Mikor Juliet, Christy és Alice megbeszélték gondjaikat ebéd közben, azért egyszer-egyszer nevettek is. Utána indultak volna hazafelé, amikor...

- Sziasztok. -szólt egy nő a 3 lányhoz.

Ekkor a 3 lány összenevetett és mindhárman erre gondoltak:

*Úúristen, ez Maya Windstone, a híres újságíró New Yorkból*

- Heló, én Alice Vean vagyok, és ők itt a barátnőim, Christy Grey... -eközben Christyre mutatott, aki úgyszintén köszönt. És ő pedig Juliet Cavane.

- Üdv. - mosolygott Juliet.

- Akkor mondom, miért is vagyok itt. Amikor felfigyeltem erre a különös kis esetre, hogy egy lányt kirúgattatok, nagyon megtetszet, mert megérdemelte, ahogy olvastam..az igazgatónővel már beszéltem arról, hogy miért is vagyok itt pontosan.

- És miért is van itt pontosan? -kérdezte Christy.

- Mert mindhármótok számára egy újságírói szakmát ajánlanék. A jegyeitek alapján ítélve...nem akadály. Na mit szóltok?

- Ööh...és a szüleink...egyáltalán hol és mikor? -aggodalmaskodott Alice.

- Akkor kezdem. Három tagot keresek a világkörüli utamra, hol megfigyelhetjük biológiailag, földrajzilag, idegennyelvileg és persze újságírói szak,ából is a Földünket. Ezzel az úttal az egész 8.-os tananyagot végigvehetitek, csak kicsit érdekesebben...ugye így van? -mosolyodott el kissé bátortalanul.

- Bizony. -felelt Juliet.

- Na...és akkor nektek hogy tetszik az ötlet?

- Szerintem jó... - szólt Alice.

- Nekem is tetszik...de szerintem Christynek is...

- Igen, valóban érdekesen hangzik.

- Szuper. Beszélek a szüleitekkel.

 

...később...

 

A lányok nagyon örültek a lehetőségnek. Mr és Mrs Greynek tetszett az ötlet, ahogy a Cavane szülőknek is. Ám az egyetlen elégedetlen, az Bridgit volt. Csak ő neki nem tetszett. Nem akarta elengedni lányát. Hisz akkor egyedül maradna a lakásban egész évben. Egy évig egyedül...az azért tényleg sok.

Örült neki, hogy a lánya örül a lehetőségnek, de nem akarta elengedni az élete értelmét. Félt. Egy szülő rettegése, ha a gyermekét nem láthatja.

 

...otthon, Alicéknél...

 

- Kislányom! Százszor megmondtam, hogy nem nem nem és kész. Nem mehetsz el. Nem akarom!

- De...de anya. Ez az álmom. Újságíró szerettem volna lenni világéletemben. Szeretném a Földet is körbejárni, tanulni, tapasztalni, felnőtté válni.

- Nem akarlak elengedni. Túlásgosan sok idő...

- És amikor azért panaszkodsz, mikor kikészítelek?

- Az más...akkor csak szimplán veszekszünk. Most viszont egy fontos döntésről van szó.

- Anya! Nagyon szeretném!

- Látom, neked ez nagyon fontos...most mit mondjak...hadd gondolkozzak kérlek rajta.

- Igen? Igen? Ez...ez...oké. De jó alaposan gondold át!

- Jó jó. Alaposan átgondolom. Csak neked szeretnék jót, hidd el kicsim.

- Tudom anya, tudom. -s egy szeretetteljes öleléssel megpecséltelték az anya-lánya köteléket.

Másnap reggel Alice anyját faggatta végig, hogy döntött-e már.

- Lécci...lécci mondd el a döntésed!

- Jó. Elmondom.

Vajon elengedi-e a félős szülő gyermekét, vagy sem? Hamarosan kiderül.