Iviana ott feküdt Fessiával, és várt, hogy megszólaljon. De a torkából egyetlen hang sem facsaródott ki. De csak egy bökkenő volt még: hogyan jut haza. Nem tud megnyitni átjárókat, nem követ. Csak a követek tudnak ilyeneket csinálni, gondolta. Leszaladt a kastélyból, magára hagyva barátnőjét, aki a virágkanapén feküdt. Megkeresett egy légilényt, hogy segítsen. Talált is egy Lill nevűt. Ő segített neki hazajutni. Beszaladt a kastélyukba, és az ajtónál állva találta apját is.

- Apa! -kiáltott fel Ivi.

- Kincsem! -ölelte át gyermekét. Nincs semmi baj?

- De, de van. Most ezeket nem tudom elmesélni, csak annyit mondok, hogy vissza kell mennem. Meg kell tanulnom átjárókat nyitni, csukni. Hamarosan visszajövök ígérem.

- Rendben. Sok szerencsét!

- Köszönöm apa. Szia! -búcsúzott el Ivi.

- Szia!

Iviana megismerkedett Lillel.

- Én egy 16 éves skilla vagyok. A skillák a légilények a mi nyelvünkön. Egy egyszerű tanuló vagyok. Amikor megszülettem egy isteni port hintettek rám, aminek a segítségével bárhol lehetek a 4 világ és a kisvilágai között. No azért nem mindegyikben, mert vannak zároltak, amikhez kódok kellenek. És ezt az erőt Piatorre császártól tanulhatod el. Ő elküld egy fához, és annak az egyik virágát le kell hívnod. Amelyik odajön hozzád, az lesz a mágikus nektár. Meg kell innod, és te is képes leszel átjárókat nyitni. Egyszerű. Elvezetlek oda, rendben?

- Rendben. -helyeselt a tanonc.

Elmentek az úrhoz, aki elmondta ugyanezt Ivinek, és sorsára bocsátotta. Ivi elindult útjára, és meg is találta a fát. A fa neve illerfirronfa. Majd megkérte a növényt, hogy bocsásson le neki egy virágot.

Az illerfirronfának nagyon tetszett az imája, amit 1307 év óta a legszebbnek és legáhitatossabbank vélt. Iviana megitta a kisvirág nektárját, és a karjával köröket rajzolva egy helyre gondolt: az otthonára, ahol édesapja és Lill várta.

Bement a kastélyba, és köszönt apjának és Lillnek.

- Hát itt is vagy? -kérdezte apja.

- Igen! És Lill!! Megvan az erőm! -kiáltotta vidáman Ivi.

- Szívből gratulálok! -jelentette ki Lill.

- Köszönöm.

- Na akkor hagylak itt titeket beszélgetni. -mondta George.

- Oké Apu.

A két lány nyugodtan beszélgetett, amikor egy ezüst színű borítékot hozott a postás. Ivi a fejéhez kapott.

- Mi az a levél? Ivi, mit jelent ez? -kérdezte ijedten barátnője.

.................................................................................................................

Mit jelenthet az a levél? Kiderül a következő részben.