zavartnak látszott. John hablatyolni kezdett mindenféléről, aztán, amikor megkérte volna a kezét… az idegesítő pincér arca felderült. Szemei a kék jeges árnyalatában tündöklöttek. Haja sötét. Göndör tincsei a homlokába hulltak. Finoman ívelt ajka fölé egy fekete bajusz volt rajzolva. A doktor azt sem tudja, mit higgyen, vagy mit gondoljon abban a pillanatban.

     Később, próbált megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy Sherlock él, de a tudat, hogy rajta kívül csak Mrs. Hudson nem tudott erről az egészről, és hogy Sherlock ezen felül még gúnyolódik is rajta, felbosszantotta. A további napok már egyszerűbbnek bizonyultak. Megszabadult a bajuszától, hiszen már többen is mondták, hogy megöregíti őt, ráadásul nem is áll jól neki. Újra önmaga lett.

     Ismét eltelik egy kis idő, a doktor és Mary összeházasodnak. Sherlock beszéde megindító, vicces, szeretetteljes, furcsa és olyan Sherlockos egyben. Azon a napon annyi minden történik egyszerre… Aztán az estét más nem is koronázhatja meg, mint hogy az ifjú pár megtudja, hamarosan megszületik szerelmük gyümölcse, a közös kisbabájuk. Watsonék immáron egy külön kis család, amibe Sherlock nem tartozik bele. Egy fontos ügy érdekében kénytelen lesz egy lepukkadt drogtelepen meghúznia magát a nyomozónak. Sikerül beépülnie, még a „Shezza” nevet is megkapja Bill Wiggins jóvoltából, aki később a segítője lesz. Bár annak, hogy egy hónapig itt tartózkodik, rajta kívül senki sem örül. Ki is örülne annak, hogy Sherlock újra droghoz nyúlt? Bár ennek az egésznek mégis lehetett volna valamiféle haszna, hogy egy bizonyos személy szemében a drog Sherlock gyengéjévé váljon, de mind hiába. Ahhoz hogy a már régóta kitervelt tervét végrehajtsa, szüksége volt egy kis befolyásra, amit sikeresen meg is kapott Janine személyében.

A látszat, hogy ők együtt vannak, szinte tökéletesnek tűnt. De mikor feltűnik a legundorítóbb, legmocskosabb, legalávalóbb csúszómászó, Charles Augustus Magnussen, a terv egyre a végéhez közeledik. John társaságában elindulnak a „cápa” irodájába, ami a terv kitűzött célja volt.

Az iroda szuperbiztonságos volt, bár ennek ellenére Sherlock mégis megtalálta a törést, az emberi gyengeség tökéletes példáját, Janine eljegyzését, aki Magnussen személyi asszisztense. Így, hogy a nő beengedte őket, Sherlock leghatalmasabb vágyát váltotta valóra, de nem azt, amit ő hitt; ellenkezőképpen, a hírhedt nyomozó beléphet abba az irodába, ami újdonsült ellenségéé. 

Mikor kiszállnak a liftből, nem az történik, amire Sherlock számított. Janine nem ujjongott az ajtóban, nem is ugrált, sőt, nem is kiabált. A földön feküdt eszméletlenül. Sherlockot ez egyáltalán nem izgatta, hiszen sohasem érzett semmit a nő iránt. Viszont a parfüm, ami a levegőben terjengett, rávezette a feltételezett igazságra. Fölsietett az emeletre, meglátta a földön térdelő és rimánkodó Magnussent, előtte pedig egy alacsony, feketébe öltözött női alakot. Szinte teljesen biztos volt, hogy Lady Smallwood az, de amikor megfordult, a fájdalom és az ostobasága egyszerre ordított a fülében, mint egy hangtompított fegyverből származó golyó elsüvítése egyenesen a mellébe. Mary Watson kegyelmet nem ismerve, habozás nélkül megsebesítette Sherlockot.

