Ivi kiváncsian nézett az uralkodókra.

Piatorre úr megszólalt:

- Sajnos a gonosz erők kiszemelték, hogy nyílik egy új világ. Ebben az a probléma, hogy ugye ekkor még gyengébb a birodalom, ezért könnyebb megtámadni. Nem tudjuk, hogyan védhetnénk meg a zsenge világot.

- Oh...Ez rossz hír... Semmi ötlet?

- Sajnos semmi. -Lamessica.

Joseppe úr pedig felpattant székéből, és így szólt:

- A fő világok istene, Ameszticész istennő!! Ő a megoldás! Hiszen ő...tud rajtunk segíteni.

Ebből Ivi semmit sem értett.

- Iviana. -szólította meg Lamessica úrnő. Elmondok neked mindent, hisz nem tudod, miről beszél Joseppe. Ameszticész istennő a fő-fő-fő világ istene. Nála van egy olyan törvény, ha segítségre van szükséged, ő segít rajtad, de előbb 4 próbát ki kell állnod.

- Ha elmész és sikerül, Ameszticész elsöpri az ide érkező hadakat, és így van időd megteremteni birodalmad.

- Indulok is. Hol van?

- Itt egy térkép. - mutatta neki Piatorre. Át kell kelned a tavasz virágoserdején, majd a nyár sivatagján, az ősz szőlőfürtjein és a tél jégtengerén. Ha a jégtengeren is átjutottál, lesz ott egy kapu. Ott bemész, és meglátsz egy tavasz-nyár-ősz-tél palotát. Ha beértél a kapuján, ott ül a trónon Ameszticész istennő.

- Köszönöm. Elindulok. Mire lesz szükségem?

- Tessék, itt egy zsák. Benne van a térkép, egy narancs, egy körte, egy kivi és egy alma. Ezeket ne edd meg. Szükséged lesz rájuk. A te ételednek a következők fpgják kitenni: 40 pogácsa, 1 kulacs, miből a víz 100 nap után fogy ki. Mágikus zsák, amiben pénz van. 1500 aranypénz. Indulj hát, mindent tudsz. És még valami! Gondold végig, kinek hiszel, mit teszel.

- Köszönök mindent. Viszont látásra!

- Szia! -köszöntek el.

Ivi elindult. Hirtelen meglátott egy csomó madarat, virágos bokrokat és fákat.

- Hmmmm. Ez lesz a Tavasz Virágoserdeje.

Bement, s mindenfelé csak virág, virág, virág. Nem tudta, merre induljon el. Gondolkozott.

- Igen! Áháááá. Előttem van észek, hátam mögött dél, balra a nap nyugszik, jobbra pedig kél. Szóval...

Felnézett az égre, és a térképet nézve, Keletnek indult. El is indult azon az úton. Hirtelen megpillantott egy hidat. Ahogy a hídon átnézett, homokot látott meg.

- Ezaz! -mosolyodott el. Jó úton haladok!

Amint a hídhoz ért, rálépett, és ment volna tovább, de egy madár megijeszettte.

- Ki vagy, betolakodó? -szólította meg a madár.

- Ééén Iviana vagyok.

- Át akarsz kelni a hidamon? -kérdezte.

- Át akarok!

- Ha igen, akkor adj nekem ennivalót. Már 200 éve nem ettem.

Iviana elkezdett gondolkodni.

* Erre kell a gyümölcs! Alma a megfelelő évszak *

- Tessék, itt egy alma.

- Ó. Jó gyümölcs. Köszönöm...(...) Mehetsz tovább.

Elindult a hídon, és megpillantotta a sivatag homokszemeit, dűnéit.

Ám az egyik pillanatban egy nyilaló fájdalmat érzett lábában, és nyomban elesett. Elájult.

...................................................................................................................................................................................................................................

Mi lesz vajon vele? Kiderül hamarosan.