Az �ra a nappaliban felf�ggesztve �ppen h�romnegyed tizenkett�t mutatott. A nyomoz� �s a doktor a fotelj�kben �lve v�rt�k a klienst. M�r a kis fasz�k is oda volt k�sz�tve. Az asztalk�n egy feh�r te�skanna, egy t�lka cukor �s tej, illetve h�rom cs�sze volt kik�sz�tve.

     N�h�ny perccel k�s�bb Mrs. Hudson jelent meg az ajt�ban, �s kedvesen mosolygott. Ben�zett a nappaliba, �s csendesen sz�lalt meg.

- Nem szeretn�k zavarni, de egy bizonyos Lance Walksford v�rakozik odalenn. Beengedhetem, ugye?

- Hogyne, Mrs. Hudson. M�r r� v�runk �r�k �ta. – Sherlock azzal legyintett, �s megemelte a kann�t. Az id�s n� megfordult, �s behajtotta az ajt�t, majd a l�pcs�n val� l�ptei hallatszottak.

Eg�szen egy perc m�lva csikorogva nyit�dott ki a bej�rati ajt�. Lance Walksford egy fiatal f�rfi, sz�k�sbarna frizur�ja kihangs�lyozta arca f�rfias von�sait, szemei z�ldben szikr�ztak. Sz�gletes �ll�t borosta lepte el. Szell�s inget �s s�t�t farmert viselt, v�ll�n egy b�r v�llt�ska l�gott. Meggy�t�rtnek l�tszott, nyaka halv�ny b�r�n �tsejlett k�kes �rfala. Sz�ja sz�l�n egy apr�cska, alig �szrevehet� feh�r folt l�tszott, amit Sherlock nagyszer� szeme m�r �t m�terr�l t�k�letesen kisz�rt. Fogkr�m. Sietett. Egy r�vid pillant�st vetett a f�rfi kezeire is. Gy�r�sujj�n egy arany karika csillogott. K�rmei �vesen reszelve. Mikor megl�tta, hogy ujjai val�j�ban s�rg�san elsz�nez�dtek, hamar r�j�tt, hogy Mr. Walksford bizony nem b�rja letenni a cigarett�t. Inge ujja vissza volt hajtva, ahol megpillantott egy kis hamuport, ami frissnek l�tszott, maximum f�l �r�ja sz�vta el az utols� cigit. Ez az �r nem �ppen egy figyelmes ember. M�g a cip�j�r�l se r�zta le az odasz�r�dott hamut.

     A nyomoz� tekintete �jra f�lugrott, egyenesen a laz�n megk�t�tt s�lra. A f�rfi nyak�n egy hatalmas harap�snyom �ktelenkedett. A d�l�ssz�gb�l m�g azt is ki lehetett venni, hogy az illet� a jobb oldalon helyezkedett el, lehets�ges, hogy az alany alacsonyabb, mint Walksford, aki egy�bk�nt majdhogynem egy magas Sherlockkal. A seb frissnek l�tszott, t�ls�gosan is. Tegnap este volt?! Ha tudta volna, hogy ott van, bizony�ra eltakarn�, hiszen ez b�rmilyen f�rfinak, vagy n�nek is kellemetlen, hacsak nem direkt hagyta, hogy mindenki l�thassa. Bizony, ez elgondolkodtat�. A ruha viszont mindent el�rul a visel�j�r�l, ahogy ez most is megt�rt�nt. A fiatalember egy, a t�sk�val megegyez� sz�n�, divatos kab�tot viselt, ami nagyj�b�l a sz�ve magass�g�ig volt leh�zva. Alatta kil�tszott a k�k kock�s ing, ami szint�n egy divatos, dr�ga darab. R�ad�sul Sherlock pontosan tudta, hogy melyik boltb�l sz�rmazik. Az utols�, legfels� gomb nem volt begombolva, nem v�letlen�l. Pedig az id�j�r�s igencsak szesz�lyesnek �g�rkezik. Ak�rhogy is, de tudta, hogy Lance Walksford direkt „gombolkozott ki”, a harap�snyom is direkt nincs eltakarva, nem is besz�lve a direkt leh�zott sliccr�l, meg a laz�n megh�zott �vr�l.