Tudta, hogy nincs más választása, mint minden erejével az elmepalotájába lépnie. Csak ott találhat menekvést. Mikor belépett a vakító fehérségbe, Molly Hooper arcát látta maga előtt. Beszélt hozzá. Fel kell mérnie a lehetőségeit. Egy vagy két lyuk? Anderson is csatlakozott. Még mindig nem látta a lényeget. Bátyjának kellett rávezetnie az igazságra. Lelki erejével megfordult, otthagyva a szükségtelen testet, és meglátta, mögötte egy tükör van a falra felakasztva. Vagyis, csak egy lyuk van a testén, a golyó nem hatolt át rajta, különben hallotta volna a tükör összetörését. Ekkor látta saját magát, ahogy a boncteremben fekszik. Fölötte Molly Hooper és saját maga áll.

Ezek fejében hátra kell esnie, hogy megakadályozza a súlyos vérveszteség kialakulását. Így a golyó nem mozdulhat el benne. A következő lépés, hogy megakadályozza a sokk kialakulását. Meg kellett találnia valamit, hogy ne haljon meg, hogy minél tovább kitartson. Bár nem jutott el az agyáig, de hallotta a telefonon való pityegést, hogy Mary hívja a mentőket… Ahogy esetlenül menekült a halál elől, végül belépett egy folyosóra, ahol meglátta azt az egyvalamit, ami képes volt kikergetni őt a sokkos állapotból: Redbeardet.

A kutya volt a mindene kiskorában, de el kellett őt altatni, amin évek múltán sem tudott túllépni. Ahogy átlépett a sokkos állapotán is, még egy dolgot kellett leküzdenie, a fájdalmat. Ez volt a legnehezebb. Egyszerre egy speciális, szögletes lyukban találta magát, ahonnan addig nem juthat ki, ameddig nem győzi le a fájdalmat. Itt a falnak láncolva bukkant rá legsötétebb emlékeit felidéző szörnyű alakra, a Pókra. Moriartynak köszönhetően végignézte, ahogy rátalálnak a mentősök, és beviszik a kórházba. Ismét látja önmagát, ahogy fekszik a kórházban, ami azt jelenti, hogy nagyon közel áll a halálhoz.

A szíve megállt, szinte biztos volt, hogy már halott, de amikor Moriarty megemlítette Johnt, hogy szenvedni fog, illetve, hogy veszélyben lesz, újra meglátta a reményt, hogy éljen. Erőlködött, ahogy csak tudott. Felpattant a szeme és újra a talpán állt. Szíve újra verni kezdett, lassú, de biztos vonalak jelentek meg az EKG monitorán. Ekkor élettel telve meglökte a félelem és a fájdalom legsötétebb gödrének jelképes ajtaját és otthagyta leghatalmasabb ellenségét.

Ekkor egy erős, fény bántotta a szemét. Nehéz szemhéjait felnyitotta, és bár homályos volt minden, ami körülötte forgott, de azt bizton állította, életben maradt.

    Csak sokkal később ébredt föl. Nem minden volt tiszta, csak egyvalami: Mary Watson meg akarta ölni őt. Ki is lehet valójában ez a nő? Mikor elég energiát gyűjt, kihúzza a testéből az oda nem illő csöveket, felkel az ágyon, felöltözik és megszökik.

A Leinster Gardenst találta a legideálisabb helynek, hogy közölje Johnnal, egy hazug nőt vett el feleségül. Be is csalja Maryt, aki bedől a trükknek. Végig azt hiszi, hogy csak Sherlock hallja, amit mond a folyosó túloldalán ülve. De váratlan módon megjelenik mögötte, így már csak az a lehetőség áll fenn, hogy egy bábut ültetett oda. Sherlock előzőleges kutatása után felfedi, hogy Mary Morstan igazából halva született 1972-ben. A holttest a Chriswick temetőben nyugszik. Ez a nő felvette ennek a kisbabának a személyazonosságát. Azt is elmondja, hogy tudja, miért akarta megölni Magnussent. A férfi ismerte Mary titkait, és mielőtt megzsarolta volna, véget akart vetni az életének. De ekkor lépett be a képbe Sherlock, akit szándékosan sebesítette „csak” meg. Ha igazán akarta volna, megölte volna.

