Más nap Armatusz bácsi egy alvó leánykát keltett fel, aki egy írott könyv felett szunyókált. Iviana összepakolta sietve cuccait, majd rohant az iskolába.

Volt még bőven ideje, hogy beszélgessen LB-jével.

- Na, megtalált a tehetséged? -kérdezte.

- Szerintem igen, rámtalált...

- És mi az?

- Az írás.

- Igen? Mit írsz?

- Hát...izé...nem is tudom.

- Mi az hogy nem tudod? Nem tudod mit írtál? -lepődött meg.

Igazából ő sem tudta. A Librumban olyan különleges erő rejtőzött, ami valami fantáziával teli világba vezetett.

- Nem tudom. Tényleg. Fogalmam sincs, miről írtam.

- Azt meg hogy? Na mindegy. Hová írtad?

- Megmutatom.

Elővette azt a könyvet, amibe írt. Kinyitotta, de a lapokon egy vonás sem volt.

- De hát nincs is benne semmi... -csodálkozott.

- Pedig emlékszem, hogy tegnap írtam. Ez fura...

Csengetés után mindenki sietett be az iskolába. A két lány csak azon gondolkodott, hogy ez a furcsa jelenség hogy történhetett. Igazából Ivi abba a könyvbe írt, amit megmutatott Lorettának. De az írás csak akkor olvasható, ha a könyv a könyvtárban tartózkodik. Iskola után Ivi szaladt a Librumba.

- Armatusz bácsi! Armatusz bácsi! -kiáltott hevesen.

- Igen kis könyvmoly? -mosolyodott el.

Ivi kinyitotta könyvét, és meglátta a csodát: a sorok újraírodtak. Látta, ahogy egyre több betű jelenik meg a lapokon. Tátott szájjal és nyitott szemmel nézte az érdekességet.

- Itt is van a csoda. Látod? Ez megvédi könyvedet attól, hogy más is olvashassa. A lapok száma annyi, amennyit te akarsz. Ha kell lap, újranő egy másik, annyi amennyi kell.

- Bámulatos...Armatusz bácsi ezt tudta?

- Igen. Régen egy varázsló csodával szórta meg ezt az épületet. Mikor valaki olyan ember jön be, mint te, a csoda létrejön.

- Mint én?

- Pontosan. Csak minden 2376-ik ember képes erre. Ez pont te lettél.

- Ejha! -csodálkozott.

- Írhatod ám tovább.

- De mit? Várjunk csak! Hisz itt emlékszem, mit írtam. Akkor ez is a varázslat része.

- Bizony ám. De gyerünk, írj csak.

- Azonnal. -mosolyodott el.

Elkezdte írni történetét, amire másnap nem is fog emlékezni. Írta csak írta, a tinta száguldott a papíron. Varázslatos történetét csak ő tudta elolvasni. Ám  az egyik késői órában valaki bejött az ajtón. Armatusz bácsi alszik, ahogy Ivi is. Valaki pedig mégis bejött. Halkan lépett Ivihez. A lány pedig mégis érezte, valaki közeledik hozzá. Felébredt. Sikított, ahogy tudott, Armatusz bácsi már egy másik világban tartózkodott, Ivi pedig az idegennel. Egy hang megszólalt:

- NE SIKÍTS. NYUGODJ MEG. NINCS SEMMI BAJ.

- Ki...ki vagy te? -Ijedt meg.

- AZ MINDEGY. NEM LÉNYEGES. NEM KELL TUDNOD. NEKEM EGYVALAMI KELL...

- Mi az?

...................................................................................................................................................................................

Kiderül a következő részben.