Amint a fekete ruhás, maszkos férfi bemászott az ablakon, a könyvhöz settenkedett, ami az íróasztalon hevert. Kinyitotta. Hirtelen fény szabadult ki a könyvből, ezért gyorsan visszazárta. Lill elkezdett forgolódni. A férfi sietve felkapta a könyvet, és megszökött vele.

...kora hajnalban...

Ivi ásítva ült fel ágyában, s csak egy álmos pillantást vetett szokásból a könyvre. Először csak ránézett az asztalra, elfordította a fejét, s csak utána kapott észbe: a könyv nincs ott! Azonnal keltette Lillt és így szólt rémülten:

- Lill!! Azonnal kelj fel! Nincs itt a könyv!! Mi...miii történt? Segíts!

- Mi van? -nyitogatta álmos pilláit.

- Kérlek!

Majd ő is hirtelen észbe kapott, és segített megkeresni a könyvet. 1 órával később George is bekapcsolódott a keresésbe, minél előbb megtalálják az Ivi által írt regényt. Majd George sejtelmes hangon így szólt:

- Áhááá! Az ablak nyitva van. Ti nyitottátok ki reggel?

- Nem Apu...Hmmm... be se zártuk? -mélyült el gondolataiban.

- Valószínüleg ez lehet a baj. Valaki bemászott az ablakon, és elvitte a könyvet. De vajon mért kéne bárkinek egy régi poros könyv?...

- Hééé! Ez nem régi...poros könyv! Ez a naplóm egy mesevilággal gazdagított történetben. -mondta Ivi felháborodottan.

- Áááá...értem. - jelentette ki George.

Most pedig jött az a különös dolog, hogy hogyan tovább. Ivi és Lill elmentek a ház körül és a kertben nyomozni. George a lakásban kutakodott.

Majd Lill felkiáltott a szépséges sziklakert mellett:

- Ööö figyu Ivi!

- Mi az? -kérdezte.

Lill a sziklakertre mutatott. Ivi odasétált mellé, és ő is vele csodálkozott. Az egyik kaktusz mögött egy lyuk volt, amiből különös kék színű fény szűrődött ki. Ivi belenyúlt, és észrevette, hogy valamiféle szívóerő szippantja be karját. Mivel mendkettőjüket fölemésztette a kíváncsiság, nagyobbra ásták a lyukat, s amikor fél méter átmérőjű volt a gödör, először Lill mászott bele, majd barátnője. Egy kis alagútban csúsztak, csúsztak és csúsztak lefel, hol pedig az irányt kissé felfelé vették. Addig vitte őket az alagút, ameddig egy Öreg házhoz kerültek. Ott a földből kimásztak, hogy felmérhessék a terepet. Ivi pedig erre a következtetésre jutott:

- Szerintem a naplóm egy jelzőfényt hagyott maga után, hogy megtalálhassam. Ez egy biztonsági rendszer lehet...

- Igen...szerintem is. -mélyedett el fantáziájában Lill.

A házhoz közelítettek. Végig sétáltak a ház kerületén, be-benéztek az ablakokon. Hirtelen egy kertbe vezetett az útjuk. Megint meglátták a kék fényt, és lassan, halkan közelytettek felé. Majd mikor a ház sarkához értek, megláttak egy feketébe öltözött férfit egy padon ülve. A könyvet nézi, de kinyitni nem tudja. Majd föláll, és besétál egy házba, közben ezt motyogta:

- Ez a fránya könyv!! Nem hiszem el. Hogy lehet ezt kinyitni... Bemegyek egy késért, és felfeszítem. Nem fogok itt sz*rakodni.

De a naplót a padon hagyta. Iviék megragadták az alkalmat, Lill megragadta a könyvet és olyan gyorsan futottak el, amennyire csak tudtak. A fickó meglátta az ablakban elsuhanó árnyékokat, és azonnal tudta, megtalálták. Feléjük vette az irányt, a késsel a kezében. Ivi visszapillantott a biztonság kedvéért. Meglátta az utánuk araszoló lassú, futni akaró embert, kinek kés volt a kezében. Bemásztak a lyukba, de előtte Ivi betemette, amennyire csak tudta. Abban a pillanatban, amikor kimásztak a sziklakertből, Ivi egy vödörrel sietett a fali kúthoz. Teletöltötte vízzel, és beleöntötte az alagútba. A fény már nem hatol át a lyukon, nincs is már szívó erő, mert a könyv tudja, biztonságban van. A férfi bemászott a rejtélyes gödörbe, de tulajdonképpen a földben ücsörgött, mint egy elmebeteg a diliházból. Mérgelődve csapkodta a földet, a fűszálakat pedig kitépegette. Majd így szólt üvöltve:

- Úgyis elkaplak Iviana Season!! És azt a fránya könyvet is, amiben rejlik az összes erőd is! Muháháháháhhá!

Ivi figyelmeztette apját, hogy megvan a könyv. Lillel bementek Ivi szobájába, és az űgyra huppantak. George reggelit készített a 2 kis kalandornak.

- Köszi, hogy segítettél Lill!

- Igazán nincs mit Ivi.

Ezzel átölelték egymást. Ivi naplójára nézett. A könyv kinyitható felét (a papírlapos részét) egy pecsét szerű anyag borította, amibe egy nagy N betű volt beleégetve, mint Novus. Ivi mint mindig, az ujjlenyomatával próbálta kinyitni naplóját. Az ujját hozzáérintette a N betűhöz, s azt várta, hogy kinyíljon. De nem történt semmi. Ivi észrevette, hogy a rejtélyes férfi karcolgatta a pecsétet, így megsérült a biztonsági rendszer, és bezáródott. Ivi a lapok között hagyta annak az amulettnek a képét, amit az édesapjától kapott. Ivinek van egy olyan képessége, hogy tárgyait képpé tudja varázsolni, és így könnyebb a tárolás. Az amulett segítsége nélkül nem tudja bezárni a bűnözőt, és így retteghet tőle.

.................................................................................................................

Vajon ki tudja majd nyitni naplóját, vagy félhet örökre a bűnözőtől? Kiderül a következő részben.