Másnap reggel Juan csak vigyorgott Bridgit arcába.

Bridgit: Mond, Juan...te szeretsz engem?

Juan: Igen...tudod...amióta megláttalak, azóta beléd vagyok esve. Csak most fogott ki rajtam a szenvedély...

Bridgit: Ó Juan...:)

Juan: Megismételhetnénk azért az estét...-közben gombolta be ingjét.

Bridgit: Talán...

Juan: Nem tetszett?

Bridgit: Dehogy nem! Csak...Alice?

Juan: Meg fogja érteni, ne aggódj, elég nagy már...

Bridgit lehúzta magáról a takarót, és odamászott az ágy másik oldalára, ahol Juan öltözött.

Bridgit: Várj...-s mosolygott kacéran. Kikapcsolta Juan ingjét, és a nyakkendőjét is levette.

Miért nem...

Juan: Úgy szeretném, de dolgoznom kell menni...

Bridgit: De...jó...-keseredett el.

Azzal mind ak etten felöltöztek, Juan pedig sietett a munkába. Nem kellet Buenos Airesig mennie, két munkahelye is van: ott és New Yorkban is. Ebbe a new yorki kórházba ment.

Bridgit: Hm...és hol van a kisasszony...

Mint valami varázslat, Alice belépett az ajtón. Halkan jött be az elpszobába, de a konyhában meglátta édesanyját.

Alice: Szia anya...

Bridgit: Hm...hol voltál? Miért nem jöttél haza?

Alice: Rich...és...vagyis...meghívott...hozzájuk...

Bridgit: És?

Alice: Hát...

Bridgit: Mond csak...

Alice: Nem vagyok már sz.....űűű.....z...-s lesütötte fejét.

Bridgit: Komolyan?

Alice: Aha...

Bridgit: Jaj, nem vagyok valami idegen...örülj már. :)

Alice: Biztos?

Bridgit: Igeen. Jaj Alice...felnőtt lettél...15 évesen. :)

Alice: Igen...

A kicsit (eléggé) kínos beszélgetés után Alice beszaladt a fürdőbe lezuhanyozni. Amikor kijött, anyja csak nyaggatta tovább.

Bridgit: De ugye jó volt?

Alice: Anyaaaaa!

Bridgit: Jólvan, bocsi.

Ezután megreggeliztek. Alice nagyon kínosan érezte magát.

De ekkor valaki jött. Juan volt az.

Juan: Te bombázó! Itt hagytam a nyakkendőmet...

Ám erre a válaszra nem Bridgit jött ki a szobából, hanem lánya, Alice.

Alice: ???