     A fordulat akkor vette kezdetét, amikor villany gyúlt a sötét folyosón, aminek a túlsó végén a lelkileg meggyötört, összezuhant John ült. Szemében harag tűnt fel, úgy érezte, az egész élete Maryvel egy nagy hazugság volt. Rögtön a Baker Streetre mentek, hogy mindent tisztázhassanak. Mary valójában egy bérgyilkos volt, egy hírközvetítő. A múltja, a valódi monogramja, az A.G.R.A, és egész élete egy pendrive-on található, amit ő adott át Johnnak.

Karácsony apján semmi sem volt olyan, amilyennek látszott. Bár a doktor megbocsátott feleségének, semmi esély sem volt arra, hogy ő találja ki a baba nevét… Sherlock terve rendszerint történik: a szüleit, Mycroftot és Maryt is kiüti. Elveszi a bátyjától a laptopját, amin az államtitkok találhatók. Johnnal egyenesen Magnussen hatalmas birtokára repülnek, Appledore-ra.

Az épület alatt tárol minden olyan aktát, ami azoknak az embereknek a nyomáspontját birtokolja, akikkel valaha találkozott – feltételezi Sherlock, hiszen máshol nem lehetnek. Átnyújtja Magnussennek a laptopot, annak fejében, hogy megmutassa neki a páncéltermet, ahol az aktákat tárolja. Magnussen elvezeti őket egy ajtóhoz, amit kitárva Sherlock és John faltól falig húzódó fehérséggel találkozik. Középen egy szék, ahol helyet foglal a férfi, és bemutatja azt a valódi alagsort, titkosított pincét, ahol a nyomáspontok vannak. Az elmepalotájában.

Ennél a pontnál Sherlockban minden összeomlik. El sem hitte volna, hogy minden az ő fejében van. Csak el kell képzelnie, hogy ne felejtse el. Ilyen egyszerű.

     Hamarosan érkeznek a kommandósok és Mycroft, aki bizonyára észrevette, hogy az államtitkokat hatalmas veszély fenyegeti. A kis teraszon megjelenik a három alak. Legelöl Magnussen, mögötte Sherlock és John. Hirtelen eldördül egy lövés, a „cápa” a földön, Mary és még sok más befolyásos ember biztonságban van. Az elmepalota összeomlott.

Mycroft csak ekkor látja, mit is tett valójába öccse. Megölt egy embert. Mikor a helikopter erős fényében meglátta a saját magát megadó Sherlockot, csak is az ártatlan kisfiút látta benne.

Ismeretlen mennyiségű idő telik el. A helikopter mellett nehéz percek telnek el. Sherlock búcsúzik mindenkitől. Marytől és Johntól.

A Keleti Szél egy különleges erő, amiről Mycroft mesélt mindig Sherlocknak, amikor kicsik voltak. Ez az erő elsöpri a Földről az érdemteleneket. A kicsi Sherlock mindig ezzel volt fenyegetve. Akkor sohasem szerette a bátyját. Rossz testvérnek bizonyult. A Keleti Szélnek hamarosan dolga akad…

Minden úgy történik, ahogy el lett tervezve Mycroft Holmes által. Öccse felszáll a helikopterre, ami új küldetése helyszínére röpíti.

Egész Anglia megrendül, amikor minden televízió, kivetítő, az összes elektronikus készüléken egy furcsa dolog jelenik meg. Még a miniszterelnök, a vezető politikai személyek sem értik, hogyan történhetett ez: Jim Moriarty újra viccet űzött az egész országból.

Amint Mycroft közli a nagy tényt Sherlockkal, az égen megjelenik egy helikopter, ami sietve landol odalent. Belőle egy feldúlt nyomozó ugrik ki, akiben kérdések tömkelege halmozódott fel. Bár most még ennél is fontosabb akadály merült fel, ami miatt Sherlock Holmesra van szüksége egész Angliának.

következő rész>>