Utóirat
2014.03.02. 18:46
Egy bejegyzés még, mielőtt egy újabb ügy venné kezdetét. Aztán újra felpezsdül az életük, hiszen újra azt csinálhatják, amit mindig is imádtak: nyomozni.
November 20. szombat, 3.24 PM
Szerző: John H. Watson
Bejegyzés címe: A két férfi esete - visszaemlékezés
Nem is tudom, mit kéne írnom. Ez az ügy meglehetősen bonyolult volt. Alaposan kitervelt. Sherlock nem vett észre egy, s mást, csak utóbb, amikor már késő volt. Ha kivallathatta volna Kyle Crostot, a gyilkost - aki saját magát is beleszámítva négy embert ölt meg -, akkor minden más volna. Teljesen feleslegesen voltunk Cambridge-ben, ráadásul még az életünket is kockára tettük.
Nagy kaland volt az a nap. Greg mesélte, hogy nagyon furcsa Sally nélkül minden. Vásárnaponként kilátogat a temetőbe. Nagyon sajnálom, jó ember volt.
A Crost családból két tag maradt meg, az anya és egyetlen lánya. Na, nekik is borzalmasan telhetnek a mindennapjaik, főleg, hogy Josephine Crost a férjével élt. Nem nevezném a történteket sorozatgyilkosságnak, inkább egy négyáldozatos merényletnek. Sherlock azóta is panaszkodik, hogy soha nem lesz még egy ilyen csavart, bonyolult és igazán izgalmas esete. Ki tudja? Talán majd holnap. Most viszont zárom soraimat, dolgoznom kell.
További kellemes hétvégét mindenkinek! Holnap jelentkeztem.
A doktor ekkor befejezte a gépelést, a "Publikál" ikonra kattintott, aztán lecsukta a laptopot. Sóhajtott egyet, aztán felállt.
- Jó reggelt - szólalt meg egy hang a háta mögött, ami szinte halálra ijesztette.
- Sherlock! Az Istenért is, ne ijesztgessen!
- Én csak köszöntem... Nem is értem.
A beszélgetést egy kopogtatás szakította meg. Az ajtó kinyílt, belépett egy ziháló férfi, Greg Lestrade felügyelő.
- Holmes, Watson! Jöjjenek, el sem hiszik, milyen ügyet találtam maguknak!
A két megilletődött férfi egymásra nézett, John pedig nevetni kezdett.
- Gyorsan öltözzön, Sherlock! Az eset nem vár ránk!
A detektív berohant a szobájába, majd egy fél perc múlva visszatért a nappaliba. Egy sötét nadrágot vett fel. A kabátjáért nyúlt.
- Mehetünk.
- Biztos? - Nevetett a felügyelő, aztán beletúrt ősz tincsei közé.
- Biztos.
Azzal a három férfi mosollyal az arcán távozott. Az ajtó becsukódott, a lakás elcsendesült. Hallani lehetett, ahogy egy autó elhúz. A Baker Street-be pedig hamarosan újra visszatér az izgalom.
VÉGE.
A szerző személyes véleménye: Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült befejeznem ezt a bonyolult, több szálon futó cselekményt, hogy végül minden megoldódott. Mint minden gyilkosság, ez is követelt áldozatokat. Egy élmény volt írni! Köszönöm, hogy elolvastátok! :')
|