Alice a finom reggeli után boldogan vette le pizsamáját, és öltözött fel. Nem gondolta volna, hogy ki fog jönni késődélután hozzájuk, és milyen hírrel...

Christy úgy döntött, meglátogatja beteg barátnőjét, és visz egy kis apróságot.

- Ugyan már, Christy. mem kelllett volna - utasította el az ajándékot, amit barátnője átadott neki.

- De! Neked, pont neked hoztam, a tiéd, és fogadd el!

- Na jó - adta be végül a derekát, és most már ő tartotta a kezében a dobozkát.

Lassan bontotta fel a papírt. Mikor egy hosszúkás, téglaalakú fadoboz és egy adag csomagolópapír volt az ölében, bátran pöccintette fel a fém kapcsot, azzal kinyitva a dobozt. Ezután felhajtotta a tetejét. A kis mélyedésben, a doboz aljában 20 különböző szín díszelgett a kis, kör alakú tégelyekben.

- Ó, Christy! Ez gyönyörű! - sóhajtott fel csillogó szemekkel.

- Nagyon örülök, hogy tetszik - könnyebbül meg, bár tudta, hogy tetszeni fog neki.

- De leginkább a kis felírat tetszik, a tetején: Alice festéke

- Alul alá is írtam - mutaott a dobozka oldalára.

- Á, igen, észre sem vettem. De nagyon szépen köszönöm! - kiáltott fel hálásan, s átölelte szorosan barátnőjét.

Egy ideig még maradt, de aztán, mielőtt elment volna, kérte, hogy próbálja ki a festéket.