A f�rfi egy l�p�st tett el�re, leh�zta a dzseki zipz�rj�t, �s gyorsan kib�jt bel�le. Ekkor vette �szre John is a borzaszt�an felt�n� nyomot, ami m�r csakis egy dologra utal. Az ing egy r�sze be volt t�rve a nadr�gba, m�g egy p�r centivel od�bb kivillant a h�feh�r als�nem� sz�ra, meg annak a m�rk�s embl�m�ja is. Sherlock sz�m�ra m�r csak az nem volt vil�gos, hogy ez a f�rfi, annak ellen�re, hogy egy h�mnem� ember a p�rja, mi�rt j�tszadozott tegnap este… Aki �sszeomlott lelkileg, hogy a nagyb�tyja halott, nem val�sz�n�, hogy m�g aznap este kir�g a h�mb�l. Furcsa egy ember, az biztos.

     M�g csak f�l perce, hogy meg�rkezett, m�r rengeteg fontos dolgot lesz�rtek r�la, pedig m�g meg se sz�lalt Mr. Walksford. John megigaz�totta a nadr�gj�t a combj�n�l, azt�n �llt fel, �dv�zl�sk�ppen. N�h�ny pillanattal k�s�bb Sherlock is k�vette a doktor p�ld�j�t.

- �dv�zl�m, Mr. Walksford – l�pett el�re �s ny�jtotta a kez�t Sherlock -, bizony�ra m�r tudja, hogy John kicsoda.

- �rvendek Mr. Holmes, �s Dr. Watson – b�lintott John fel�.

- �n is. K�rem, �lj�n le.

Miut�n mindannyian le�ltek, el�sz�r Sherlock agya kezdett el kattogni, szinte m�r hallhat�an. Igen, igazam volt, mint mindig. Mosolygott b�szk�n. �, Lance, Lance, Lance. A hangja t�l sokat el�rul. A torka bizony�ra egy kezdetleges torokgyullad�st szenved el, ez�rt ilyen f�tyolos a hangja. B�r eredetileg �l�nk, felh�v� �s magas.

- Mes�ljen egy kicsit a nagyb�tyj�r�l! Mi volt a foglalkoz�sa?

- Tudja, Tony b�csi mindig is dolgos �s szorgalmas ember volt. Kilenc �ve m�r, hogy otthagyta az egyetem katedr�j�t �s felcsapott hegym�sz�nak a nyugd�j�b�l.

- Mit tan�tott? – K�rdezett most a doktor.

- Angol, - vil�g illetve m�v�szett�rt�nelmet. Gy�ny�r�en besz�lte az angolt, foly�konyan tudta a franci�t, a spanyolt, a g�r�g�t, az olaszt, az oroszt �s a latint. Ezen k�v�l az ut�bbi id�kben m�g a k�naival is megpr�b�lkozott. K�t h�napja m�r, hogy letette az alapfokot bel�le.

Sherlock elismer�en b�lintott, azt�n tov�bbugrott a gondolataiban. Ez az ember rendk�v�l tanult �s okos volt, r�ad�sul kilenc�vnyi tapasztalat volt m�g�tte. K�r �rte. �rt�kes ember volt.

- �s a bar�tja? – Ugrott �t egy m�sik t�m�ra John.

- �t nem igaz�n ismerem, de annyit bizton �ll�thatok r�la, hogy kitart� �s j� bar�t volt. F�l �vvel azut�n, hogy elkezdett komolyabban edzeni, megismerte Petert, akivel az egyik harcm�v�szetet oktat� �r�n tal�lkoztak.

- Harcm�v�szet? – Lep�d�tt meg Sherlock.

- Igen. J�l hallotta. Tony b�csi j�g�zni, v�vni �s sojutsuzni. De j�rt edz�terembe is, hogy meger�s�tse a l�b�t, meg �gy az eg�sz test�t.

Sherlock b�lintott, �s egy hirtelen mozdulattal f�lpattant a hely�r�l, �s az �r�asztalhoz l�pett. Teljes cs�nd. Mikor azt�n megtal�lta, amit keresett, egy pap�r fecnit meg egy tollat, valamit r�firkantott.

- Sherlock, mit csin�lsz?

Azzal a f�rfi vissza�lt a hely�re �s kiny�jtotta a karj�t kez�ben a pap�rral, hogy a doktor megl�ssa, mit �rt le. Sherlock nevetni kezdett, �s miut�n l�tta, hogy John is elolvasta, letette a fotel kart�ml�j�ra, majd hozz�tette:

- Egyszer�en fantasztikus. R� kell keresnem a neten.

A cetlin mind�ssze egy sz� �llt: sojutsu.